Lehet szeretni vagy utálni, az kétségtelen, hogy Alfred Hitchcock neve megkerülhetetlen a filmművészetben. A suspense atyja, a feszültségteremtés nagymestere olyan feledhetetlen pillanatokkal gazdagította kultúránkat, mint a Psycho zuhanyjelenete, a Madarak nyüzsgése, az Észak-Északnyugat repülőgép-katasztrófája – csak hogy néhányat említsünk a legfontosabbak közül.
Persze, rengeteg érdeme mellett ma már sok szó esik arról is, hogy a magánéletében milyen nehéz ember lehetett.
„Nem azt állítottam, hogy a színészek barmok, hanem azt mondtam, úgy kell bánni velük, mint a barmokkal”
– szól híres mondása. (Dakota Johnson, Melanie Griffith lánya, Tippi Hedren unokája néhány éve a Vanity Fairnek árulta el, milyen borzasztóan bánt Hitchcock annak idején a nagymamájával.)
A sztárrendező hat évtizedes pályafutása során több mint 50 játékfilmet rendezett, amelyek közül sokat ma is előszeretettel fürkészünk és élvezünk. Rendezői debütálása A gyönyörök kertje című, 1925-ös, brit-német némafilm volt, első sikeres filmjének pedig az 1927-es A titokzatos lakó című alkotást nevezhetjük, amely nagyban hozzájárult a thriller alapjainak megteremtéséhez. Életében először A Manderley-ház asszonyáért jelölték Oscar-díjra 1940-ben.
Később még 4 filmjét érte ez a megtiszteltetés, jelöléseit azonban végül sosem tudta díjra váltani. De így is minden idők legismertebb filmrendezőjeként ismerjük el a mai napig; például az alább említett, csupán halála után megjelent A kötél, a Hátsó ablak, a Bajok Harryvel, Az ember, aki túl sokat tudott és a Szédülés című remekművei okán. Lássuk, milyen felfordulást okozott utóbbiak késleltetett megjelenésével!
Nők Lapja 1984/17: Hitchcock utolsó rejtélye
Hitchcock, a „horrorkirály” — stílszerűen szólva — borzasztóan divatba jött mostanában. Londonban előkerült öt régebben forgatott — méltán híres és nagy sikerű — filmje, amelyeket húsz évvel ezelőtt egyszerűen csak kivont a forgalomból. De vajon miért? Hiszen most, halála után, az örökösök jóváhagyásával ismét vászonra — és képernyőre — kerül ez az öt darab, s ismét kiderül, hogy az idő nem fogott rajtuk. A londoni filmfesztiválon zajos sikert arattak „Hitch” régi művei.
A Koktél egy halottért (A kötél) 1948-ban készült. Kritikusai szerint: lebegés a feszültség és a humor között. Az ötvenes évekből való a másik négy, a Hátsó ablak, az Ártatlanok összeesküvése (Bajok Harryvel), és két „mozi”, amelyik már címében is krimit ígér: Az ember, aki túl sokat tudott és a Tériszony (Szédülés).
Fotó: Nők Lapja archívum
A főszerepekben ismert nevekkel találkozunk: Grace Kelly, aki akkor még nem volt monacói hercegné, csak igen szép ifjú hölgy, Kim Novak, Doris Day, de itt találjuk az ifjú Shirley MacLaine és James Stewart nevét is. A korabeli kritikák pedig hatalmas kasszasikerről írnak.
Csakhogy a Paramount filmgyárral kötött szerződés lejártakor a filmek forgalmazási joga átkerült Hitchcock kezébe, s a rendező minden magyarázat nélkül eltüntette a kópiákat egy páncélszekrény mélyén. És döntését haláláig nem másította meg. Mintha maga is krimit játszana, melyben ő maga a tettes, áldozatai a hallgatásra kényszerített filmek. De hol az indíték?
Csak feltevésekkel szolgálhatunk — írja a Grazia című olasz lap —, az igazi indíték valószínűleg rejtve marad.
Nem lehetett kifogása a saját művei ellen, hiszen mindegyiket „filmkészítői hitvallása” szerint forgatta le: elkerülve a durvaságot, a szex — vagy méginkább az erotika — éppen csak megsejdíthető, és az érzelmekkel is inkább csak játszik, semmint provokálná őket. (Emlékezzünk csak a szintén ötvenes években forgatott Psycho-ra, amelyben a híres fürdőszobai gyilkossági jelenetben magát a szúrást nem is látjuk, az összhatás mégis — vagy éppen ezért — rémisztő.)
A híres rendező egyik életrajzírója némi éllel fogalmazva arra gyanakszik, hogy a filmek száműzésének hátterében Hitchcock fösvénysége áll, mert ettől a tulajdonságától sok-sok siker után, meggazdagodva sem tudott megszabadulni. „Hitch” közismerten keveset fizetett a forgatókönyvekért, s az új forgalmazás esetén már nem szúrhatta volna ki aprópénzzel a forgatókönyvírók szemét.
Az igazsághoz azonban közelebb járhatunk, ha arra gondolunk, hogy a „horrorkirály” egyik utolsó nagy tréfájának áldozatai vagyunk. Hitchcock rettenetesen szerette, ha bolondját járathatta az emberekkel. Gyerekkorában cukrot tett a sószóróba, a mustár helyébe lekvárt csempészett, később a menyasszonyát két órát váratta az oltár előtt (persze ez utóbb megbocsátott s példásan jó házasságban éltek). A stáb is sokat szenvedett tőle, operatőrét bezáratta a gépkabinba, erős reflektort irányított rá, hogy a nyomorult átérezze, milyen kellemes a gőzfürdő…
Talán ez a megoldás: találomra kiválasztott öt filmet, hogy az utókor aztán kereshesse a rejtély kulcsát — amely nincs is…
A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.
Nők Lapja 1994/17. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Alfred Hitchcock – Fotó: Peter Dunne/Express/Getty Images
