A viták minden egészséges kapcsolat részét képezik, de csak akkor van értelmük, ha általuk a pár mindkét tagja fejlődik, és a kapcsolatukra is jó hatással van. Mindenki saját tapasztalatrendszerrel, családi csomaggal, szeretetnyelvvel érkezik a kapcsolatba, ezért természetes ha a két különböző világ összecsap.
Önmagukat ismerő, saját sérülékenységüket felvállaló emberek esetében a konfliktusok intenzitása enyhülni fog, hiszen kialakulnak a közös játékszabályok, ha túl sok azonban a trauma és az érzelmi elfojtás, a viták jó eséllyel állandósulnak és egyre hevesebbek lesznek.
Amikor te azt mondtad két és fél éve…
Van egy különösen toxikus vitastílus, ami visszafordíthatatlan károkat tud okozni, mégpedig a múltbeli felhánytorgatás, amikor minden terítékre kerül, ami valaha történt.
Gyakran alkalmazzuk a párkapcsolati kommunikáció során, amikor az aktuális témához nem kapcsolódó múltbeli sérelmeket, eseményeket hozunk be, ezzel elterelve a figyelmet a megoldandó konfliktusról.
Klasszikus példa, amikor az egyik fél azt mondja: „Kicsit frusztráló, hogy ezen a héten is elfelejtetted a tisztítós ruhákat elhozni, pedig megbeszéltük”. Mire a felhánytorgató fél válasza: „Tudod, hogy sok munkám volt, nem értem rá. Szerintem az frusztrálóbb, hogy sose pakolod ki a mosogatógépet, mindig rám marad.”
Hasonló a helyzet, amikor előkerül a bezzeg amikor te három évvel ezelőtt…kezdetű formula, amivel végképp elveszítjük annak lehetőségét, hogy megbeszéljünk egy problémát.
Sokszor a humoron csúszik el a kommunikáció a párkapcsolatban.
A beszélgetés élet-halál harccá válik
A múltbeli felhánytorgatás hátterében a védekező kötődési stílus áll, vagyis egy olyan, gyerekkorban elsajátított viselkedés, amiről a jelenlegi partner egyáltalán nem tehet, az ostor mégis rajta csattan. A védekező fél úgy érzi, hogy nem tud hatékonyan kommunikálni az aktuális aggodalmaival kapcsolatban, ezért mindent bevet, hogy alátámassza az állításait.
E téves kommunikáció során a felhánytorgató fél annyira küzd a saját igazáért, hogy fel se tűnik neki, de már az anyósa megismerkedésük előtt öt évvel történt beszólását is érvként hozza fel, csak hogy ő győzzön a vitában.
Ha állandósul a toxikus kommunikáció, komoly repedések keletkezhetnek a bizalomban, a viták egyre nagyobbak lesznek, és egyre kevésbé fognak arról szólni, amiről valójában kellene.
Miért érdemes elkerülni a múltbeli felhánytorgatást?
Erre csak jó okokat tudnánk felhozni, de emeljük ki az alábbi kettőt!
1. Aláássa a kapcsolatot
Míg a pozitív emlékek természetes módon növelik a közelség, a szeretetteljes érzelmek intenzitását, a negatívak nyilvánvalóan csökkentik, különösen a nagyon személyes konfliktusok esetén.
Ha csökken az elégedettség és a bizalom egy kapcsolatban, az kihat az érzelmi biztonságra is, azaz a felek ódzkodni fognak a beszélgetésektől vagy saját sebezhetőségük felvállalásától.
Attól tartanak, hogy régi sérelmek, kritikák fognak előkerülni, melyek felemlegetése új sérelmekhez vezet.
2. Eltereli a figyelmet a problémákról
A múltbeli felhánytorgatás kontraproduktív kommunikációs stílus. A fókusz áthelyezése a múltra kiélezheti a konfliktusokat, a kritizált fél pedig egyre jobban kimerül, hiszen állandó támadás alatt érzi magát. A felgyülemlett sérelmek miatt nem tud, később pedig már nem is akar reagálni a helyzetre.
Az egyszerre több kérdéssel való foglalkozás miatt a párok elszalaszthatják a lehetőséget, hogy feltárják nézeteltérésük valódi okait, és elősegítsék kapcsolatuk fejlődését.
Hogyan ne öntsük a másik fejére a múltat?
Nem egyszerű felismerni a rossz beidegződéseket, de a konfliktusmegoldási képességünket mindig jó ötlet fejleszteni. Íme, három tipp segítségként!
1. Tiszta viszonyok
Mielőtt mélyre süllyednénk a te hibád, te kutyád, te anyád témakörébe, nem árt tisztázni a beszélgetés témáját, és ragaszkodni ahhoz mindvégig, ha egy probléma megoldása a cél. Kerüljük a kritizáló, agresszív hangnemet, és használjuk az én kezdetű mondatot, amely az egészséges párbeszéd egyik pillére.
A sose veszed fel a telefon helyett mondjuk azt, hogy rosszul esik, amiért tegnap nem hívtál vissza.
Ha képesek vagyunk nyíltan elmondani a gondolatainkat és aktívan meghallgatni a másikat, már megteremtettük az alapot a hatékony kommunikáció gyakorlásához. Nem a másik legyőzésére kell törekedni, hanem arra, hogy csapatként oldjuk meg a problémát.
2. Szabályozott érzelmek
Ez egyrészt szól a másik érzelmeinek elismeréséről anélkül, hogy ítélkeznénk, másrészt pedig rólunk, hogy felismerjük a saját triggereinket és különböző védekező mechanizmusainkat. Ha tisztában vagyunk magunkkal, és a jelenre koncentrálunk, elkerülhető a múltbeli felhánytorgatás.
3. Tanulságok elraktározása
Nagyon sokat segíthet a hatékony kommunikációban, ha képesek vagyunk tanulni a múltbeli hibákból, konfliktusokból. Ha emlékszünk rá, hogyan oldódott meg, az képes a régi sebeket begyógyítani, így azok nem fognak előkerülni vita során újból.
A kapcsolatot rendkívül erősítheti, ha közösen oldunk meg egy vitás helyzetet, mert az derül ki belőle, hogy képesek vagyunk együtt gyakorolni a kölcsönös tiszteleten alapuló kommunikációt.
A kommunikáció során számos párkapcsolati tévhit nehezíti a dolgunkat.
Kiemelt kép: Getty Images