Ő az igazi, ezt már az első két perc után tudtam. Megvolt a szikra. Tetszett, ahogyan beszélt, harmonikusnak, hitelesnek, természetesnek tűnt. Az egész nyílt tanórát abban a nyugalomban ültem végig, hogy megtaláltuk, nem keresünk tovább, ebbe az osztályba íratjuk a gyereket. A tanítónő ugyanúgy oktatott, mint az összes többi, akiket korábban megnéztünk, viszont neki el is tudtam hinni, hogy még nem darálta be a rendszer. Ha még négy évig kitartana, talán a fiam is megúszhatná az alsó tagozatot anélkül, hogy kiölnék belőle a kíváncsiságot – reménykedtem.

Hasonló szempontok alapján választottak általános iskolát azok a szülők is, akikkel mostanában beszélgettem. Az egyik apuka végigjárta a város legjobb alapítványi iskoláit – amelyekbe sokszoros a túljelentkezés –, csakhogy „motivált és emberséges” tanárokhoz járhasson a gyereke. A tananyaggal kapcsolatban nincsenek komolyabb elvárásai. „Tanuljon meg írni és olvasni, a többit úgysem az iskolában szedi össze – mondta. – Vagy te használtál bármit is abból, amit az általánosban bemagoltattak veled?” A játszótéren és az óvodában a szülők megosztják egymással a tapasztalatokat: „Annáék kislánya is idejárt elsőben, de annyira rossz volt, hogy elvitték máshova.” Mindenki szeretne jól dönteni.

Persze lehet, hogy ez felesleges aggodalmaskodás. Nyolc év hosszú, mi is szereztünk az iskolában rossz emlékeket, de attól még felnőttünk, és a húsz-harminc évvel későbbi kudarcainknak és sikereinknek már nem sok köze van a régi tanárainkhoz. De azért szomorú ez a bizalmatlanság, hogy az oktatási rendszerről nem a tudás öröme, hanem a kizsigerelt, túlhajszolt tanár és gyerek jut eszünkbe. A Magyar Tudományos Akadémia friss kutatása szerint Európában a pedagógusok csak két országban keresnek rosszabbul, mint nálunk, nem véletlen, hogy a magyar fiataloknak már csak hat százaléka választja a tanári hivatást. Egy oktatáskutató pedig úgy fogalmazott, hogy „kis túlzással a hazai pedagógusok betanított munkások”, ugyanis a nemzeti alaptanterv szigorúan meghatározza, mit és hogyan oktathatnak. Ilyen feltételek mellett tényleg nehéz csodát tenniük.

Mondogatom a fiamnak, hogy az iskola csudajó lesz, rengeteg érdekeset tanul majd a világról. Vajon mikor jön rá, hogy blöfföltem?

Pór Attila

Nyitókép: Pinterest