1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Egy vasárnapi délután jut eszembe, amikor a nagyszüleim nálunk voltak. Sajnos már nem élnek. Főztünk. A nagymamámmal szaggattuk a nokedlit, és közben valami nagyon titkos dologról suttogtunk úgy, hogy anyáék ne hallják. A nagyi rózsaszín otthonkát viselt.

2. Ki volt élete első szerelme?

Milánnak hívták, a kisfiam utána kapta a nevét. Szőke, kék szemű kisfiú volt, a legmenőbb az oviban, később tudtam meg, hogy az apukája híres focista volt. Kicsit szerelmes volt belém, de aztán átpártolt a barátnőmhöz, Dórához, ami akkor nagy fájt. Sok interjúban beszéltem már róla, vártam, hogy majd rám ír, de még sosem jelentkezett.

3. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellene?

Nincs ilyen. Öntörvényű voltam, lehet, hogy sokkal többet kellett volna beszélgetnem velük, de inkább a barátaimtól vagy a nagymamámtól kérdeztem. Lázadó tinédzserként a szüleimet nem vontam be az életembe, nem szívesen osztogattam meg velük a titkaimat. Ez máig megmaradt, ha meghozok egy döntést, mindig utólag mondom el nekik, de ma már csak azért, hogy ne aggódjanak feleslegesen.

4. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

Az emberekből kiölném az irigységet. Onnantól az egész világ jobbá válna.

5. Mi az, amit a saját kárán tanult meg?

Harmincöt éves leszek, talán mostanra tisztázódott le minden emberi kapcsolatom. Már pontosan tudom, mit jelent az, ha valaki a legjobb barátom, és mit, hogy csak jóban vagyunk, vagy hogy mi a különbség a barátok és a kollégák között. Ezek a címkék sokáig keveredtek bennem, ami nagy csalódásokhoz vezetett, de ez nyilván lehetett kölcsönös is. Meg kellett tanulnom éles határokat húzni a fogalmak között.

6. Hogy nézne ki egy tökéletes napja?

Szorongó alkat vagyok, és ha a tökéletes szót meghallom, attól befeszülök, úgyhogy inkább egy jó napomat mesélném el. Az úgy kezdődik, hogy nyolc óra folyamatos alvás után egy tengerparti kisvárosban felébredek a férjemmel meg a kisfiammal, utána együtt töltjük a napot. Velünk utaznak a szüleim is, este ők vigyáznak a gyerekre, amíg a férjemmel elmegyünk egy romantikus vacsorára. A folytatást nem mondhatom el.

7. Hol ette életében a legjobbat?

Igazi gasztroturista vagyok, minden országban megtalálom azt az ételt, amire emlékezhetek. Szlovéniában szilvesztereztünk, és egy helyen olyan finom tengeri herkentyűket, meg házi fogásokat adtak, hogy azt hittem, belehalok, annyit ettem.

8. Kinek a hangját szereti a legjobban?

A férjemnek nagyon kellemes a hangszíne és szépen hangsúlyoz, amikor megismertem és bemutatkozott, ez azonnal feltűnt. Imádom őt hallgatni. De odavagyok a kisfiam hangjáért is. Amikor Milán reggelente kiszól a szobából, hogy anya, annál cukibb a világon nincsen.

9. Mire sajnálja legjobban az időt?

A kozmetikai kezelésekre. Persze szeretem, ha szép a körmöm, meg rendben van a hajam, de képtelen vagyok énidőnek tekinteni azt az egy órát, ameddig szárad a festék a hajamon.

10. Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?

Nagyon ateista vagyok, ami megnehezíti a dolgomat. A hit hiányával akkor szembesültem először, amikor a nagymamámat elvesztettem. Nem tudtam semmibe kapaszkodni. Rengeteget olvastam arról, hogy mit mondanak a vallások a halálról, de hiába akartam erőből változtatni, nem tudtam magam beleélni abba, amit írtak. Jó lenne, ha tudnék valamiben hinni. Dolgozom rajta.

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2018/12. lapszámában jelent meg.

Fotó: Németh Gabriella