Senki sem foglalkozott a sporttal, a box a férfiak szórakozásaként elkönyvelt, kizárólag számukra fenntartott sportágként létezett. Ramla Ali profi, szomáliai ökölvívó (ő volt az első szomáliai ökölvívó, aki részt vett az olimpiai játékokon, és az első, aki nemzetközi aranyérmet nyert az ország számára bokszban) elmondása szerint a női ökölvívókkal egyszerűen nem foglalkoztak.

Szinte alig tudott róluk valaki. A 2012-es olimpia viszont igazi áttörést hozott. Ma már az edzők is belátták, hogy a női boxé a jövő. A nők ugyanúgy képesek megtanulni a helyes technikákat, és ugyanúgy meg akarják mutatni, milyen erősek, gyorsak, ügyesek.

Nem volt könnyű az első modern női ökölvívó felkészülése

Ramla Ali szerint, aki egyedül készült fel minden versenyére, annyira nem érdekelt senkit a sportága, hogy alig talált edzőt. Ma már a nők könnyen hozzáférhetnek klubokhoz, trénerekhez, akár profi szinten, akár csak hobbiként szeretnének boxolni.

Már nem kell eltűrniük annak a kevés edzőnek minden szeszélyét, kéretlen érintését, zaklatását, a szexuális erőszakot, amit Ramla Ali még megtapasztalt.

Ramla Ali ökölvívő egy divatbemutató után 2024 februárjában (Fotó: Dave Benett/Getty Images for Burberry)

Ez pedig nagyon fontos, hiszen ugyanúgy alkalmasak vagyunk az ökölvívásra, és élvezhetjük a sport minden előnyét. A sport a legtöbbet pont a bántalmazott nőknek segíthet. A box ugyanis a harag, az erő kifejezése, annak a képességnek a megélése, hogy csendben tűrés helyett jogunk van harcolni a saját testünk és lelkünk épségéért, a feszültség levezetéséért.

Van hangunk, van erőnk

Ez persze nem azt jelenti, hogy össze akarjuk verni azokat, akik bántalmaztak. De attól, hogy boxkesztyűben, szabályosan, edzéseken a zsákot egyre nagyobb erővel és egyre javuló technikával megütjük, felszabadul valami a lelkünkben. Valami őserő, ami bennünk rejlett eddig is.

Csakhogy a bántalmazásnak pont az a lényege, hogy az áldozat fizikailag gyengébb a támadónál,

ezért megijedve, hangtalanul, vagy épp hasztalanul kiabálva éli át, hogy letépik a táskáját a válláról, hogy beszorítják egy aluljáróba, hogy az irodában nem kívánatos érintéseket kell elszenvedni. Miközben pontosan tudja, hogy ha egy kétméteres, izmos férfi lenne, ezek közül egyik sem történt volna meg vele.

Mert akkor félnének a fizikai erejétől. A támadások, zaklatások az erőtlenség, a tehetetlenség, a gyengeség, a kihasználhatóság érzését hagyják maguk után a túlélőkben, sajnos van, hogy évekig, évtizedekig. Ezzel pszichológusnál, terápián kell foglalkoznunk, hogy meggyógyuljunk, de legalább ilyen fontos a fizikai felépülés is. Amihez kiváló lehetőséget jelent a box.

Kérjük ki orvosunk véleményét, mielőtt boxra adnánk a fejünket (Fotó: Canva)

A női box ereje

Hogy miért? Mert itt mi ütünk. Mi rúgunk. A zsák megszemélyesít mindent, amit csak akarunk, a támadót, a rossz érzéseket, a sérelmeket, kiélhetjük az afölötti dühünket is, hogy bármi rossz egyáltalán megtörténhetett velünk. Ugyanakkor messze nem kontrollálatlan csépelésről van szó.

Az ökölvívás egy sport, szabályokkal, technikákkal, amiket meg kell tanulnunk, különben kezdőként is megsérülhetünk.

Oktatóra, edzőre van szükségünk, aki figyelmeztet, hogy jól tartsuk az öklünket akkor is, ha kesztyű van rajta, különben nagyon fog fájni a csuklónk. Aki megtanít vállból, testből mozogni, védekezni, aki az ütések bevivése mellett az alapvető állóképességünket, izomerőnket is fejleszti. Minden edzésen egy kicsivel többre leszünk képesek, ez pedig felszabadító fejlődés jelent. Az erőnk növekszik, a lelkünk pedig megkönnyebbül a harag, a feszültség kiadásától.

Mikor és mire figyeljünk a női box során?

Léteznek olyan klubok, ahol az önvédelemre helyezik a hangsúlyt, ez nagyon hasznos azoknak a nőknek, akik szeretnének felkészülni egy esetleg támadásra, és végre nem tehetetlenül átélni azt. Ugyanakkor a box szólhat csupán a technikáról is, hiszen egyértelműen elválasztható egymástól az ökölvívás, a kickbox, az önvédelemmel kevert harcművészeti óra és még sorolhatnánk.

Ugyanakkor az ökölvívás vagy a harcművészet sem való mindenkinek.

Ha krónikus betegséggel, mozgásszervi problémákkal küzdünk, előbb kérjük ki az orvosunk tanácsát, egyáltalán ajánlott-e ez nekünk.

Ha igen, akkor üthetjük a zsákot a megfelelő technikákkal.

A rendes, test test elleni ütésekre azonban ismét külön fel kell készülni, hiszen legrosszabb esetben fejsérülést, agyrázkódást is szenvedhetünk. Ugyanakkor azt az orvosok is megerősítik, hogy a nők ugyanolyan alkalmasak az ökölvívásra, mint a férfiak, nincs orvosi érv, ami miatt a nőknek nem kéne bokszolniuk. Ez a sport sem veszélyesebb rájuk nézve, mint amennyire a férfiakra. Nyilván várandósan ne álljunk be test test elleni harcba, de a zsákot akkor is üthetjük nyugodtan. Egyszerűen azért, mert rendkívüli módon javítja az állóképességet, a karok, a váll izmait, és mert valódi stresszlevezetési lehetőséget nyújt.

Egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy miért kellene elfelejteni, hogy lennének női vagy férfi sportok.

Kiemelt kép: Getty Images