Érdekes jelenetnek voltam tanúja nemrég a buszon. Egy hetven körüli nő alaposan megnézte magának a mellette helyet foglaló fiatal lány egész karját takaró tetoválását, majd nem bírta tovább, és megkérdezte, mit ábrázol. A lány hosszan ecsetelte a „keletkezéstörténetét”. Amikor a végére ért, az idősebb hölgy megköszönte, hogy nem vette sértésnek a kérdést, és megosztotta vele a történetet, a lány pedig azért volt hálás, hogy őszinte érdeklődést kapott. Bárcsak minden ilyen könnyen menne idősek és fia­talok között, de persze nem ilyen egyszerű a helyzet. Pedig a sokat bírált Z generációban sosem látott igény van a kapcsolódásra, ők folyamatosan megteszik az első lépéseket, és bár az idősebb generációk számára néha talán lehetetlenül bonyolult követni a tempót és a koreográfiát, ha át akarjuk hidalni a nemzedékek közötti szakadékot, akkor valahogy muszáj lépést tartani.

Az szeret jól, aki ismer

– A korosztályomban, a negyven és ötven közötti anyák között egyre többször csodálkozunk rá, mennyire másképp kommunikál a gyerekeink, azaz a nagykamasz és fiatal felnőttek generációja – meséli Kata, akinek egy húsz- és egy tizenhat éves fia van. – Amikor én ennyi idős voltam, sokkal élesebb határt éreztem magam és a barátaim szülei között. Mi nem igazán beszélgettünk a felnőttekkel, az volt a fejünkben, hogy ők egy más világ, mi, gyerekek, tudtuk, hol a helyünk. Csókolommal köszöntünk, és általában ez így is maradt a középiskola végéig, amikor a lazább szülők megengedték, hogy tegezzük őket, mégis zavarban voltunk, ha meg kellett őket szólítani. A mi gyerekeink jelentős része simán letegezi egymás szüleit, vagy ha nem, akkor tudja normálisan magázni, tetszikezés, csókolomozás nélkül. Nekem tetszik ez a közvetlenség, bár azt is tudom, hogy vannak, akik tiszteletlenségnek veszik – mondja.
Létezik, hogy napjainkban csökkenhet a generációs szakadék az idősebbek és a fiatalabbak között? A közvetlenebb kommunikáció mindkét oldalnak kényelmes? Tényleg megtalálhatja még a közös hangot az okoseszközökön felnőtt Z generáció az idősebb nemzedékekkel? Hogy még véletlenül se kergessük magunkat hamis illúziókba, alaposan körbejártuk a témát Bereczki Enikő generációkutatóval.
– Bárcsak azt mondhatnám, hogy nincs olyan nagy szakadék napjainkban a generációk között, de akár céges tréningekről, akár oktatási intézményekről van szó, azt tapasztalom, hogy nagyon is mély – kezdi szakértőnk, aki A rejtélyes Z generáció címmel könyvet is írt. – Ugyanakkor igen, azt is érzékelem, hogy a fiatalabbak bátrabban, közvetlenebbül szólítják meg az idősebbeket, ami biztató. Tény, hogy az ifjúsági kultúra elterjedése az idősekkel való kapcsolatra is hatással van, és a fiatalok megértésre, nyitottságra való törekvése az intergenerációs kapcsolatok építésében is fontos szerepet kaphat.­ Ugyanakkor bizonyos nemzedékek számára továbbra is fontos a megfelelő protokoll betartása, ami a kommunikációban nagyon megnyilvánul. Az X generáció (nagyjából az 1965 és 1979 között születettek) tagjaira jellemző, hogy automatikusan kifejezik a tiszteletüket azzal, hogy meghallgatják az idősebbek tanácsait, múltbeli tapasztalatait. Az Y generáció (az 1980 és 1995 között születettek) esetében már van változás, mert miközben ők is kifejezik a tiszteletüket, már elvárják, hogy a közös célok elérésében partnerek lehessenek.
Ami a Z generációt illeti (az 1996 és 2009 között születettek), szakértőnknek volt egy érdekes felmérése, amelyben hétszáz fiatalt kérdezett arról, szerintük mi segíthetné a generációk közötti szakadékok áthidalását. A fiatalok első helyeken a több együtt töltött időt és az őszinte beszélgetéseket jelölték meg, és azt is megfogalmazták, hogy az is segítene, ha ők maguk megtanulnák jobban tisztelni az időseket.
– Gondolkoztam, ez utóbbi hogyan jöhetett a képbe, miért kell ezt egyáltalán tanulni – teszi fel a kérdést generációkutató szakértőnk. – Ha a társadalmi változásokat vesszük alapul, a Z generáció sajátossága, hogy ők vannak a legkevesebben. Kevesebb gyerek születik, kisebb családokban élnek, idősebb szülők nevelik őket. A kiterjesztett családmodell, amelyben több generáció él együtt, már vidéken is csak nagyon kevés helyen adott. Így a gyerekek sokkal kevesebb mintát látnak a felnőttek közötti kommunikációra, a tisztelet kifejezésére. Ezért sokszor azt próbálják ráhúzni az idősebbekkel történő kommunikációra, amit a kortárs csoporttal való kapcsolatteremtésben tapasztalnak, ez azonban sokszor nem működik. Pedig ők nem akarnak tudatosan tiszteletlenek lenni. „Az szeret jól, aki megismer”, mondta Vekerdy Tamás, ami kulcskérdés a generációk közötti kapcsolatban. Minden nemzedék más tapasztalati élményből indul ki, az első élményeinket visszük tovább, akkor is, ha már nem az van érvényben. Tehát nem biztos, hogy a fiatal munkatársunk tiszteletlenségből nem köt nyakkendőt, mielőtt munkába indul.
A tisztelet kifejezéséről minden generáció másképp gondolkodik. Erről mindig Gary Chapman szeretetnyelv-elmélete jut eszembe. Ahogyan ahhoz, hogy szeretetet adhassunk, meg kell értenünk egymást, úgy ahhoz is megértés kell, hogy tiszteletet adhassunk. És ehhez tényleg több egymással töltött időre lenne szükség. A Z generáció tagjai nagyon magányosak, és kimondottan hálásak, ha bevonják őket a közös tevékenységekbe, ők pedig tudnak segíteni az idősebbeken, miközben tanulnak is tőlük – mondja a szakértő.

Ha elindul a beszélgetés

A tetovált lány esete a buszon, valamint generáció-szakértőnk gondolatai is azt mutatják, hogy a Z generáció igenis szeretne kapcsolatot teremteni az idősebb nemzedékekkel, ez a kapcsolatteremtés azonban nehezebb, mint valaha, mindkét fél számára. Múltkor a kamasz unokaöcsém felvetette, hogy menjünk el egy új gyorsétterembe, ahol kiváló a hot dog. Útközben megkérdeztem tőle, mitől olyan különleges ez a hely, mire ő eltette a mobilját, és szinte lenyűgöző lelkesedéssel mesélni kezdett napjaink hot dog kultúrájáról. Evidencia­ként dobálózott számomra teljesen ismeretlen gyorsétteremláncokkal, amelyekről gyakorlatilag mindent tudott (terjeszkedés a különböző kontinenseken, legfontosabb marketingeszközök). Vegetáriánus vagyok, tehát a hot dog teljesen kívül esik az érdeklődési körömön, mégis maximálisan elégedett voltam a helyzettel, mert végre beszélgettünk. Én kérdeztem, ő válaszolt, és közben elindított egy Eminem-számot, amit szerettem is, szóval még újabb kapcsolódási pontjainkra is fény derült. Hálás voltam magamnak, hogy rákérdeztem a gyorsétteremre, és nem hagytam, hogy úgy autózzunk, hogy ő nyomkodja a telefont, én pedig nézek ki a fejemből. Mert lehet, hogy az egyszerűbb lett volna, de akkor végig ott tátongott volna a szakadék közöttünk.
– A Z generáció nagyon érzékeny arra, hogy ki ­nyitott feléjük – mondja szakértőnk. – Ők ugyanis nyitottak, szeretnék megosztani a világukat, az ifjúsági szubkultúrájukat az idősebbekkel. Sokszor hallom tizenévesektől, mennyire fáj nekik, hogy a szüleik nem foglalkoznak azzal, ami számukra fontos, például a videójátékokkal, a kedvenc sorozatukkal, zenéikkel vagy influenszereikkel. Ha az idősebb fél lezár, nem ismeri meg a generációnak azt a szeletét, ami meghatározza őket, és ebből generációs távolság alakul ki. Sok esetben az idősebbek bontják le a hidat, aki viszont nyitottabb, azzal tényleg szívesen osztják meg a világukat – erősíti meg szakértőnk.

Fiatalabb, mégis jobban tudja

Bár az okoseszközök nagy szakadékot hoztak létre idősek és fiatalok között, sőt, még generációkon belül is komoly elkülönülések vannak az eszközhasználat tekintetében, a kapcsolódás lehetőségét is magukban hordozzák. Meghatározó kapcsolat és híd lehet, hogy a fiatalok segítenek az időseknek az okoseszközök használatában.
– Csepeli György szociálpszichológus fordított szo­cia­lizációról beszél, amikor a fiatalok valamiben – például az internethasználatban – komfortosabbak, és tudnak segíteni az idősebbeknek, akik erre rászorulnak. Ehhez azonban ezt be kell ismerni – emeli ki szakértőnk, Bereczki Enikő. – A baby boomerek és a veteránok generációja nehezen vallja be, ha valamit nem tud. Ennél a pontnál születnek nagy viták, pedig ebben kellene jobban feloldódni, és elismerni, ha rossz gombot nyomtak be valamelyik gépen. A társadalmi és a politikai diskurzusokban is azt lehet látni, hogy felnő egy olyan generáció, amelynek fontosabb az átláthatóság, mint az, hogy hibátlanul végezzünk el mindent. Ezt például kifejezetten hasznos lenne eltanulni a fiatalabb generációktól.