- Összeszedtük a klinikai értelemben vett nárcizmus legfontosabb ismertetőjegyeit.
- Van egy konkrét embertípus, amelyre előszeretettel vetik ki a hálójukat a nárcisztikus személyiségű társaink.
- Tehetsz ellene, hogy ne téged szemeljen ki áldozatául! (Bár nem lesz könnyű.)
Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy nem minden olyan személyre, aki rendelkezik nárcisztikus jegyekkel, süthető rá automatikusan a nárcisztikus személyiségzavar billogja. Összetett lények vagyunk – erősségekkel, gyengeségekkel, nehezen és könnyen kezelhető személyiségjegyekkel. (Persze fontos, hogy minden nap igyekezzünk önmagunk legjobb változatává válni.) Nem szabad és nem is érdemes tehát diagnózisnak tűnő, de valójában pusztán bántó jelzőkkel illetnünk egymást – a szakmai kifejezéseket hagyjuk meg a szakembereknek!
Tény, hogy manapság ezek közül a legtöbbet a nárcizmusról hallani. Túl sok mindenkivel kapcsolatban hangzik el, hogy nárcisztikus, vagy szimplán (és talán még pejoratívabban), hogy „nárci”. De először is: mit jelent pontosan ez a szó?
A nárcisztikus viselkedés ismérvei
„A klinikai értelemben vett patológiás nárcizmus olyan személyiségzavart jelöl, amelynél az érintett fő problémája, hogy önbecsülése különböző vetületeit nem tudja egyben tartani, emiatt pedig önértékelését nem képes kiegyensúlyozottan szabályozni. Az önbecsülés karbantartása időről időre minden ember számára nehézséget jelent, ám a nárcisztikus személy korai sérülései miatt egészen speciális módon próbálja megóvni magát az aktuális frusztrációktól.
Kora gyermekkortól öntudatlanul kifejleszt egy grandiózus ént – pontosabban szelfet –, aki sikeres, csodált, elismert, tökéletes, kiváltságos és kiemelt, majd e hamis én átélésére és fenntartására használja környezetét.
Vagy ha ennek nincsenek meg a feltételei, ha kudarc vagy csalódás éri, ami a külvilág számára akár apróságnak vagy érthetetlennek is tűnhet, akkor a nagyzásosságát a fantáziájában éli meg” – írja a HáziPatika remek összefoglalója.
Ezt a mindennapokban úgy fogalmazzuk meg magunknak a leggyakrabban, hogy valaki „hangosan nagyképű” (mert szüksége van a folyamatos megerősítésre – saját magától is). Esetleg, hogy „mindig mindennek róla kell szólnia” (szintén állandó, mély bizonytalansága miatt), hogy egoista, önző, vagy hogy „többet gondol magáról, mint ami”. De ez nem minden. A nárcisztikus jegyek ugyanis nem mindig ennyire egyértelműen tetten érhetők.
Egy narcisztikus személy hálójából nagyon nehéz kikerülni (Fotó: Travis Grossen/Unsplash)
Gyakran csupán finom jelek árulják el, hogy a nárcisztikus személlyel való kapcsolatunk valójában egyáltalán nem egyenlőségen és kölcsönös szereteten alapul. Fontos azonban, hogy ezekre a jelekre mielőbb felfigyeljünk. A nárcisztikus bántalmazás ugyanis olyan mély érzelmi sebeket ejthet rajtunk, amelyek csak hosszú évek, évtizedek alatt gyógyulnak be valamelyest.
Hogyan ismerjük fel?
Nárcisztikus jegyekre utalhat például, ha úgy érzed, az általad érzett fájdalom vagy sértettség hangos megfogalmazásakor valahogy végül mindig arra fut ki a beszélgetés, hogy neked kell bocsánatot kérned a másiktól (legyen az családtag, barát vagy a partnered). Érdemes résen lenned akkor is, ha valaki – miután megismerkedésetekkor szinte azonnal elöntött a szeretetével, szép szavakkal és elismeréssel (ez az úgynevezett love bombing, amiről itt írtunk már) – hirtelen bántóan kritizálni, becsmérelni kezd, lekicsinyli az eredményeidet és aláássa az önbizalmadat.
Korábban ebben a cikkben foglaltuk össze, milyen jelek árulhatják el, hogy egy nárcisztikus személlyel van dolgod.
A fentiekből már nagyjából körvonalazódhat, mégis milyen embertípus lehet az, akire a nárcisztikusok szinte mindig kivetik a hálójukat.
A nárcisztikus álma a laza, kedves, befolyásolható ember
Micsoda igazságtalanság, hogy épp a társadalom által legpozitívabbnak értékelt tulajdonságaink tesznek minket a legkiszolgáltatottabbá egy nárcisztikus személlyel szemben! Pedig sajnos így van – és ennek magyarázata egészen logikus.
Gondoljunk csak bele! Mégis ki lehet az ideális préda egy törékeny önképpel rendelkező, folyamatos megerősítést, valamint felsőbbrendűségérzést éhező nárcisztikus személy számára? Bizony, olyasvalaki, aki népszerű és vonzó. Azáltal ugyanis, hogy a nárcisztikus közel kerülhet egy ilyen, sikeresnek vélt emberhez, elhiteti magával, hogy ő is hozzá hasonló. Saját státusza növelésének lehetőségét látja meg benne. Emiatt is indulnak ezek a viszonyok a már említett love bombing igen intenzív időszakával.
A népszerűség és a jó külső azonban nem borítékolja, hogy valóban ki is veti ránk hálóját a nárcisztikus. Az ideális áldozat ugyanis emellett kellő gyakorisággal simogatja meg a nárcisztkus személy törékeny egóját – szép szavakkal, dicsérettel, biztatással. Ezzel egyszerre pedig
elviseli, hogy nagyjából mindig a másikról (az ő problémáiról, nehézségeiről, sikereiről) legyen szó,
de azt is, hogy a nárcisztikus kedvéhez és igényeihez kelljen alkalmazkodnia a kapcsolatban. Mindezt ráadásul sokáig szó nélkül tűri, hiszen ő „annyira laza”. És épp ebben rejlik a titok nyitja.
Megéri „problémásnak” lenni
Az angolszász kultúrában nagy múltja van az úgynevezett cool girl (kúl, azaz menő, laza csaj) toposzának. A Holtodiglan (Gone Girl) című nagy sikerű regényből készült film alább látható kulcsjelenete is épp erre ad magyarázatot.
Tehát mért is választják áldozatul a nárcisztikus hajlamú személyek a simulékony, ránézésre könnyen kezelhető embereket? Mindenekelőtt azért, mert
egy lazának tűnni akaró ember sokszor a szó legnemesebb értelmében igénytelennek mutatja magát.
Azt mondja, mindegy neki, hova megyünk vacsorázni; nem baj, hogy elfelejtettük a születésnapját; soha nem haragszik, sosem dühös; azt sem veszi magára, ha a figyelmetlenségünkkel lelkébe gázolunk. Van viszont egy nagy gond ezzel a típusú viselkedéssel: történetesen, hogy az esetek nagy részében szorongásból, megfelelési kényszerből és alacsony önbecsülésből fakad. Valamint, hogy kizsákmányoláshoz vezethet.
Leegyszerűsítve tehát azt mondhatnánk, hogy egy ilyen személlyel gyakorlatilag bármit meg lehet tenni. Mindez pedig remek táptalaja egy bántalmazó viszony kialakulásának és hosszú távú fenntartásának. (Szem előtt tartva az eddigieket, arra talán ki sem kell térnünk, hogy a nárcisztikusok miért választanak rendszerint önmaguknál lényegesen fiatalabb, könnyebben lenyűgözhető és befolyásolható, saját képükre formálható partnereket…)
Mit tegyünk, ha egy nárcisztikus hálójába kerültünk?
Tudnunk kell, hogy egy nárcisztikus személy életében minden az önbizalma növelésének van alárendelve. Amennyiben ez azáltal történik, hogy valakit megaláz, a mélybe lök, az sem számít. A nárcisztikus életének mozgatórugója, hogy többnek érezhesse magát, ennek érdekében pedig bárkit hajlandó feláldozni és manipulálni.
A fentiek értelmében tehát egy nárcisztikussal szembeni biztos védőháló alapja lehet, ha stabil önértékeléssel és önképpel rendelkezünk. Ennek kiépítése azonban igen nehéz és időigényes munka. Amennyiben mi magunk is komoly érzelmi sérüléseket szenvedtünk el korábban (ugye, senki sem születik megalkuvónak), esetleg gyerekkorunkban nem kaptunk kellő szeretetet és érzelmi biztonságot, különösen tudatosnak kell lennünk a társas kapcsolataink építésében és ápolásában.
Nehéz, nehéz… de nem lehetetlen!
Amennyiben igazán mély sérülések értek minket korábban, minden bizonnyal szakember segítségére is szükségünk lesz ezen az úton. Rengeteg munka áll előttünk, ha el akarjuk érni, hogy kikerüljünk a nárcisztikusok célkeresztjéből, de higgyük el, mindez nem lehetetlen! Az első lépés a jobb önismeret és a megerősödött önbizalom felé, ha apránként megbarátkozunk annak a gondolatával, hogy nem kell mindenkinek szeretnie bennünket. (A nárcisztikusoknak főleg nem).
Ezzel persze megkockáztatjuk, hogy „nehéz esetnek” bélyegezzen minket környezetünk néhány tagja, cserébe viszont sokkal értékesebb kincseket nyerünk. Önbizalmat, önelfogadást, önegyüttérzést – nem mellesleg pedig egészséges társas kapcsolatokat.
Tréningezzünk magunkat a nemet mondásra!
Ismerjük meg egyéni igényeinket, ízlésünket, és fogalmazzunk meg elvárásokat magunkkal és másokkal szemben egyaránt – legyenek azok bármennyire is nevetségesnek tűnő felvetések elsőre. Állítsunk fel határozott határokat például azt illetően, meddig vagyunk elérhetőek mások számára.
Amennyiben nárcisztikus barátunk az éjszaka közepén megtalál bennünket azzal, hogy századjára is elpanaszolja legutóbbi szívfájdalmát (esetleg még meg is kér, hogy fussunk össze vele), udvariasan, de határozottan utasítsuk el, és kérjük meg, hogy legközelebb 9 után már ne hívjon ilyen ügyben. Higgyük el, hosszú távon nagy hasznunkra fognak válni ezek a most még szokatlan határállítások!
Megéri energiát fektetni ebbe a munkába!
Ha rálépünk erre az útra, és kitartunk mellette, idővel jelentősen csökkenhet bántalmazó kapcsolataink száma, és az egymást segítő, építő, kölcsönösségre és tiszteletre alapuló viszonyaink nagyobb hangsúlyt kaphatnak, újabbak születhetnek.
Elképzelt rajongások helyett valódi, kielégülést és elégedettséget hozó kapcsolataink épülhetnek
– a korábbi, folyamatos bizonytalanságon, játszmázáson és hajszán alapulók helyett. Ne ijedjünk meg, ha egy (netán több) ismerősünk hátat fordít nekünk, amikor elkezdjük saját érdekeinket képviselni, hangot adni vágyainknak és igényeinknek. Akiknek valóban fontos, hogy jól legyünk, és akik tényleg elfogadnak és szeretnek minket, még örülni is fognak ezeknek a „mankóknak”, amelyek segítségével jobban bánhatnak velük a jövőben. A többiek viszont – még az is lehet, hogy – épp elfordulásukkal leplezik le meglévő nárcisztikus hajlamaikat.
Munkahelyi környezetben persze ez nem ilyen egyszerű… Íme 4 tipp, hogyan kezeld a nárcisztikus főnöködet!
Kiemelt kép: Getty Images
