A nagy sikerű The Crown sorozatból azok is megismerhették valamennyire Lajos Ferenc battenbergi herceg, azaz Lord Mountbatten alakját, akik csak éppen-éppen tudnák megnevezni a brit királyi család jelenlegi tagjait. A sorozatban Dickie, Fülöp herceg anyai nagybátyja egy gondoskodó, jó humorú és tiszta szándékú figura, aki aztán kegyetlen merénylet áldozata lesz.

A sorozat ábrázolásában sok mindent hitelesnek vélhetünk (például, hogy Dickie és az ifjú Károly herceg milyen szoros és bizalmas kapcsolatban álltak egymással), bizonyos részletek azonban a készítők szándékai szerint kimaradtak a történetből. Lady Edwina Mountbatten alakjáról például egyáltalán nem esett szó, pedig bőven lett volna mit elmesélni a házaspár viharos és botrányoktól sem mentes hétköznapjairól.

Nők Lapja 1994/16: Ki volt Lady Mountbatten?

A brit királyi háznak mindig voltak fekete bárányai. Ahogy ma a trónörökös különváltan élő felesége, Lady Di, s a yorki herceg ugyancsak különváltan élő neje, Sarah, azaz Fergie szolgáltat témát a pletykára éhes lapoknak, úgy századunk első felében Lady Edwina Mountbatten adott jó néhány lehetőséget a szóbeszédre. A polgárok kíváncsiak a főúri famíliák hálószobatitkaira.

Mi az igazság Lord és Lady Mountbatten egykor oly nagy publicitásnak örvendő házasságát illetően?

Edwina a kolosszális vagyonnal rendelkező Ernest Cassel unokája és egyetlen örököse volt.

A „windsori” Cassel – így hívták VII. Edward király barátját, bizalmasát, pénzügyi tanácsadóját – a kislány életében az egyetlen fontos személy. Kilencéves korában elvesztette az anyját, apja Wilfred Ashley, Lord Mount Temple, tory képviselő, újranősült, a gyerek gyűlölte a mostoháját. A jó megjelenésű Ashley közlekedésügyi miniszter volt, ő találta ki a körforgalmat. Edwina számára Sir Ernest, a nagyapa, a selfmade man, az önerejéből meggazdagodott ember a meghatározó.

Apjától a broadlands-i birtokot és egy ír kastélyt örökölt, Cassel 1921-ben bekövetkezett halála után a krőzusi vagyon korának legnagyobb örökösévé tette a húszéves Edwinát. Azon nyomban beleszeretett Lord Louis Mountbattenbe. „Edwina a karjába omlott…” Ez volt az év esküvője. Az angol tengerésztiszti egyenruhában feszítő fiatal férfi nagyon jó megjelenésű, Viktória királynő dédunokája, II. Erzsébetnek és a férjének a nagybátyja, rokoni szálak fűzték a királyi ház majd minden tagjához. Egyetlen pennyje (fillérje) sem volt.

A pénzéért vette el Edwinát? Szerelmi házasság az övék, bár a pénz jól jött.

Esküvőjük előtt a szerelmi életben egyikük sem szerzett tapasztalatokat, a szex nem játszott jelentős szerepet az életükben, az asszony „merev és tartózkodó”, a férfi „az ágyban nem tanúsított hősiességet”, kielégületlenül hagyta a partnerét. Nagy nehezen hoztak össze két gyereket – állították életrajzíróik. A lord, nejét leginkább „öreglánynak” szólította.

Mountbatten első, egyetlen igazi szerelme a tengerészet volt. A londoni Mayfairben lévő hálószobája, kabinjának a pontos másolata, a rézkeretű, kerek hajóablakon lévő kép a vallettai kikötőt ábrázolta, egy kattintással napfényessé vagy holdvilágossá változtatható a kép. A mediterrán flotta hajómodelljei igazi morzejeleket adtak le, az illúziókeltéshez tartozott a hajó motorjának a zaja, ezt hangeffektusok szolgáltatták.

A Dickie – a család így szólította a lordot – hajófülkéje melletti szobában, hatalmas luxuságyban feküdt Edwina…

Tucatnyi szerető

Nagy házat vittek, a Park Lane-en lévő Brook House-ban huszonhét tagú személyzet állt a fiatal pár rendelkezésére. Nem meglepő, hogy

az elkényeztetett, gazdag lady szeretőket tartott. Tucatnyit. Nem is nagyon titkolta. A férje nem tiltakozott, egyik patetikus levele azonban elárulja, hogy bosszantotta a helyzete:

„Bár csak úgy tudnék autót vezetni, mint Bobby Casa Maury, zongorázni és kulturáltan beszélgetni, mint Peter, lelkes megjegyzéseket tenni, akárcsak Ralph, golfozni, Ronnie-hoz hasonlóan, pólót játszani Jack szintjén. Bárcsak tudnám, hogyan kell más nőkkel, de különösen a feleségemmel flörtölni.” Tisztában volt vele, hogy unalmas férfi. Amikor Edwinának udvarolt, anyja figyelmeztette: „Ne beszéld agyon magad. Lehet, hogy ez untatja a lányt.” Untatta is, akárcsak Mountbatten hiúsága, gyerekes rajongása az egyenruhákért, megszállottsága a genealógiáért, a leszármazástanért.

Nem a pénz tartotta őket össze. Illettek egymáshoz. Sok közös vonásuk volt. És szükségük volt egymásra, még ha a tengerész felesége másfelé hajózott is… Nem olthatatlan vágy miatt tartott az asszony szeretőket. Szórakozott, szabaddá tette magát, idegesítette őt a férje aprólékossága.

Lord Mountbatten, Burma grófja egyre magasabb beosztásba került. Ambícióját a felesége fűtötte. A lord angol tengernagy, a második világháborúban az egyesített hadműveletek egyik vezetője; 1943–45-ben, a Japán elleni hadműveletek során, a délkelet-ázsiai szövetségi flotta főparancsnoka. India utolsó brit alkirálya és első főkormányzója. 1948-tól 50-ig a földközitengeri flotta parancsnoka, 1952–54-ig pedig főparancsnoka. 1955-ben az angol flotta parancsnoka, 1959-től 65-ig haderőparancsnok, a vezérkari főnökök bizottságának elnöke.

Philip Ziegler, Mountbatten hivatalos életrajzának szerzője, nem ad határozott választ arra, hogy a lord homoszexuális lett volna, az kétségtelen, hogy Peter Murphy, Cambridge-i barátja nagy befolyást gyakorolt az életstílusára.

Saját élet címen Janet Morgan – Edwina lányának a felkérésére – megírta az asszony történetét. Az írónő példátlan lehetőséget kapott, szabad utat a család archívumában, minden anyag, dokumentum, levél és egyebek, a napló is a rendelkezésére állt. Az a tény, hogy felkérték őt e mű megírására, részben megkötötte a szerző kezét.

Edwina korának botrányhősnője volt. A walesi herceg figyelmeztette barátját, Mountbattent: tűrhetetlen a felesége viselkedése. A házaspár megállapodott, hogy együtt maradnak és a külvilág számára, mintha mi sem történt volna, együtt mutatkoznak. Dickie megmondta Edwinának, hogy elvesztette a felette való uralmát, már nem tudja őt megfélemlíteni, már nem olyan alázatos és béketűrő, mint eddig volt. Ettől kezdve a férj is a maga útját járta, bár korántsem volt annyi ügye, mint az élet örömeit vadul hajhászó feleségének.

Házasságuk első tíz évében négy emlékezetes afférja volt Edwinának, legalábbis ezekről ad számot Morgan. (Az egyik szerelmi kapcsolat következménye egy párizsi abortusz lett.) Az asszony állandóan emlegette a válást, mondván Dickie nem férjnek való… Mountbattent pedig önvád emésztette. Érdekes a Sir Malcolm Sargenthez, a híres karmesterhez fűződő kapcsolata. Edwina megmentette a mestert az özvegyek lehangoló életétől és népszerű dirigenst formált belőle, ő lett a londoni promenade-koncertek közkedvelt dirigense.

Összeütközések

1931-ben, a The People című lap kiszivárogtatott értesülése óriási botrányt keltett:

„Az ország egyik vezető háziasszonyának – egy igen magas körökhöz tartozó és rettenetesen gazdag nőnek – kapcsolata volt egy »színes bőrű férfival«, kompromittáló körülmények között találták őket.”

Nem volt kérdéses, kiről van szó. Rágalmazásért Lady Mountbatten perelje be a lapot, sürgette a király. Megtette. Igaz, vonakodva. Ha Edwina a nő, feltételezte a közvélemény, akkor Paul Robeson, a híres, amerikai fekete énekes-színész a férfi. Lady Mountbatten bebizonyította, hogy soha életében nem találkozott Robesonnal. Megnyerte a pert. Lehet, hogy más volt a férfi, talán „Hutch”, a fekete dzsesszzongorista, aki gyakran lépett fel Edwina pazar partijain.

A férj hajókkal, a feleség autókkal ütközött össze. Bűn rossz sofőr volt, de ez őt nem izgatta. Kirakatokba szaladt bele, autóbuszok, személykocsik, motorkerékpárok kerültek az útjába, sorozatosan követett el karambolokat, volt olyan hét, hogy két Rolls-Royce-ot tört össze. Árokba borult, veszélyes vezetésért bíróság elé állították. Leveleiben, naplójában lakonikusan írja le az incidenseket: „…a kocsi teljesen megfordult és összeütközött egy teherautóval…” „Hazafelé tartva összeütközés egy spanyollal. A spanyol rendben van, de a kocsi nincs ilyen állapotban.” Rugalmas testén számos forradás emlékeztette baleseteire.

Hipochonderségben is osztozott a férjével. Edwina görög, német, francia orvosokhoz fordult, rengeteg gyógyszert, vitaminokat szedett, kivizsgálásokra járt, nyilvánvaló volt a kiegyensúlyozatlansága. A férj is sokat foglalkozott magával, a lord élete végéig „iskolásfiú” maradt, sohasem unatkozott, lekötötték a hobbijai.

Edwina Mountbatten, az az akaraterős asszony talán több volt annál, mint amilyennek ebben az időben mutatkozott. A félvilági életet folytató örökösnő képe mögött egy másik rejlett.

A kétarcú asszony

Edwina Mountbatten életét egy csapásra megváltoztatta a második világháború kitörése. A benne szoruló félelmetes energia végre szabad utat kapott.

Eddig night-clubokban, szerelmi kapcsolatokban pazarolta el magát, most nemes célokat tűzött ki. Katonaruhát öltött magára, éjt nappá téve dolgozott.

Fáradhatatlannak bizonyult, kórházról kórházra járt, tárgyalt, szervezkedett. A St. John Ambulance Brigad (a Szent János Egészségügyi Szolgálat) ápolórészlegének a főfelügyelője. Végre célja, értelme lett az életének. Még akik viharos kalandjai miatt eddig megvetették őt, azok is nagy tisztelettel tekintettek a brit kórházakat szervező egészségügyi vezetőre. Odaadásáért, önfeláldozásáért számos magas kitüntetésben részesült.

Nem volt kifejezetten szép asszony, de egyenruhában sugárzó nővé vált. Sikkes katona. Igaz, az ő uniformisát mértékre készítették, a szoknyája kicsit rövidebb, a kabátja testre szabott, cipőjének a sarka kicsit magasabb, a karimás kalap pedig határozottan jól illett keskeny, sápadt arcához.

1945-ben Lady Mountbatten országszerte köztiszteletnek örvendett. Háborús hősnek tekintették. Ő szerény lett, „csak azt tettem amit a körülmények megköveteltek” – hangsúlyozta. Férjére megtisztelő feladat várt, ő adta át Indiát az indiaiaknak.

Mountbatten az utolsó brit indiai alkirály és az első főkormányzó. Edwina méltó partnernek, kiváló segítőtársnak bizonyult.

Az indiaiakra – ha lehet – még mélyebb benyomást gyakorolt, mint a háborúban az angolokra. Rengeteg kislányt neveztek el Indiában Edwinának. 30 évvel később, jóval Lady Mountbatten halála után, a távoli falvakba látogató brit főbiztos feleségét így fogadták: „Háromszoros éljen Lady Mountbattennek!”

India az asszony számára az utolsó nagy kalandot jelentette, élete legértékesebb kapcsolatát köszönheti e posztnak. Sohasem fog kiderülni, hogy a Jawaharlal Nehruhoz, India miniszterelnökéhez fűződő kapcsolata plátói szerelem, szép, igaz barátság volt-e, vagy fizikai, szerelmi szálak kötötték e két olyannyira különböző embert egymáshoz. Tény, hogy a szigetországba hazatérve, 1948-tól élete végéig Edwina hetente több levelet írt Nehrunak, s az indiai államférfi szorgalmasan válaszolt neki. Az is tény, hogy Nehru leveleit Edwina Mountbatten halálakor az ágya melletti éjjeliszekrényen találták…

1960-ban, ötvennyolc éves korában halt meg. Különös házasságuk harmincnyolc évig tartott. Edwina életének utolsó évtizedére, az ötszáz oldalas életrajz csak ötven oldalt szentel. Két héttel anyósa halála után, 1950-ben abbahagyta a naplóírást, melyre fiatalkorában Victoria of Hesse hercegnő késztette, így e korszakról az életrajzírónak nem állt hiteles anyag a rendelkezésére.

Férje tizenkilenc évvel élte túl Edwinát. Károly herceg, a trónörökös atyai barátja volt Lord Mountbatten, a gyerek erősen kötődött a nagybátyjához, sokat kapott tőle. Lord Mountbatten, az IRA áldozata lett, bombarobbanás ölte meg.

Az életrajzírók sokat elárulnak e két jelentős személyiségről, de korántsem mindent. Az Edwina-sagát kétféleképpen lehet elmondani: hedonista, az élet élvezeteit hajhászó, társaságbeli léha asszony, míg a másik arca, értékes ember, aki legszebb feladatának a betegekkel való törődést tartotta, s akit az ázsiai államférfiak egy egész generációja csodált. Érdekes átváltozáson ment át. Melyik volt az igazi Edwina Mountbatten? A kettő együtt. Sem a pénz, sem a házasság nem tette őt boldoggá.

Szilágyi Éva

A Nők Lapja archív cikkeit a link alatt érheted el.

Nők Lapja 1994/16. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Lord Mountbatten, Lady Mountbatten és lányuk, Pamela 1954. december 16-án a londoni reptéren – Fotó: Bettmann / Contributor / Getty Images