—SZPONZORÁLT TARTALOM—
Az Üdvhadsereg Fény Háza egy olyan intézmény, amely speciális ellátást és védelmet nyújt a családon belüli erőszak áldozatai számára is. A kilátástalanság elől menekülők mellett, bántalmazott nőknek és gyermekeiknek kíván valódi segítséget és védelmet biztosítani. Szolgáltatásainak célja, hogy az otthonban segítséget kérő anyák megnyugodva, erőt gyűjtve újra szervezzék életüket, és gyermekeik is védelmet kapjanak a további veszélyeztetettséggel szemben. Itt élő anyákkal beszélgettünk.
Ági története
Miért kerültél ide?
Két évvel ezelőtt kezdődött. Volt egy 8 éve tartó kapcsolatom. Hosszú ideig semmi baj nem volt a párommal, de 2 éve elveszítette a munkahelyét. Utána már nem is keresett munkát, én dolgoztam egyedül, mellette eljártam plazmát adni, hogy mindhárman megéljünk. Egyszer csak felütötte a fejét a féltékenység. Először csak lelkileg bántalmazott, utána már fizikailag is. Hosszú ideig megalázott, bántott, mikor milyen kedve volt. Egyszer, amikor a kisfiam iskolában volt, megkötözött, megerőszakolt és megkínzott. Olyan sérüléseket okozott, amik miatt kórházba kerültem és plasztikai műtétet kellett rajtam végrehajtani. Azt mondta, hogy azért csinálta, hogy ha elhagyom, ne legyen kedvem újra férfival lenni.
Hogy jutottál a Fény Házába?
Amikor hazamentem a kórházból, eldöntöttem, hogy ebből elég volt. Engem már 3 hónapja nem engedett sehova, csak a gyerek járhatott iskolába. Egyszer, amikor elment valahova, gyorsan felültünk a biciklire, 5 perc volt csak a vasútállomás. Jött a vonat, azzal elmentünk Győrbe, onnan pedig Pestre.
Meg kellett szökni?
Sehova sem engedett menni. Menekülnünk kellett. Pesten egy krízisszállóba kerültünk. Ők ajánlották az Üdvhadsereget. Pénteken voltam interjún, kedden már költözhettünk is. Hatalmas megnyugvás és boldogság volt. Most hat hónapja vagyok itt és nagyon-nagyon szeretek itt lenni. Nekem igazából lelki segítségre van szükségem, mert depressziós voltam, még öngyilkossági kísérletem is volt. Mikor bekerültem, rettenetes állapotban voltam. Ha csúnyán néztek rám, már attól is sírtam. Itt minden segítséget megkaptam, van mentálhigiénés szakember és pszichológushoz is jártam. Kb. másfél hónapja vagyok jobban, az itt dolgozóktól mindent megkapok, amit csak lehet. A kisfiúnak segítettek új iskolát találni.
Nagyon-nagy változáson megyek keresztül. Nincsen már bennem félelem. Magam mögött tudtam hagyni mindent, ami rossz.
A normális életemet tudom élni, amit amúgy is kellene. Tudunk mosni, főzni, gyönyörű szobánk van, mindent megkapunk, amire egy családnak szüksége van. Itt ránk is, és a gyerekekre is odafigyelnek, mindent megkapunk ahhoz, hogy elfelejtsük milyen körülmények közül jöttünk. Beiratkoztam egy dajka-képzőbe is, a környéken szeretnék valamelyik óvodában vagy bölcsödében elhelyezkedni.
Mit jelent számodra az Üdvhadsereg?
A mindent. Otthon adott. Figyelmet, szeretetet, biztonságot. Ha lehetne, én itt maradnék örökre.
Erika története
Hogy kerültél ide?
Amikor bajba kerültem, próbáltam alapítványokat keresni, nagyon sokfelé telefonálgattam, e-maileket írtam, az Üdvhadsereg volt az első, aki válaszolt. Gyorsan intézkedtek, három nap múlva már itt voltam. 2 éve vagyok egyedül a gyerekekkel, albérletben laktunk, de olyan magas összeget kellett már fizetni, hogy nem bírtam egyedül. Jött a nyár, a gyerekeket leküldtem vidékre a testvéremhez, én meg laktam a nyolcban a nagynénémmel. A nyár végén a gyerekek visszajöttek. Hol itt laktunk, hol ott laktunk. Később adódott egy olyan helyzet, hogy egy garázst béreltünk ki. Volt benne egy fatüzelésű kályha, de a vizet kintről, egy kerti csapból hoztuk, kaptunk egy emeletes ágyat, egy asztalt és két széket. Ott éltünk három hétig, ami elég kemény volt. A nagylányom elég sokat sírt, hogy “Anya, mikor megyünk már el innen”. Októberben kerültünk az Üdvhadsereghez.
Milyen volt a megérkezés?
A műanyag lavórban fürdés, a kályhán főzés és a hideg garázs után, hatalmas megnyugvás volt. Elmondani nem lehet. Le tudtunk fürdeni zuhanyzóban, meleg volt és tisztaság. Biztonságban voltunk. Máig nem felejtem el az első napot, amikor idejöttünk. Munka után összeszedtem a gyerekeket az iskolában és azt mondtam nekik, hogy megyünk haza. Szeretnek itt lenni.
Mit lehet tudni a férjedről?
10 évig éltem a gyerekek apjával, ebből 5 évig egy munkásszálón. Megromlott a kapcsolatunk a féltékenység miatt. Nagyon sokat bántott lelkileg, kiabált, ordított. Sokszor volt, hogy el kellett mennünk este a lányokkal, hogy ne hallják, ahogy kiabál. Sok volt már. Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha otthagyom, de otthagytam. Kemény időszak volt.
Hogyan tovább?
Van egy családgondozóm és van egy szakgondozóm, Judit néni és a Magdi néni. Segítenek nekem abban, hogy lakáspályázatot adjunk be az önkormányzatnál. Magdi néni kérdezte, hogy szeretnék-e tanulni, mert nekem csak 8 általánosom van. Bolti eladó tanfolyam indult, kifizetik nekem az iskolát, így lesz egy OKJ-s képesítésem. Nekem magamtól nem lett volna lehetőségem iskolára. Ezek hatalmas segítségek.
Itt, az Üdvhadseregnél nagyon sok vidám és jó dolog történt velünk. Volt karácsony, farsang, húsvét, műsorok, programok, amiben a gyerekek és az anyukák is részt vesznek. Minden eseményt várunk, ami a gyerekekkel közös. Mi, anyukák, néha jobban élvezzük, mint a gyerekek. Sokat nevetünk. A Mikulást nem fogom elfelejteni, míg élek. Reménykedek, hogy innen az Üdvhadseregből már egy lakásba fogunk menni.
Ági és Erika kivételesen erős nők, nekik sikerült. Az Üdvhadsereg segítségével újrakezdték.
Kiemelt kép és fotók: Üdvhadsereg
