• Sok családban probléma, hogy nem eszik a gyerek, étvágytalan, válogatós.
• Az étvágytalanságnak és a válogatósságnak számtalan lelki és fizikai oka lehet.
• Gyermekorvos szakértő ad tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan járjunk el, ha nem eszik a gyerek.

A szülők zöme állandóan retteg attól, hogy a gyerek éhen hal. Ennek egyik oka lehet, hogy miután életet adunk egy babának, gyakorlatilag azonnal azt kell figyelnünk, nem veszít-e túl sokat a súlyából. Az első életévben tényleg olyan, mintha minden az etetésről szólna.
És a szülők koordináta rendszere ezt nem növi ki akkor sem, amikor a gyerek a totyogós korba lép, sőt, sokszor még óvodás korban sem. Pedig ha megpróbáljuk megérteni ennek a korosztálynak az evéshez fűződő viszonyát, megtanulhatjuk, hogy a tabletezés vagy az evés állandó forszírozása nem éri meg néhány száz plusz kalóriáért. Mert nem ezen van a hangsúly.

Dr. Csécsei Márta gyermekorvos szinte napi szinten tapasztalja, hogy a szülők panaszkodnak a rosszul és legfőképp egyhangúan evő gyerekeikre.

A doktornő ilyenkor igyekszik megnyugtatni őket, hogy a védőnőknél és ma már az interneten is elérhető életkor szerinti táblázatok megbízható támpontot nyújtanak az ideális testsúly, a napi folyadékbevitel és az étkezések ajánlott számát illetően.
De a szülők támaszkodhatnak a bölcsis, óvodai nevelőkre is, mert a szakmában eltöltött évek alatt már bennük is kialakult, hogy mennyi az elvárt mennyiség. Ha bármilyen komoly eltérést tapasztalnak, ha tényleg nem eszik a gyerek, a jelzőrendszerük bekapcsol.

A védőnőknél és ma már az interneten is elérhető életkor szerinti táblázatok megbízható támpontot nyújtanak az ideális testsúly, a napi folyadékbevitel és az étkezések ajánlott számát illetően (Fotó: Getty Images)

Sok oka lehet, hogy nem eszik a gyerek

A gyerekeknek kétszer annyi ízlelőbimbójuk van, mint a felnőtteknek, ebből következik, hogy ízérzékelésük sokkal kifinomultabb. Különösen az erős vagy keserű ételekre érzékenyek, így például a zöldségekre is. A babák úgy születnek, hogy mindenfajta biztatás nélkül előnyben részesítik az édes ízt, aminek köszönhetően erősen vonzza őket az anyatej. Az édesség iránti preferenciájuk ezért jóval erősebb a felnőttekénél, és ez csak serdülőkorukra kezd csökkenni.

A babáknak majd a kisgyerekeknek meg kell tanulniuk szeretni a sós ízeket. Ez egy folyamat, és kinél gyorsabban, kinél lassabban megy végbe.

Bár a szülők nyilván tudják, hogy egy totyogós, de még egy óvodáskorú gyermek is jóval kevesebbet eszik mint egy felnőtt, sokszor a saját igényeikhez viszonyítják a mennyiségeket, és nem a kalóriaszükségletre figyelnek. Egy egy-három éves gyermek átlagos napi kalóriaszükséglete 1000-1400 kalória között mozog, míg egy óvodás már 1350-1600 kalóriát kellene hogy fogyasszon.

Korral járó evési sajátosságok

Teljesen normális ebben a korban, hogy egyes napokon éppen csak csipegetnek a gyerekek, míg máskor kiesznek minket a vagyonunkból. Általában ha egy hét távlatából nézünk rá a mennyiségekre, az anomáliák kiegyenlítődnek.

Dr. Csécsei Márta is megerősíti: „Ha egy hétig keveset eszik a gyermek, de a következő héttől elfogyasztja azokat a mennyiségeket és változatosan kínált ételeket, amiket együtt eszünk, akkor ez nem tekinthető kórosnak. Lehet, hogy azért utasítja el az ételeket, mert éppen egy vírusfertőzés dolgozik benne, a felső légúti vírusok is gyakran okoznak étvágytalanságot, egy gyomor-bélrendszeri megbetegedés után pedig még egy ideig megmaradhat az étvágytalanság, a hasi diszkomfort.

A gyermekek étkezésére még az időjárási frontok is hatnak, három éves korig pedig a fogzás is belejátszik:

sokaknál kétéves kor körül jön ki a szemfog, illetve három éves kor körül szokott kijönni az utolsó négy rágófog, ezek mind megcsappanthatják az étvágyat – magyarázza a szakember. – Vannak azonban olyan állapotok, betegségek, amik hajlamosítanak arra, hogy a gyerek étvágya csökkenjen.
Ezek közül a legtipikusabb a vérszegénység. Ilyenkor láncreakció zajlik le a szervezetben, ami felszívódási zavarral kezdődik: a vas nem úgy szívódik fel, ahogy kellene, csökken a szervezet vastartalma, ettől kialakul a vérszegény állapot. A gyerek ettől gyengébb lesz, nem lesz ereje még az evéshez sem. Ez pedig tovább ront a helyzeten.

Ha azt látjuk, hogy tartós a nem evés, vagy akár egyre romlik az étvágy, a gyermek súlya csökken, akkor javasolni szoktuk gasztroenterológus szakorvos felkeresését.

Gyermekorvosként is próbáljuk persze kezelni az állapotot: probiotikumot lehet adni, étvágygerjesztő immunerősítő szirupot, vaskészítményt írunk fel.” Manapság a legtöbb gyermekorvos praxisában megfordulnak a szájszenzoros gyerekek. Az ő ellátásuk nagyon komplex orvosi csapatmunkát igényel: dietetikus, gyermekpszichológus, gasztroenterológus, gyermekneurológus próbál irányt mutatni az ilyen gyermekek helyes táplálásához egy-egy krízisambulancián.

Nem eszik a gyerek? Vizsgáljuk meg az ételekhez való hozzáállást

Ahogy a gyermekorvos mondja, a kicsiknél a dac is belejátszik a problémás étkezésbe. Válogatósak, de nem feltétlen azért utasítanak el ételeket, mert nem ízlik nekik, hanem mert egyszerűen nem szeretnének újdonságot kóstolni. Ez a jelenség olyannyira jellemző erre a korosztályra, hogy nevet is kapott: neofóbiának nevezik, amikor már az új ételek látványa is félelmet vált ki a gyermekből.

Ezt a korosztályt az ételeikhez is nagyon erős ragaszkodás jellemzi. Kedvenc ételeiket imádják, minden mást pedig bojkottálnak – magyarázza Dr. Csécsei Márta. Nem csak a játékaikhoz, hanem a számukra ismerős ízélményekhez is ragaszkodnak. „Éppen ezért,

alapvetően nincsen baj azzal, hogy állandóan virslit eszik a gyerek vacsorára egy ideig, de fontos, hogy folyamatosan kínáljuk változatos ételekkel mellette,

és ha abba belecsipegetett, belekóstolt, csak akkor adjuk neki oda vacsorára azt, amit szeret. Ez persze lehetőleg ne édesség legyen! Nem baj, ha egymás után ötször ugyanazt eszik vacsorára, későbbi életkorban át fog ez lendülni, meg fog változni.”

Válogatós a gyerek? Van megoldás! (Fotó: Getty Images)

Kisgyerekkorban a játék sokkal fontosabb, mint az evés, a legjobbat azzal tehetünk, ha hagyjuk a kisgyermeket textúrákat felfedezni, vagy akár játszani az étellel. Ennek során fontos dolgokat tanulnak meg az ételek jellemzőiről, így könnyebben megy az ismerkedés.
Ha a gyermekünk elutasít egy új ételt, semmiképp ne erőltessük, de mindenképp többször és változatos külsőbe öltöztetve kínáljuk meg vele. Az óvodáskorúakkal már általában könnyebb dolguk van a szülőknek, jobban uralják a rutint, beépült náluk, hogy ahogy megvan a játék ideje, úgy megvan az evésé is. És ők már kíváncsiak is az új ételekre, kevésbé válogatósak, magyarázza a gyermekorvos.

A szülői példa fontossága

Nagyon fontos, hogy milyen étkezési szokásokat lát és tanul meg odahaza a gyerek. Gyakran előfordul, hogy a szülő csak odateszi a gyerek elé az ételt, várja, hogy egyen, miközben ő az e-mailjeit olvasgatja. A jól evő gyerekeknél meglehet, hogy így is működik, de a rosszul evő, válogatós gyereknél ezek a dolgok igenis számítanak, főleg totyogós korban.

Akkor van nagyobb esély, hogy megszeressék az evést és a változatos ételeket, ha megszeretik az azt övező rituálét.

A második gyerekek általában jobb evők mint az elsőszülöttek, mert a nagyobb testvér is irányt mutat az evésben, és el tudja mondani a kisebbnek, hogy mi tetszik neki egy-egy fogásban: mondjuk a színe, az állaga vagy éppen a formája.
A gyerekek máshogy néznek az ételekre, és ezt nekünk, felnőtteknek is szem előtt kell tartanunk. Közösségben sokszor meglendül az étvágy, belelkesítik egymást, viszi őket a csapatszellem, így az is sokat számíthat, hány éves korában került közösségbe a gyerek: „Egy közel négyévesen óvodát kezdő gyerekre nagy valószínűséggel nagyon másfajta étkezési kultúra lesz jellemző, mint arra, aki már egyévesen beszokott a bölcsődés étrendbe” – állítja szakértőnk.

A kisgyerekkor és óvodáskor tartja el a snack ipart?

Bár a WHO nem győzi hangsúlyozni, hogy életük első ezer napjában nem kellene cukrot adni a gyereknek, ezt a legtöbb szülő nehezen tudja betartani. Itt is nagyon meghatározó, hogy jár-e közösségbe a gyerek, csak az édesanya vigyáz-e a rá, vagy más is rendszeresen eteti.

A gyermekorvos meglátása szerint, ha kap is valamilyen édességet a kicsi, az mindig csak a főétkezés után következzen,

semmiképp se pótétkezésként adjuk a nassolnivalót, sem az édességet. Gyakran látott példa, hogy ha a gyerek nem eszik semmit tízóraira, helyette odaadják neki a csokit vagy a kedvenc sütijét, mert azt meg fogja enni. Ezzel a legnagyobb baj az, hogy el fogja venni az étvágyát, és kialakul egy rossz szokás. Az rögzül benne, hogy ha nem is eszi meg az ételét, akkor is kap majd édességet.

Valószínűleg el kell fogadni, hogy rosszul evő gyerekből épp olyan nehezen lehet mintaevő gyereket faragni, mint egy jól evőt mértékletességre sarkallni. Mindennapos a küzdelem, kérdés, hogy megéri-e a folyamatos konfrontáció.
Ha egy gyermekorvos mondja nekünk, talán elhihetjük, hogy a legfontosabb a pozitív visszacsatolás. „Meg kell dicsérni a gyereket: ügyes vagy, hogy megetted azt a három falat szendvicset. Ha mindig elégedetlenek vagyunk a mennyiséggel, akkor a gyereknek egyszerűen a maradék kedve is elmegy az evéstől és nyűg lesz számára az egész.”

Kiemelt kép: Canva