A The Ex-Wife (Az exfeleség) című sorozatban Natasha a férjével boldog házasságban nevelné a kislányukat, ám életét beárnyékolja, hogy a férfi volt felesége rájuk akaszkodik. Aztán egy nap a férj és a gyerek nyomtalanul eltűnik, Natasha pedig nyomozni kezd. Az egyre csavarosabb történet egyik jelenetében felidézik, hogyan ismerkedett meg a férjével: biciklivel behajtott egy autó elé, és a kocsit, ami elütötte, a férfi vezette. Natasha átrepült a motorháztetőn, és hatalmas nyekkenéssel gurult tovább a földön. A filmben az őt alakító színésznő helyett egy magyar kaszkadőr, Sziva Judit vetődött.

FINNEK BAJNOKA

Sziva Judit hároméves volt, amikor a családdal Amerikába költöztek, mert édesapja vegyészként egy kaliforniai projektben dolgozott. Három év után jöttek haza.

‒ Valószínűleg a kiköltözés és a visszaköltözés miatt­ alakult ki bennem az az érzés, hogy nem vagyok teljesen idevaló, és szívesen barátkozom külföldiekkel ‒ mondja. A sport végigkísérte a gyerekkorát; fiúkkal focizott, elindult a kerületi ugrókötélversenyen. A fáktól a családi ház tetejéig mindenhova felmászott.

A társadalom elvárásaitól mindig is szenvedett, ezért érettségi után el sem árulta az édesanyjának, hogy felvették az egyetemre, inkább elment Angliába bébiszitternek. Később Finnországba hívták, ott egy kislányra vigyázott fél évig. A szülők elváltak, ezért Judit és a kicsi heti váltásban lakott az anyánál és az apánál. Közben megismerkedett egy fiúval, és miután véget ért a bébiszitteri munka, Helsinkiben maradt miatta. Bárokban, klubokban, éttermekben dolgozott, mellette pedig üzleti diplomát szerzett. (Akkor már önszántából.)

– A kávéfogyasztásban a finnek a rekorderek. Ugyanis októbertől februárig eltűnik a nap, és amikor még a hó sem világít, délután háromkor a test már azt hiszi, hogy este tizenegy van ‒ magyarázza. ‒ Nyáron pedig éjszakára is be kell húzniuk a sötétítőfüggönyt, hogy tudjanak aludni. Hajnali négykor simán felriadsz, hogy elkéstél a munkából, mert fényesen süt a nap.

A street workout egy saját testsúlyos edzés, olyan alapelemekre épül, mint a húzódzkodás, tolódzkodás vagy a guggolás, de a kézenállástól a szaltóig bármi beleillik. Amikor Judit 2015-ben rákattant erre a mozgásformára, gyorsan átalakult a baráti köre és az életmódja, például visszafogta a szombati bulikat, hogy vasárnap is edzhessen. A műfajban rendeznek versenyt is, amelynek során a bírók az ismétlésszámon kívül pontozzák például a mozdulatok nehézségét és szépségét. Judit egy év edzés után megnyerte a finn bajnokságot, de mivel nem volt finn állampolgár, bajnoknak hivatalosan a második helyezettet tekintették, ő nyerte el a trófeát is. A döntés bája, hogy a 2017-es világbajnokságra a szövetség mégis Juditot küldte, hogy Finnországot képviselje. Hatodik lett!

UGRÓISKOLA HALADÓKNAK

Sikeres sportolóként több rendezvényre meghívták, így ismerkedett meg egy fiúval, aki parkourt – leegyszerűsítve: utcai akrobatikát – tanított. 

– Felfutott a háromméteres falra. Tátott szájjal néztem, hihetetlenül motiváló volt. Megkérdeztem tőle, hogy ezt hol tanulhatom meg – idézi fel. Csatlakozott a parkourközösséghez, naponta gyakorolt velük. Amikor a srácok úgy gondolták, a klubban jól jönne egy női oktató, aki ért a gyerekek nyelvén, Judit egy lisszaboni képzésen megszerezte az edzői papírt.

– Nagyon szerettem a mentális részét, hogy ha félek valamitől, azt addig építem, ameddig végre nem tudom hajtani – mondja, és hogy el tudjuk képzelni, mire gondol, azzal az esettel szemlélteti, amikor egy négyemeletes ház tetejéről átugrott egy másik tetőre. – A titok, hogy az egészet icipici lépésekre bontjuk. Például ha a tetők között a távolság két méter, azt először a földön ugorjuk le, és csak akkor haladunk tovább, amikor azt a távot már nem tudjuk elrontani. Utána megpróbálkozunk vele néhány méter magasságban, majd az első emeleten, és így tovább. A felkészülés simán eltarthat több hónapig, akár évekig is. Aztán amikor úgy érzed, készen állsz, akkor azt mondod, három, kettő, egy, nekifutsz, és megszűnik minden. Következik a tökéletes flow, a jelenben vagy, amíg le nem érkezel. Utána pedig eláraszt a boldogság.

Judit csak egyszer sérült meg komolyabban. Spanyolországban, harminc fokban már hetedik órája edzettek, és egy szaltótól eltört a bokája. Amikor hazaért, a finn kórházban kikönyörögte, hogy még aznap megműtsék, de két hónappal később a street work­out világbajnokságon így sem teljesített jól. Utoljára a 2019-es finn bajnokságon indult. Beleadott mindent, de a pontozás alapján csak harmadik lett, pedig a legjobbnak érezte magát a mezőnyben. Ekkor döntött úgy, hogy a versenyzést végleg elengedi.

FIZETETT SZÓRAKOZÁS

Parkouros lányt keresnek, amerikai akcentussal ‒ a castinghirdetést Juditnak az egyik barátja küldte el. Megkapta a szerepet. A Star Wars-tematikájú kisfilmhez az akrobatikus elemek mellett fegyverekkel is kellett harcolnia. „Ez is egy munka? ‒ csodálkozott. ‒ Azért fizetnek minket, hogy ugráljunk és szórakozzunk?” A filmet azóta sem mutatták be, de Judit sorsa megpecsételődött. Beleásta magát a szakmába, folyamatosan keresett olyan kaszkadőröket, akiktől tanulhatott. Csatlakozott egy filmes csapathoz, és fizetés nélkül kísérgette és segítette őket, csak hogy elleshesse tőlük, milyen pél­dául­ a látványos bunyós koreográfia. Belevágott a küzdősportokba, és különböző fegyverekkel gyakorolt. A filmes adatbázisokban a világ legjobb kaszkadőrei után kutatott, az ő edzésmódszereiket próbálta követni.

‒ Sokan mondogatták, hogy túlhajtom magam, pihenjek jóval többet. Megnyugtató volt látni, hogy a profik ugyanolyan őrültek és megszállottak, mint én ‒ mondja. Hogy szokja a kamerát ‒ és persze hogy meg tudjon élni ‒, reklámszerepeket vállalt. Egy autósiskolának például több kampányában részt vett, van olyan teherautójuk, amelynek az oldalán a mai napig ­Judit mosolyog.