Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így Vekerdy Tamás tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit.

Ezúttal egy kétségbeesett fiatal nő levelét idézzük, aki azért kérte Vekerdy Tamás segítségét, mert megrémült saját fantáziáitól.

A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

Kiskoromból édesapám erőszakosságára emlékszem. Elsős, másodikos lehettem, amikor már a legapróbb dolgokért is elcsattant egy-két pofon. Később meg egy olyan tanítót fogtam ki, aki olyasmiért is engem büntetett, amit nem én csináltam, és mindig leosztályozott. A felső tagozat jól indult egy másik iskolában, de ott viszont az volt a baj, hogy túlzottan jó gyerek voltam (a nagymamám erősen vallásos nevelésben részesített), és ez nem volt sikk az osztályban.

A tanárok viszont éppen ezért szerettek, jól bántak velem, elég jó osztályzataim is voltak, de hetedikre egy olyan osztályfőnököt kaptam, aki kezdettől utált. A jegyeim is leromlottak, és év végén másik iskolába menekültem előle. Itt végeztem el az általánost, megint egész jó eredménnyel. A középiskola aztán viszonylag jól ment, itt egy-két barátom is volt.

Gyakran bíztak rám nálam kisebb gyerekeket, azt mondták, hogy ügyesen bánok velük, és tényleg szerettek, én is jól éreztem magam, ha velük lehettem. Jól jött az a kis pénz is, amit a bébiszitterkedésért kaptam. (Időnként persze hat-nyolc-tizenkét éves gyerekekről volt szó, nem csak kisbabákról.)

Tavaly érettségiztem. Az érettségi előtti feszült, nem alvásos időszakokban vettem észre először magamon, hogy furcsa fantáziáim vannak. Mi van velem? Csak nem vagyok pedofil? Félálomban olyan képek jöttek, hogy magamhoz ölelem valamelyik kisfiút vagy kislányt, és ez pihentet, nagyon jólesik. Máskor meg lányokra gondoltam szeretettel, és távollétükben talán némileg vágyakozva. Homoszexuális lennék? Tudtam erről beszélni a szüleimmel is, de ők csak nevettek, és azt mondták, az a bajom, hogy nincs fiúm.

Tényleg elég magányos vagyok, és bár kisebb koromban érdekeltek a fiúk (volt úgy, hogy a lépcsőházban csókolóztam is), mióta igazán beléptem a pubertáskorba, valahogy ez a téma nem érdekel, és úgy érzem, hogy nem is vágyom szexuális kapcsolatra, csak gyengédségre, szeretetre. Mi van velem?

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

Érzékeny, nagy beleérző képességű – empátiás – kislányokkal gyakran fordul elő, hogy jó vagy rossz iskolai eredményük (ugyanabból a tantárgyból is) egy-egy tanár személyiségéhez kötődik. Valamiféle alkati finomság, sérülékenység bizonyos emberekből – mint a tanítója, vagy esetleg az édesapja – agressziót vált ki. Zavarja, irritálja őket. A kisgyerekek viszont – ha elég jó állapotban vannak – szeretik a gyengéd törődést, és nagyon is jól érzékelik a másik ember, a velük törődő nagyobb gyerek vagy felnőtt feléjük forduló érzelmi megértését.

Nem gondolom, hogy fantáziái pedofíliát vagy egyértelmű homoszexualitást jeleznének. Én inkább olyan gyengédséget és gyengédség iránti vágyat látok bennük, ami feszült állapotokban ki nem élt erotikus hangulatokkal átszínezve tör fel a tudattalanból, kerül tudatközelbe.

A gyerekkor erotikus érdeklődéséről el szokták mondani, hogy szinte mindenre kiterjedő, pánerotikus és valójában – a pubertáskor végéig – nem tesz igazán különbséget a nemek között sem. Csak persze a szokás ezt már korán látszólag egyértelművé formálhatja. A vizsgálatok szerint valamennyiünkben élnek homoerotikus késztetések is, lappangó vagy tudattalan állapotban (s a nőknél, lányoknál ennek kinyilvánítását valamiféle testi érintésben, gyengédségben a társadalom is jobban elfogadja, mint fiúk vagy férfiak esetében).

Az, hogy a kamaszkorba lépve valamiféle fordított dolog történik magánál – kezdik nem érdekelni a fiúk, nem vágyik szexuális kapcsolatokra –, mint ahogy ez megszokott, valamiféle elfojtás jele lehet (és éppen ez az elfojtás erősítheti fel a fantáziákat). Ez azt jelentené, hogy éppen a pubertással beköszöntő valódi érdeklődés „rémíti meg”, ezt nyomja le a lélek ellenőrizhetetlen működése a tudatküszöb alá.

Érzelmi igények vs. szexuális igények

Gyengédség, szeretet – levelében ezeket fontos szavaknak érzem. Valódi igény – és képesség – kifejezőinek. A pubertásnak van olyan kutatója, aki arra hívja fel a figyelmünket, hogy a kamaszkorban a minden emberre, sőt az egész világra, annak minden – például természeti – jelenségére kiterjedő szerető képesség – és szeretetigény – növekszik meg, és ennek csak egy részjelensége (sokszor zavarba ejtő részjelensége, amely a mögötte meghúzódó egészet is elfedheti) a szexualitás.

Az érzelmi igényesség sokszor visszahúzódik – elsősorban az érzékeny lányokban – a szexualitás személytelen formáitól, és csak a személyes gyengédségen át tud eljutni a szexualitásig.

Az elfojtások ereje táplálkozhat olyan kisgyerekkori élményekből is, mint az apa erőszakossága, illetve a nagymama túlzottan szigorú vallásossága. De ne ijedjen meg fantáziáitól! Mérei Ferenc mondta mindig, hogy a fantáziában mindent szabad.

Szabad fantáziánk mutatja meg nekünk, hogy mi minden él bennünk, a halálkívánástól az erotikus szélsőségekig. De az éntudat szabadon válogat – kell, hogy válogasson – a fantázia felkínálta lehetőségek között.

Mindennek ellenére azt gondolom, lehet, hogy jelenlegi kérdéseit egyedül nem fogja tudni megoldani. Valamelyik családsegítő szolgálat, vagy pszichológiai szakrendelés szakemberének segítségét kellene kérnie, viszonylag rövid, a problémára fókuszált terápia formájában.

Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el.

Nők Lapja 2000/18. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images