Hírelkerülés – ez a magyar tükörfordítása az angol news avoidance kifejezésnek, ami arra a rohamosan terjedő jelenségre utal, hogy az emberek egyszerűen egyre kevésbé hajlandók híreket fogyasztani. Az információs társadalomban, amelyben ma élünk, az információ termék lett, és olyan túltermelés van belőle, hogy az bőven kimeríti a szennyezés fogalmát. El vagyunk árasztva olyan hírekkel, amelyekre semmi szükségünk nincs. Hogy mégis miért fogyasztjuk? Nos, ennek evolúciós okai vannak.­ Az emberiség a története során egészen a legutolsó időkig kifejezetten információszegénységben élt. Szociális alkalmazkodóképességünk vadászó-gyűjtögető életmódot folytató kis csoportok körében alakult ki, ahol helyi problémákat kellett megoldani gesztusok és hangok segítségével. Az információ konkrétan a túlélést jelentette. Ma olyan időben és térben szétszórt hálózatokon keresztül kommunikálunk, mint a televízió, az internet vagy a közösségi média, és hétköznapi gondjaink-bajaink mellé még olyan globális problémák is felsorakoztak, mint a klímaváltozás, a vírusjárványok vagy az elharapódzó háborúk. És sokszor még be is csapnak minket: a szenzációhajhász címek mögött gyakran semmi sem rejlik, csak felesleges dráma és negativitás. Mindenhol érzelmi reakciókat akarnak kiváltani belőlünk, ami elviselhetetlen stresszt is okozhatna – ha nem védekeznénk ellene önkéntelenül. Például hírelkerüléssel, ami egy ösztönös énvédő mechanizmus, az akaratunktól függetlenül, automatikusan lép fel, hogy megvédje a pszichénket a károsodástól. Ám ezáltal sajnos olyan híreket és információkat is elkerülünk, amelyekre pedig szükségünk lenne. Például hogy megfontolt és megalapozott döntéseket hozzunk mindannyiunkat érintő kérdésekben. Vagy hogy együttérezzünk azokkal, akik valóban rászorulnának. Bevallom, én még nem találtam rá az egyensúlyra, ha valakinek van rá jó módszere, kérem, szóljon!