Természetesen rengeteg kérdést tettem fel a barátnőmnek a felpörgetett sorozatnézésről. Honnan jött az ötlet? Így is lehet élvezni a sztorit? Nem idegesítő a gyorsított beszéd? Utána van még visszaút a normális világba? És persze kivallattam a velem egy háztartásban élő kamaszt is, akihez akkor szoktam fordulni, amikor boomer-gyanút érzek magammal kapcsolatban. Nem meglepő módon, abszolút tisztában volt a jelenséggel, sőt, ő maga is alkalmazza a gyorsítós trükköt, amikor például YouTube-ról néz előadást egy tananyagról.

Szupererőből mindennapi rutin

A barátnőm sokáig vágóként dolgozott a tévénél, ahol általában kétszeres sebességen mentek a videók vágás közben. Egyszerűen nem volt idő arra, hogy normál tempóban nézzék végig azt a rengeteg anyagot, amiből aztán össze kellett vágniuk a lényeget. Így neki egy idő után természetessé vált, hogy felpörgetve is megérti a szövegeket, de ez másokhoz képest szuperképességnek számított. Évekkel ezelőtt ő kitűnt a nagy átlagból.

Egy idő után rájött, hogy rengeteg időt spórolhat azzal, ha ezt a képességét az élet egyéb területein is alkalmazza, és ma már másfélszeresre gyorsítva nézi a sorozatokat és hallgatja a podcasteket. Így jobban be tudja illeszteni a napjába a kikapcsolódást, és neki nem zavaró a felpörgetett kép és hang.

Ő azt mondja, a másfélszeres tempó még nem torzítja annyira a hangot, hogy Alvin és a mókusok-féle csiripelésnek tűnjön, és a képanyag is teljesen befogadható, nem csökken az élvezeti érték.  Sőt, annyira hozzászokott, hogy már az idegesíti, ha normál tempóban kell néznie/hallgatnia valamit, mert az csigalassúnak tetszik. Manapság pedig ezt nem csak a vágó múlttal rendelkező egyének, hanem bárki képes csinálni, és csinálja is. 

„Podfaster”-ek

Annyira sok jó audiotartalom elérhető, hogy az ember azt se tudja, hogy tartson lépést ezzel. A Spotify-on több millió podcast címet találunk, és akkor még nem beszéltünk a hangoskönyvekről, webináriumokról, hírműsorokról és egyéb tartalmakról. Egy lehetséges válasz erre a túlkínálatra, hogy többszörös sebességen hallgatjuk a szövegeket, ezáltal lerövidítve az időt, amit egy anyag meghallgatása igényel – legalábbis ezt vallja egy új szubkultúra, a podfasterek. (A podcast és a fast, vagyis gyors szavak összeolvasztásából eredő szójáték).

Ők gyakran háromszoros sebességen hallgatják a szövegeket, és számukra a normális tempójú beszéd úgy hangzik, mintha lassított felvétel lenne.

„Eljutottam arra a pontra, hogy már nem tudok normális sebességgel beszédet hallgatni anélkül, hogy ne akarnám azt ordítani, hogy »Bökd már ki!«” – nyilatkozta a CNN-nek a negyvennégy éves philadelphiai Brandee Mahn.

Egyes alkalmazások, mint például az Overcast, törli a podcastokból a szüneteket, hogy ezzel is megkönnyítse a türelmetlen hallgatók dolgát, a Smart Speed funkció pedig úgy gyorsítja a szöveget, hogy közben nem torzul a hang és nem lesz természetellenes a hangzás. Az Apple és a Google podcastek a sebesség növekedésével automatikusan csökkentik a hangmagasságot, az élvezhető tartományban tartva a beszédet. Kipróbáltam egy magyar podcasten a másfélszeres gyorsítást, és nem volt ördögtől való. Valójában az élőbeszédben sok a szünet, a gondolkodás, az ööö-zés, és emiatt meglehetősen vontatott a dolog. Ezen csak egy kicsit lendít a másfélszeres tempó, de még abszolút befogadhatónak tűnik a tartalom. 

Ugyanaz a munka akkor és most: színésznők, modellek, séfek különböző generációi beszélgetnek arról, mennyit és milyen irányba változott a világ, a szakma. Kattintsatok, és hallgassátok meg Lami Juli podcast-sorozatát, az Akkor és mostot!

Felpörgetett tanulás

A mai kamaszok már nem (csak) úgy tanulnak, mint mi. Még most is látok színes kihúzófilcekkel tarkított tankönyveket és apró betűkkel teleírt füzeteket a lakás különböző pontjain heverni, de ezek mellett megjelent az elektronikus jegyzetfüzet, a laptop és a YouTube, esetleg TikTok videó is. Rengeteg tananyag van fent a neten, és sok diáknak segítség, ha nem csak olvassa, hanem egy előadás formájában meg is hallgatja mondjuk az aktuális történelemleckét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a képernyőn egy tanár magyarázza a tananyagot.

Mint kiderült, a fiatalok közül sokan nézik/hallgatják gyorsított módban ezeket az internetre feltöltött előadásokat. Persze rögtön felmerül a kérdés: vajon mennyire ragad meg a diákok fejében az, amit gyorsított módban hallgattak meg?

Azt gondolhatnánk, hogy a normálisnál nagyobb sebességgel hallgató emberek nem tárolnak annyi információt. De ez nem feltétlenül igaz. Az átlagos beszédsebesség körülbelül 150 szó percenként, de egy átlagos felnőtt ember körülbelül 250 szót tud olvasni percenként, ami arra utal, hogy az emberek a szóbeli információkat nagyobb sebességgel is képesek lehetnek feldolgozni. Egy 2020-ban végzett tudományos kutatásban különböző sebességgel játszottak le előadásokat végzős hallgatóknak, és nem találtak jelentős különbséget a hallgatók szövegértésében a normál és másfélszeres sebesség között. Amikor azonban az előadást háromszoros sebességgel játszották le, a hallgatók szövegértési pontszámai zuhantak. Egy kis gyorsítás tehát feltehetőleg nem megy a tananyag megértésnek és rögzítésének rovására, sőt, segíthet a fókuszáltabb figyelem kialakításában. Ha ugyanis sűrűbb a beszéd és kevesebb a szünet, kevésbé tud az ember figyelme elkalandozni.

Van, akinek kifejezetten hasznos

A texasi Austinban élő Ami Lynn Kane a pandémia alatt szokott rá a kétszeres sebességgel történő hallgatásra. Először csak a rögzített online értekezletekre alkalmazta a technikát, amelyeket kötelező volt utólag meghallgatni, ha valaki nem nem vett részt rajta. „Eleinte úgy éreztem, hogy a munka tarthatatlanná válik, mert nem tudtam kitalálni, hogy férjen bele ez a sok Zoom meetingidő úgy, hogy az agyam ne süljön ki. De amint felfedeztem egy funkciót a Chrome-on a videók felgyorsítására, rögtön rákattantam” – mesélte a CNN-nek. Kane most már nagyobb sebességgel hallgatja a webináriumokat, képzési videókat és más munkával kapcsolatos tartalmakat, valamint újabban a hangoskönyvek és podcastok esetében is alkalmazza a gyorsított hallgatást. „ADHD-s vagyok, és természetemnél fogva rengeteget beszélek. Egész életemben arra kértek, hogy lassítsak, amikor beszélek, és gyakran frusztráltak a lassú beszélők. Felgyorsítva hallgatni valamit olyan érzés, mintha pont az én tempómban lenne. Azt hiszem, ha igazán odafigyelek, gyorsabban felfogom a szöveget, mint ahogy egy átlagember beszél”.

Az élet minden területén gyorsítunk. De hol a határ a gyorsítva nézésben és gyorsítva hallgatásban?

Hol a határ?

A gyorshallgatásnak vannak objektív határai, nyilván nem lehet a végtelenségig gyorsítani a beszédet. Az eleve hadaró vagy akcentussal beszélő műsorvezetők podcastjei nem feltétlenül alkalmasak a gyorsítva hallgatásra. Ami a szubjektív határokat illeti, azokat sokan a szépirodalomnál és a zenénél húzzák meg. A zene élvezhetetlen felgyorsítva, illetve teljesen mást jelent, mint az eredeti tempójában. Az irodalmi hangoskönyvek pedig műfajuknál fogva követelik meg, hogy normál sebességen hallgassa őket az ember, hiszen ott az előadásmód is külön érték.

Egyszóval a gyorsítva hallgatás leginkább a pusztán ismeretközlő tartalmak esetében tűnik kiaknázhatónak, legyen az podcast vagy videós tartalom.

Külön terület a filmek világa, ahol számomra elképzelhetetlen a gyorsítós trükk. A Netflixen bevezettek egy külön ikont a sebesség állítására, amellyel lassíthatjuk vagy gyorsíthatjuk a lejátszási sebességet. A funkció bevezetését heves tiltakozás előzte meg a filmvilág számos kiválósága részéről. A Felkoppintva és a Netflixen futó Love című sorozatot is jegyző Judd Apatow rendező nevetségesnek és sértőnek tartotta az újítást. A hihetetlen család és a Mission: Impossible – Fantom Protokoll rendezője, Brad Bird „a már most kivéreztetett mozis élményen ejtett újabb vágásnak” nevezte a funkciót. Aaron Paul, a Totál szívás című sorozat egyik főszereplője szerint ezzel a lépéssel a Netflix ellenőrzése alá vonja és tönkreteszi mások alkotásait. A Netflix a lázadó hangok ellenére bevezette a funkciót, de például az HBO Max a mai napig nem tette meg ezt a lépést. 

Mit mondanak a szakértők?

Nem meglepő, hogy a gyorshallgatási trend is a mai azonnali kielégülés kultúráját is tükrözi. „Ez tökéletes példája a túlhajszolt, gyors tempójú generációnknak, amely arra van beprogramozva, hogy mindenáron több feladatot végezzen és túltermeljen” – mondta a CNN-nek Crystal Burwell, atlantai pszichoterapeuta, hozzátéve, hogy a mai ember legfőbb kérdése az, mennyi mindent tud belezsúfolni a napjába. „A gyorshallgatók egy olyan társadalom termékei is, amely a hatékonyságot, a termelékenységet, a multitaskingot és a dolgok minél gyorsabb elvégzését díjazza. Az azonnali kielégülés világában, ahol az embereknek mindenhez perceken belül hozzáférésük van, a lassítás művészete szinte teljesen feledésbe merült. A könyörtelenül terjedő kiégésjárvány pedig csak tovább növeli az áldozatok számát és súlyosbítja a nyomást” – hangsúlyozta Dr. Marcuetta Sims pszichológus, az atlantai The Worth, Wisdom and Wellness Center alapítója.

Sims és Burwell is azt mondja, hogy bár a gyorshallgatás egyeseknél beválhat, az agyat arra kényszeríteni, hogy ismételten feldolgozzon egy lavinaszerű információhalmazt, káros hatással lehet a mentális egészségre.

„Bár a csend a kultúránk ellentéte, vannak olyan kognitív és érzelmi terek, amelyekhez a lelkünk nem férhet hozzá, miközben túlpörgünk. Nem baj, ha lelassítunk, hogy előrehaladhassunk” – mondja Burwell. Én megfogadom a tanácsát.

Vegyük észre időben a kiégés jeleit! Íme, mikor kell burnout szindrómára gyanakodni.

Kiemelt kép: Getty Images