– Összetett fogalom a mártír szülőség, amelynek többféle megjelenési formája lehet – kezdi Budavári Eszter szakpszichológus.
– Alapvetően az a mártír szülő, aki nehezen viseli, ha a gyermeke nem az ő elképzeléseinek megfelelően csinál valamit, aki folyton felemlegeti az érte hozott áldozatokat, elvárja, hogy a gyermeke folyamatosan rendelkezésre álljon, és ha ez nem így van, azt rossz néven veszi, és adott esetben másoknak is panaszkodik a nehézségeiről. Az ilyen típusú szülő egyfajta érzelmi zsarolást alkalmaz a gyerekkel való kommunikációban, érezteti vele, hogy ha visszautasítja, akkor nem szereti őt eléggé. És ez fordítva is igaz, a mártír szülő azt sugallja, hogy utódja csak akkor szerethető, ha azt csinálja, amit az anyja vagy az apja mond, ha ugyanaz az érdeklődési köre, ugyanaz a véleménye.

Válás után

Többféle oka is lehet annak, ha a szülő így működik. Sok esetben az áll a háttérben, hogy azt a fajta figyelmet, gondoskodást és közelséget szeretné megkapni a gyerekétől, amelyet ő maga nem kapott meg a saját szüleitől, esetleg a párkapcsolatában. 

– De gyakori az is – folytatja szakértőnk –, hogy eredetileg nem volt rá jellemző a mártír működés, de egy veszteség, például válás után a gyerek felé koncentrálódik a figyelme és a szeretetigénye. Sokszor az munkál benne, hogy fél a magánytól, hogy elveszti a gyereket, így ez az érzés a felnőtté válás, a kirepülés idejében nagyon felerősödhet, hiszen a szülő azzal szembesülhet, hogy rá már nincs szükség.

Gyakori oka a mártír működésnek, hogy problémás a határok megtartása a szülő-gyerek kapcsolatban, az anya vagy az apa nehezen fogadja el, hogy gyereke különálló személyiség, saját véleménnyel és érdeklődési körrel. 

– És az sem ritka – fejezi be a gondolatot Budavári Eszter –, hogy a szülők félreértik saját felelősségüket. Egyfajta törlesztést várnak a gyerektől, úgy gondolják, jár, hogy hálásak legyenek nekik. A mártír szülők sok esetben saját magukért sem vállalnak felelősséget, mindig mindenért mást, legfőképp a gyereket hibáztatják. „Megszültelek téged, ezért lemondtam az álmomról, nem az a munkám, amit szeretnék” – mondják, és ezzel átruházzák a gyerekre a felelősséget. Végül, de nem utolsósorban az is állhat a jelenség hátterében, hogy a szülőnek nincsenek saját életcéljai, szülői identitása teszi ki identitásának egészét. Ebben az esetben tényleg a gyerek van az élet középpontjában, ez az állapot azonban felborul a kamaszkorral, majd később a kirepüléssel.

Kettős üzenet

A mártír szülő egyrészt minden pillanatban hangsúlyozza, hogy a gyereke fontos számára, hiszen annyi áldozatot hozott és hoz érte. Másrészt viszont azt is üzeni, hogy a terhére van, és annak ellenére, hogy mindent megadott neki, nehezményezi, hogy mégsem kizárólag vele foglalkozik. Az ilyen szülő-gyerek kapcsolatban rengeteg a számonkérés, a megszégyenítés, az irreális elvárások, a játszmázás és a túlféltés. Mindez negatívan hat a gyerekre, kis- és nagykorában is. 

– Az ilyen szülő-gyerek kapcsolat nagyon terhelt. Sok a feszült helyzet, folyamatos a konfliktus, aminek nem ritka eredménye, hogy ezek a gyerekek teljesen eltávolodnak a szüleiktől, felnőttként akár meg is szakítják velük a kapcsolatot. De ha ez nem is történik meg, az önbizalomhiány, a kisebbrendűségi érzés, a szorongás és a pszichoszomatikus betegségek mind következményei lehetnek a gyerekekben.