Amikor leülünk horrorfilmet nézni, pontosan tudjuk, hogy a félelmetes hangok és képek nem valóságosak, csak megtévesztés, ezért nem árthatnak ezek a filmek. De akkor mi értelme? Szórakoztat a rettegés? Szeretünk félni kitalált rémektől, szörnyetegektől? Miért van az, hogy a mértéktelen vér és agresszió látványa mégsem okoz traumát?
Talán az áll az egész mögött, hogy mindenkiben van egy kicsi kíváncsiság, hogy milyen lehet kiélni a szadizmust – tényleg csak a látvány kedvéért. Milyen lenne, ha tényleg menekülnünk kéne egy vérszomjas szörny elől?
Ahogy a hullámvasúton is dolgozik bennünk az adrenalin, úgy a horrorfilmek alatt is érezzük a rettegést, bekapcsol a túlélési ösztön és a menekülési vágy. És a löketet meg is kapjuk teljes dózisban, amikor vége a filmnek, hiszen örülünk, megkönnyebbülünk, hogy vége és nyugodtan térünk aludni. De valóban lenyugodva fekszünk le?
Az idegrendszereünk talán nem is lesz pihent a horrorfilm végére, de a testünk elfárad, ugyanis a stressztől annyira felpörög, mintha kocogtunk volna.
Az idegrendszerünk egyébként mankóként is támaszkodhat a horror keltette borzongásra. Egy pszichológiai tanulmány szerint az érzelemszabályozást gyakorolhatjuk e filmek által. Persze ez csak a negatív érzelmekre vonatkozik, a szorongásra, idegességre, félelemre, undorra, hiszen ezeket az érzéseket nehéz kezelni, a jókat sokkal egyszerűbb.
Nézzük, melyek azok a hatások (filmes effektek), amikkel meg kell küzdenünk és az érzékeinket élesítenünk, ha horrorfilmmel szórakoztatjuk magunkat!
1. Kellemetlen zajok
Az agyunk egy csomó zajt veszélyforrásként észlel, és ezeket a horrorfilmek örömmel használják fel, ilyen az üvöltő vadállatok hangja, a kígyósziszegés, a bébisírás. Ezek öntudatlanul is felzaklatnak minket, és beindítja a menekülési ösztönt.
2. Rejtelmes infrahangok
Az emberi fül számára felfoghatatlan hang, amely azonban sok természeti katasztrófát megelőz, mint amilyen a lavina, a földrengés, vagy akár a sima vihar. Tudatosan nem fogjuk fel ezeket – de idegesnek, feszültnek érezzük magunkat tőle.
3. Mély hangok
Vannak olyan frekvenciák, amelyek a bélrendszerünkkel együtt rezonálnak. Ezért van, hogy szinte ökölbe rándul a gyomrunk néha minden érthető ok nélkül a horrorfilmeket nézve. Reccsen a deszka? Berobban az ablak? Kidurran a lufi? Becsap a villám? Beindul a láncfűrész? Ez mind fokozza az izgalmat!
4. Felvillanó képek
A rendezők előszeretettel villantják fel a gonoszt egy-egy tizedmásodpercre, olyan gyorsan, hogy az szinte felfoghatatlan a szem számára, így nem lehetünk benne biztosak, hogy valóban láttuk, vagy csak képzeltük – így ugyanolyan bizonytalanságban maradunk, mint a szereplők.
5. Homályban portyázó rémek
Azt már az ősember is tudta: a legveszélyesebb szörnyek éjjel lesik az áldozatukat. Ezért is érezzük magunkat kényelmetlenül, ha nem látunk rendesen. De nemcsak a teljes sötétség az ijesztő, hanem a félhomály is, ami szintén akadályozza a látást. A homályos filmkockák, hátterek ezért váltanak ki bennünk kellemetlen érzést.
6. Hirtelen zaj
Mindig összerezzenünk, még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy a jelenet végén jön a csattanás, a lövés vagy a sikoly. Olyan ősi ösztön ez, amit nem tudunk leküzdeni, és rögtön megnő a szervezetünkben az adrenalinszint.
Ha szeretsz borzongani, akkor ezeket a 19. századi horror alapműveket is imádni fogod! Jó (rettegést) olvasást!
Kiemelt kép: Getty Images