A szőrtelenséget már az ókori egyiptomiak is preferálták, bár ott mindkét nemnél szokásnak számított a szőrszálak leborotválása, ledörzsölése. Azóta eltelt párezer év, és az utóbbi évtizedekben ismét divatba jött a szinte teljes test szőrtelenítése.

Ha még csak trenddé vált volna, még nem lenne nagy baj, hiszen eldönthetnénk, hogy követjük vagy sem. Ami igazán káros, az a hozzá kapcsolt ítélkezés és félrevezető, káros egészségügyi tévhit.

Aki nem szőrtelenít, az nem is nő?

Főleg a nők felejtették el, hogy az emberi testen semmi sem nő cél nélkül. Igenis szükségünk van a vakbelünkre, a lengőbordáinkra, a csecsemőmirigyünkre és a testünkön növő szőrszálakra is. Ám a jelenleg uralkodó nézet szerint aki a szemöldökén, szempilláján és haján kívül bármilyen szőrt meghagy a testén, az undorító.

Miért? Mert a szőr nem higiénikus. Izzadunk, bebüdösödünk, és egyébként is, hogy néz már ki. Ez a nézet annyira bebetonozta magát a köztudatba, hogy a bőrgyógyászok, nőgyógyászok szinte sírva könyörögnek, hogy térjünk már észhez.

7 híres és gyönyörű nő, aki leszokott a szőrtelenítésről.

Ezért nő rajtunk szőr

A szőr ugyanis okkal van a testünkön, nem teszi koszossá (ha azzá tenné, ennyi erővel a csecsemőket is epilálhatnánk). Szerepet játszik a bőr védelmében, a hőszabályozásban, és olyan nemi hormonokat közvetít, amelyek vonzóvá tesznek minket az ellenkező nem számára.

Tehát az az ember is higiénikus, aki meghagyja a szőrét, sőt!

pláne az intim területeken, ahol az erősebb szőrszálak megvédenek a fertőzésektől, és mechanikai védelmet nyújtanak. A rendszeres gyantáztató, borotválkozó nők ezzel szemben bőrgyulladásokkal, szőrbenövéssel, gyakoribb fertőzésekkel nézhetnek szembe. 

A szőrtelenítés nem gyerekeknek való (Kép: Getty Images)

Már a gyerekeinknek is meg akarják mondani

A szőr=undorító tábor tagjait a puszta tények meg az orvosok nem tartják vissza attól, hogy megalázzanak másokat, és minden jobban tudjanak. Ők azok, akik szerint semmi baj sincs azzal sem, ha már egy ovisnak szedik a szemöldökét, és egy kisiskolásnak szőrtelenítik a lábát. Az ő logikájuk szerint a szőr csak rosszat tesz, és az adott gyerek gúnyolódások céltáblájává válik, ezért a legegyszerűbb megszabadulni a pihéktől is. Ez azonban csak addig működik, amíg

a gyereket pont azért nem kezdik (tapasztalat) cikizni, mert szőrtelenít.

Vagy mert sűrű a haja. Vagy mert magas, vagy épp alacsony. A bullyingra, a gúnyolódásra nem az a megoldás, hogy mindenben megpróbálunk megfelelni azoknak, akik akkor is megaláznak, ha van rajtunk sapka, és akkor is, ha épp nincs.

A gyerek és az önbizalom

Azt, hogy a gyerekünk mit gondol a saját testéről, milyen az önbizalma, kicsi korban még főként rajtunk, szülőkön múlik. Ha a kezdetektől, életkorának megfelelően tisztában van azzal, hogyan működik az emberi test, és hogy mely részének mi a funkciója, már nem érez semmit feleslegesnek.

Ha sokat vagyunk a természetben, állatok között, megérti, hogy minden levélnek, virágnak, bajuszszálnak és pihének szerepe van minden élőlény esetében.

Arról sem árt tájékoztatnunk, hogy a szőrnövekedés hogyan alakul serdülőkorban, hogy a hónaljon, ágyéktájon megjelenő erősebb pihék a nemi érés jelei, azaz épp azt az üzenetet közvetítik, hogy minden rendben van a testünkkel, az egészségünkkel. 

Mit tehetünk, ha gúnyolódnak?

A lábon, kézen, hason található pihék a sötétebb hajszínű gyerekeknél már a pubertás előtt látványosabbak lehetnek, de ez nem jelenti azt, hogy baj lenne velük. Ha otthon megfelelően éreztetjük a gyerekkel, hogy úgy szép, ahogy van, ha lehet beszélni arról, hogy szőr nő a testén, ha megmutatjuk neki a szőrüket vállaló modelleket, hírességeket, ha elmesélheti, hogy a kortársai kigúnyolják, az alapot teremt az önbizalom megerősítésére.

Elmesélhetjük, minket mi miatt gúnyoltak gyerekkorunkban, és aztán ennek hogyan lett vége, mi változott,

hol vannak most azok, akik miatt sírva bújtunk el a lányvécé fülkéjében, és mi hogyan tudtunk ebből megerősödve kijönni.

Beszélgethetünk arról, hogy mindenkinek, igen, az osztály menő tagjainak is vannak olyan tulajdonságai, amik miatt ki lehet őket cikizni. És aki gúnyolódni akar, az akkor is megteszi, ha nincs rajtunk egy szál szőr sem (biztos prostituáltként keressük a zsebpénzünket), és akkor is, ha nem (akkor meg állatkertben mutogatjuk magunkat ugyanazért az összegért). A fiúknál ugyanez megy: aki még nem szőrös, az lány, aki túlzottan, az majom, aki meghagyja a bajuszkáját, balfék, de az is, aki azt hiszi, ő már akkora, hogy borotválkoznia kell. 

Ami valódi segítséget nyújt

A bullying ellen az segít, ha nem a sértegetések témáját vesszük górcső alá, hanem (jó esetben az osztályfőnökkel karöltve) felvesszük a harcot a piszkálódás ellen, és megerősítjük a gyerekünkben, hogy ő úgy tökéletes és maximálisan elfogadható, ahogy van.

Az ő testéhez senkinek semmi köze. Nem ítélhetik meg, mert nincs hozzá joguk.

Mások véleménye nem fontosabb, mint az, amit ő gondol saját magáról. S amint a valódi önbizalmat, a „mi közöd hozzá, hogy nézek ki? Miért foglalkoztat téged az én testem ennyire? Nincs jobb dolgod?” hozzáállást megérzik a gyereken, a zaklatók is elbizonytalanodnak.

Megkeseríti gyerekünk életét az iskolai zaklatás? Dr. Bátki Pál büntetőjoggal foglalkozó ügyvéd segítségével jártuk körbe, mit tehet a szülő, ha a gyereke bullying áldozata.

Kiemelt kép: Getty Images