Gyakran találkozhatunk azzal, hogy a dolgok nem pont úgy alakulnak, ahogyan az a mi kívánságainkban szerepelt. Sokakkal előfordul, hogy ők csak szerették volna megtalálni a nagy szerelmüket, akit meg is alkottak már maguknak, tudták, milyen külső és belső tulajdonságokkal rendelkezzen. A nagy Ő azonban csak nem jön. Vagy jön, de a végén kiderül, hogy pont olyan, mint az előző, vagy az azelőtti, vagy épp a szüleink egyike, csak egy kicsit máshogy néz ki. És aztán ott áll az ember leforrázva, hogy ő bizony nem ilyen lovat szeretett volna. Ennek számos oka lehet, de a legfontosabb, hogy hiába élt szépen kidolgozott kép a fejünkben és a szívünkben is arra, hogy mit szeretnénk, sajnálatos módon nem ismertük önmagunkat eléggé, illetve nem láttunk rá azokra a dolgainkra, amelyek a mélyben szunnyadnak, és irányítanak bennünket.

Kettős érzés

Az emberi teremtés a keleti tanítások – például a buddhizmus – szerint a karma működésével áll leginkább kapcsolatban. A karmáról tudni érdemes: nemcsak elszenvedői, de alkotói is vagyunk, hiszen a karma nemcsak az eredményt jelenti, hanem a teljes folyamatot: a szándékot, a cselekvést és a következményt is. Együttesen. „Minden lény tettei birtokosa, tettei örököse, tettei öléből születik, tetteihez kötődik, tettei a menedéke. Amilyen tettet cselekszik, legyen jó vagy gonosz, annak lesz az örököse.” Így szól a buddhizmus théraváda ágának egyik fontos recitációja, amiből láthatjuk: mindannyian teremtjük a saját örökségünket, a saját következményeinket.

Ez igazából pont annyira felkavaró, mint amennyire megnyugtató érzés. Persze a karma ennél sokkal összetettebb dolog, vaskos irodalma van, átlátásához sok gyakorlásra (meditációra) és tudásra van szükség, most azonban elég, ha ennyit megértünk belőle, már ez is nagyon sokat segíthet.

A szándék ereje

Az előbbi felsorolás talán legfontosabb eleme a szándék. A meghozott döntéseink hátterében – és így a kívánságaink mögött is – mindig meghúzódik valamilyen szándék. Megjelenik egy érzés (ami nagyon sokszínű lehet), majd következik a gondolat, amely ismétlődik újra és újra. Ezzel párhuzamosan már jelen van a képzelgés is – tehát képet is alkotunk az adott dologról –, majd következik a cselekedet, amelynek aztán megszületik az eredménye is. Az, hogy mi lesz a végén, az bizony az elején dől el. Ahhoz tehát, hogy jó dolgokat teremtsünk a világban, a legelső, hogy a szándékainkat, az érzéseinket és a gondolatainkat elkezdjük megtisztítani. Ehhez azonban először látnunk kellene azokat, meg kellene ismerkednünk velük, akár szépek, akár ijesztőek. Csak ismétlésképpen: akkor is teremtünk, ha nem vagyunk vele tisztában. Attól még, hogy nem ismerjük, az még van, vagy ahogy Szent Ágoston mondta a csodákról: „A csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentmondásban, csupán azzal, amit a természetről tudunk.” A legfontosabb tehát, hogy tudatossá váljunk. Érdemes megértenünk, hogy a tudatosság nem az akaratosságot jelenti, tehát nem arról beszélünk, hogy az épp felmerülő vágyainkat az akaratunk segítségével, mindenen átverekedve magunkat megteremtsük. Sőt, pont az ellenkezőjéről: arról, hogy a felmerülő vágyainkat megfigyeljük és megértsük. Hogy lássuk a mögöttük meghúzódó érzést, gondolatot, emléket… Tudatossá váljunk önmagunkra, úgy is mondhatnánk, hogy ébredjünk az öntudatunkra. Lehet, hogy nagyon vágyunk valamire, de egy kis önvizsgálat után igen könnyen kiderülhet, hogy valójában nem is mi vágyunk arra, hanem valakitől vagy valamitől kölcsönvettük, vagy megörököltük azt a vágyat, akár a szüleinktől, akár egy volt szerelmünktől, akár egy egyszerű óriásplakátról mosolygó arctól. Lehet, hogy majd elepedünk valamiért, de ha nem látjuk, vagy nem értjük/ érezzük a mögötte lévő szándékot, értetlenül fogunk állni a későbbi következmény előtt is. Ami pedig közel sem biztos, hogy olyan lesz, mint amilyet mi szerettünk volna, hanem olyan, amilyen lehetett az összes érzésünk, szándékunk, gondolatunk eredményeként. Lehet, hogy kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de már a miénk.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2018/02. lapszámában olvashatjátok! 

Szöveg: Rába Géza természetgyógyász, író, újságíró, buddhista gyakorló és tanító

Fotó: Thinkstock