Minden a gyerekkorában elszenvedett traumáival kezdődött, vallja be meglepetésemre a szép, fiatal nő, miközben egy csodálatos óceánparti rezortban csücsül egy bambuszágyon. A változatosság kedvéért most nem Baliról, hanem Brazíliából jelentkezik be online, tavaly ősz óta ugyanis ott él új párjával.
– Most egy ideig biztos ez lesz a főhadiszállásom… De a traumáimról kezdtem el beszélni. Utólag már inkább ajándéknak érzem ezeket a gyerekkori szenvedéseket – folytatja szomorkás mosollyal, kipillantva szőke hajzuhataga alól. – Különben biztos nem lett volna belőlem soha gyógyító. Annyi mindenen átmentem, annyi traumatikus esemény történt a családomban, hogy hamar fel kellett nőnöm. Tizenhat évesen már tudtam, hogy pszichológus szeretnék lenni. Segíteni akartam az embereken, de mindenekelőtt a saját lelkemet kellett meggyógyítanom.

Irány a Távol-Kelet!

Sára már kislányként rajongott a hullámokért, megállt előttük a parti fövenyen, és hosszan hallgatta a morajlásukat. Hamar elköteleződött a korlátok nélküli szabadság mellett. Budapesten nemzetközi iskolába járatták a szülei, majd érettségi után haladék nélkül megcélozta Amszterdamot. Végül ott szerzett diplomát pszichológiából, angol nyelven.
– Hollandia a szabad világ netovábbja! – emlékszik vissza azokra az évekre Sára. – Túl a nem könnyű gyerekkoron, majd egy mérgező, bántalmazó kapcsolaton, végre úgy éreztem, valóra válthatom az álmomat. Utazni és gyógyítani szerettem volna, mert meggyőződésem, hogy a mi agyonstresszelt, felgyorsult kontinensünkön az embereknek erre van a legnagyobb szükségük. Arról, hogy ezt a kettőt hogyan lehet összekötni, eleinte fogalmam sem volt, mindenesetre a szakmai gyakorlatomat Barcelonában, majd Berlinben végeztem. Berlinben kezdtem felépíteni a praxisomat is. Nem telt bele azonban egy év, és úgy éreztem, megfulladok. Egyszerűen szűk volt a tér. Rájöttem, hogy nem nekem való napi nyolc órában ülni, és hallgatni a kliensek történetét. Az is egyre jobban zavart, hogy azt éreztem, nem tudok megfelelő eszközöket adni a pácien­sek kezébe ahhoz, hogy továbbléphessenek.­ Mert a problémát nem csupán megérteni kellene, hanem lehetőleg átírni a múltban rögzült viselkedési sémáinkat is. Igen ám, de hogyan? A nyugati tudományok ebben nem segíthettek nekem. Keleten kellett megtalálnom a kérdésekre a választ. Ott, ahol a holisztikus gyógyítás több évszázados múltra tekint ­vissza.

Univerzum, válaszolj!

Sára előbb Thaiföldre utazott, ahol egy buddhista kolostorban alkalma nyílt részt venni egy elcsendesedésen. Már ez az első spirituális élmény óriási lendületet adott neki, kezdett kinyílni a lelke egy másik világ felé. Megismerkedett egy lánnyal, aki éppen Balira tartott szörfözni, és lelkesen vele ment.
Ennél a pontnál Sára hamiskásan rám pillant. Igen, először őt is a hullámok vonzották Balira, hiszen ő nem csupán terapeuta, hanem egy új életstílust is propagál, egyszerűen a létezésével. Ami ma már, az online munkahelyek világában nem elrugaszkodott gondolat. Akkor azonban, 2017-ben, még a Covid­ előtt, újdonságnak számított. Rögtön szerelembe is esett a hippiszigettel, és elhatározta, hogy ott telepszik le, és ezentúl online fog praktizálni. Szerencsére a berlini klientúrája így is ragaszkodott hozzá.
Ő pedig kereste a szakmai válaszokat a keleti tudományokban, és a Balin összeverődött spirituális közösséggel is intenzív kapcsolatot ápolt. Így történhetett, hogy egyszer egy légzésterápiás­ ülésre invitálták, amit az ázsiai régió legnevesebb légzésterapeutája tartott. Sára már az első gyakorlatnál érezte, hogy mérföldkőhöz érkezett. Néhány percen belül cunamiként tört fel belőle az összes elásott gyerekkori traumája, és megállíthatatlanul zokogni kezdett. Aznap éjjel, emlékszik, kiült az óceán partjára, felnézett a csillagokra, és reménykedve feltette az univerzumnak a kérdést: merre tovább? Nem kellett sokáig várnia a válaszra. Három nap múlva a workshopot tartó légzéstera­peuta megkérdezte tőle, lenne-e kedve elvégezni nála egy képzést. Hát hogy ne lett volna? Hat hónapnyi nehéz tanulás következett, ám Sára minden percét élvezte.
– A légzésterápia segítségével végre sikerült túljutnom a holtponton a klien­seimmel – villantja rám világot beölelő mosolyát. – Annyira boldog voltam, hogy segíthetek nekik! A megfelelő légzéstechnika során teljesen kiürül az elménk, miközben megszűnnek a védelmi mechanizmusaink,­ és így szabad út nyílik az elfojtott traumákhoz. Kioldódik a harag, a sok frusztráció, minden rossz, ami a múltban elszenvedett sérüléseink kapcsán rögzült bennünk, és nem engedett minket „lélegezni”. Hihetetlennek hangzik, hiszen ezek egészen addig kitörölhetetlennek tűntek a tudatalattiból, meghatározták az egész felnőttkorunkat, és most hirtelen sikerül megküzdenünk az elakadásainkkal.