Nancy Maria Johnson háztartásbeliként élte dolgos mindennapjait tudós férjével és két örökbe fogadott gyermekükkel Philadelphiában, mígnem 1843 szeptemberében be nem nyújtotta 3254-es számú szabadalmát, mellyel valóságos fagylaltforradalmat robbantott ki.

Egyszerű, kézzel forgatható fagylaltdobját megelőzően fáradtságos fazékfagyasztós módszerrel készítették a jeges finomságot,

mely ekkora már világszerte meghódította az édesszájú fogyasztókat, köztük a híresen nagy fagylaltrajongót, George Washingtont is.

Egy kereskedő 1790-ben arról számolt be, hogy az elnök 200 dollárnak megfelelő édességet vásárolt, de ugyanígy Thomas Jefferson sem vetette meg a jégkrémet, számos receptet gyűjtött össze, hogy otthonában is felszolgálhasson a legkülönlegesebb ízekből.

Ám most ahelyett, hogy az elnökök és a fagylalt közötti különös összefüggést taglalnánk, a szezon közeledtével lássuk, milyen érdekességeket tudhatunk a fagylalt nagyasszonyáról, akinek szabadalmi találmányát a mai napig használjuk.

Egy kis fagyitörténelem

Mint említettük, nem Nancy Johnson „főzte ki” az első gombóc fagylaltot. Mrs. Mary Eales 1718-ban megjelent, angol nyelvű receptgyűjteménye volt a legelső szakácskönyv, melyben említést tesznek a hideg édességről.

A hölgy nagy valószínűséggel I. Anna királynő cukrászaként tevékenykedett, legalábbis ez szerepel a kötet borítóján, melyben a fagylalt mellett krémek, lekvárok, zselék, és alkalmanként sütemény-, valamint kekszreceptek is helyet kaptak. Ám nem a titokzatos Mrs. Mary Eales volt az, aki felfedezte a jeges desszert receptúráját, sőt, a kínaiak már Kr.e. 200 körül is konzerválták a téli jeget tejből és rizsből készített nyári finomságaikhoz.

Később a perzsák ugyanezt tették, csak ők rózsavízzel, gyümölcsökkel és sáfránnyal ízesítették fagylaltjaikat, de állítólag Nagy Sándor és Caesar sem vetette meg a jeges, mézzel vagy gyümölccsel kevert nyalánkságot. A 16. századtól már fanyar gyümölcs sorbeteket szállítottak Delhibe, de 1533-ban Medici Katalin francia királyné tette fel a cseresznyét a fagylaltbizniszre – olasz cukrászait Franciaországba hozatta, ahol felszolgálták a „fagyott havas” csemegéket, a titkos receptek pedig a palota falain túlra is kiszivárogtak. 

1. Felszabadított rabszolgákat tanított

Nancy Johnson azt megelőzően sem ült a babérjain, hogy a fagylalt nagyasszonyává vált. Nővérével, Mary Donaldsonnal az akkori Amerikai Missziós Szövetség szolgálatában álltak. 1862-től mindketten felszabadított rabszolgákat oktattak önkéntes tanítókként a dél-karolinai Port Royal településen. A tanítás és a missziós munka aztán Nancy számára Walter Rogers Johnsonnal kötött házasságával és philadelphiai letelepedésükkel ért véget. Itt nevelték két örökbe fogadott gyermeküket is, Walter W. Johnsont és Mary Maria Stroudot. 

2. Háziasszonyból feltaláló

A feltaláló férje tudósként 1848-tól az Amerikai Tudományfejlesztési Egyesület (American Association for the Advancement of Science) első titkáraként dolgozott, ám ekkor már Nancy Johnson hivatalosan is az első kézi karos mechanizmust követő fagylaltdob feltalálója volt.

Háziasszonyként példa nélkülinek számított abban a korban, amikor a házasodás a törvények alapján gyakorlatilag elvette a nők személyazonosságát.

Nem ellenőrizhették saját pénzügyeiket, nem rendelkezhettek vagyonnal és nem írhattak alá jogi megállapodásokat férfi képviselőik nélkül. Nancy Johnson azonban nem engedett a diszkriminatív elvárásoknak és az ipari forradalom számos találmányához hasonlóan fagylaltgépe is hozzájárult a technológia, és persze a fagylaltipar felvirágzásához. 

3. Vívmánya leegyszerűsítette a fagyikészítést

Nancy találmányának mechanizmusán alapulnak a mai kézi fagylaltkészítő gépek is. A képen egy vintage darab látható, a modern eszközök már műanyagból készülnek (Fotó: Getty Images, racingnelliebly.com; noklapja.hu)

Innovatív szerkezete áram nélkül, kézzel, ennek ellenére mégis egyszerűen és gyorsan tette lehetővé a minőségi fagylalt elkészítését tulajdonképpen bárki számára. Mielőtt Nancy tökéletesítette volna találmányát, fagylaltot kizárólag a körülményes fazékfagyasztós módszerrel tudtak az emberek készíteni.

Ehhez a hozzávalókkal teli fémedényt egy jéggel megpakolt vödörbe helyezték, majd az alapanyagokat őrült tempóban kavargatni kezdték, de az eredmény gyakran lett jeges finomság helyett egy nem túl bizalomgerjesztő, csomós, vizes massza.

Nancy kézzel forgatható szerkezete hasonló elvet követett, ám sokkal hatékonyabb és elegánsabb volt a hajtókarnak, a koncentrikus hengereknek, a lapátnak és a jól záródó fedélnek köszönhetően.

A belső fémedényt ugyanúgy a külső vödörbe helyezték, közéjük pedig jég és kősó (vagy ahogy ekkor hívták, fagylaltsó) került, mely mérsékelte a jég olvadását, így elegendő idő jutott a tej számára, hogy a vödör hideg belsején vékony réteget képezzen. Eközben a hajtókarral forgatott lapát lekaparta a már fagyott gyümölcsös tejet a vödör faláról, így újabb és újabb rétegek képződhettek rajta. Az állandó keverés és hőmérséklet egyenletesebb állagú fagylaltot eredményezett. 

4. Hála neki, bárki ehetett fagylaltot

A forradalmi eszköz nem pusztán hatékony, de viszonylag kis méretű is volt, ráadásul csupán kősóra, jégre és egy-két alapanyagra volt szükség ahhoz, hogy segítségével az emberek otthonukban is fagylaltot készíthessenek. Korábban a jeges nyalánkság fogyasztása kizárólag az előkelőségek kiváltsága volt, akik saját cukrászmestereiknek köszönhetően – George Washington amerikai elnök cukrásza, Augusta Jackson volt például „a fagylalt atyja” – kanalazhattak a hűsítő desszertből.

A szolgák ehhez havat és jeget gyűjtöttek, vagy a drágán beszerzett jéghez még költségesebb édes alapanyagokat kevertek, de Nancy Johnson szabadalmával gyorsabban lehetett fagylaltot készíteni, mint bármikor korábban, így az mindenki számára megfizethetővé vált. 

5. Szabadalma révén lett a fagyiból iparág

Ahogy a gyártás és a fagyasztás technológiája fejlődésnek indult, úgy épült a fagyira egy komplett iparág is, ami 2022-ben nemzetközi adatok szerint 1,38 milliárd gallonnyi értékesített fagylalttal operált. A jégkrémipar csak az Egyesült Államok gazdaságára 13,1 milliárd dollárnyi hatást gyakorolt.

Egy átlagos amerikai körülbelül 9 kg fagylaltot fogyaszt évente.

És hogy hogyan jön a képbe Nancy találmánya? Az amerikai fagylaltgyártó cégek többsége több mint 50 éve működik, többségük továbbra is kézműves családi vállalkozás, modern kézi gépeik működési elve pedig Nancy szerkezetének működésén alapul – persze már elektromos verzióban. 

6. Nancy Johnson továbbadta a stafétát

Sajnálatos módon Nancy Johnsonnak végül nem volt elég pénze ahhoz, hogy találmányát sokszorosítsa, ezért a gyártás jogait eladta egy William Young nevű iparosnak 200 dollárért. A férfi végül The Johnson Patent Ice-Cream Freezernek keresztelte a kézi hajtású lapátos fagyigépet, mely mindössze 30 perc alatt készítette el az egyenletes, sima fagylaltot.

Noha az anyagok és a technológia tekintetében természetesen vannak különbségek, a modern kézi fagylaltkészítő gépek működése továbbra is hasonlít a Johnson-féle fagylaltdob elvéhez. Így ha legközelebb magunkhoz veszünk egy tálnyi házi fagylaltot, gondoljunk egy percre majd Nancy Johnsonra a hűsítő krém kanalazása közben. 

Nem Nancy volt az egyetlen, aki háziasszonyként megváltoztatta az ipart. Margaret Knightról, a papírzacskó-hajtogató masina feltalálójáról ebben a cikkben írtunk korábban. 

Kiemelt kép: Wikipedia; noklapja.hu