Akár szereti valaki a focit, akár nem, azt, hogy mi történt 1954. május 23-án, bizonyára minden magyar ember tudja. A Puskás Öcsi – és az edző, Sebes Gusztáv – vezette labdarúgó-válogatott ekkor aratta 7:1-es győzelmét az angol csapat felett. Aznap 92 ezren érkeztek a Népstadionba, hogy figyelemmel kövessék a barátságos mérkőzést, és élőben láthassák a Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lantos Mihály, Bozsik József, Lóránt Gyula, Zakariás József, Tóth József, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán és Gellér Sándor alkotta Aranycsapatot.
Az Aranycsapat az 1950. május 14-től 1954. július 4-éig tartó időszakban összesen 32 meccsen át maradt veretlen.
(És csupán 4 döntetlen fért bele ebbe a sorozatba, minden más mérkőzésüket győzelemmel zárták.) Ennek az elképesztő szériának az egyik állomása volt a 7:1 – és annak híres előzménye is.
A 7:1 előzménye, 1953. november 25.
Az Aranycsapat egyik legemlékezetesebb győzelmét 1953. november 25-én, a Wembley Stadionban aratta. Ezt a mérkőzést már akkor az „évszázad meccsének” kiáltották ki – mint később kiderült, teljesen jogosan. Legendák szerint Puskás szintén ezt tartotta pályafutása legszebb meccsének, legismertebb gólját ekkor, Londonban szerezte. Az elegáns, félelmetesen higgadt cselből született találatot az alábbi videón (és számos labdarúgásról szóló dokumentumfilmben) mi is bármikor megtekinthetjük:
Ezen meccs alkalmával a hazájában addig veretlen angol válogatottat a magyar játékosok 6:3-ra győzték le. Korabeli feljegyzésekből úgy tudni, a Wembley-ben játszott mérkőzésen az angolok gőgösen álltak pályára, és a visszavágón, azaz 1954. május 23-án ismét arra számítottak, hogy a magyarok nem tudnak majd olyan magas szinten játszani… Aztán, finoman szólva, meglepődtek.
„Az angolok egy hétre jöttek és 7:1-re mentek!”
– hirdette a visszavágó alkalmával született, egy csapásra legendássá vált pesti vicc. A második mérkőzés legfontosabb pillanatai örökké élnek a magyar nép kollektív tudatában. Az ekkor született 7 gólt Lantos, Puskás (kettőt is), Kocsis (szintén kettőt), Tóth és Hidegkuti jegyzi. A korabeli Nők Lapja a meccs előtt és azt követően is beszélgetett a nap főszereplőivel. Juhász Sári írását közöljük archívumunkból.
Nők Lapja 1954/21: A 7:1 előtt… és után
Az angol fiúkat megérkezésükkor a repülőtéren megkérdezik, nincs-e orvosra szükségük. „No, jól nézünk ki — felelik kórusban —, hát már az a hírünk Budapesten, hogy nemcsak rosszul játszunk, hanem betegek is vagyunk?! Nem, hát itt még nem tartunk…”
Mialatt a vámvizsgálat zajlik, Szepesi György és Raymond Glendinning, a BBC (az angol rádió) szpíkere — mellesleg akkora dióbarna bajusza van, mint II. Rákóczi Ferencnek — elmélyülten vizsgálgatják egymás karóráját. Már most összeigazítják a budapesti és a londoni időt, hogy a „nagy napon”, amikor mi áttérünk a nyári időszámításra, ne legyen semmi fennakadás.
Kapcsolódó
Különleges Akadémia különleges gyerekeknek
– Nekem egész Pesten a „Parlament” tetszik a legjobban — mondja Jim Dickinson —, mert az nagyon hasonlít a londonira…
Az angol fiúkat minden érdekli. Mi most a pestiek fő problémája? — kérdik. — Hogy van-e valakinek jegye a magyar-angol mérkőzésre — válaszolom. Megértőén bólogatnak.
A margitszigeti szálló halljában Puskással csinál interjút Maurice Smith és Robert Collins, amikor az asztalukhoz lép egy húsz év körüli leányokból álló csoport, aktatáskákkal, iratokkal a hónuk alatt. Közlik Puskással, hogy
szövőgyári munkásnők, s „a múzsa ihletésére” két rigmust írtak a remélt győzelemről.
Az angol újságírók nagyot nevettek „a múzsa csókján” és még melegében leadták lapjaiknak az esetet.
Pontosan két órával a nagy mérkőzés előtt a Szabadság-hegyen beszélgettünk Glendinninggel az angol válogatott esélyeiről. „Teljes bizalommal tekintek a mérkőzés elé” — mondotta az angol rádió szpíkere.
Glendinnig a világ minden tájára elkíséri az angol válogatottat. A mérkőzés után elsőnek az ő véleménye után érdeklődünk.
— Winterbottomnak nehéz dolga volt. Olyan csapattal kellett dolgoznia, amelyben tizenegy ember közül tíz különböző klubokból került ki. Csak Portsmouth adott két játékost. Mivel jómagam nemcsak rádiószpíker, hanem színész is vagyok, joggal kérdem: várhat-e biztos sikert egy pénteki Shakespeare-bemutatótól az a rendező, aki csak kedden szedi össze London tíz különböző színházából a szereplőket?!
Winterbottom a mérkőzés után kifejtette, hogy „az angol katasztrófa” okait játékrendszerük teljes elavultságában kell keresni. „Egyike a legnagyobb hibáinknak, hogy mi nem foglalkozunk eleget játékosainkkal. Azonkívül nincs utánpótlásunk, sürgősen fiatal játékosakra van szükségünk. Egyszóval: szembe kell néznünk a ténnyel, hogy teljesen újjá kell szerveznünk az angol labdarúgást, mert így, ahogy most állunk, a dolog egyszerűen nem mehet tovább.”
Maurice Smith, a „People” tudósítója, nagy elismeréssel nyilatkozik Szepesi közvetítéséről és a magyar közönség magatartásáról.
— Halljuk, hogy Mr. Szepesi mennyire megdicsérte az angol fiúk kitartását, szívósságát és fegyelmezettségét, amellyel az utolsó percig végig küzdötték a mérkőzést, amely már az első tíz percben elveszettnek látszott. Másrészt mindannyiunknak jól esett, hogy megtapsolt a magyar közönség, amikor a második félidő előtt pályára léptünk és amikor egyetlen gólunkat rúgtuk.
Merrick-kel, az angolok kapusával közvetlenül a meccs előtt, majd utána is beszéltünk.
— Szerintünk — mondta — nem a szavak, hanem a tettek beszélnek. Ehhez az elvünkhöz, most, ilyen nehéz helyzetben különösképpen ragaszkodunk.
Majd a meccs után este, igen halkan így szólt:
— A kérdésre megjött a válasz. Dehát kellenek ehhez egyáltalán szavak?…
Juhász Sári
A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.
Nők Lapja 1954/21. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Magyarország – Anglia (7:1) válogatott labdarúgó-mérkőzés 1954. május 23-án – Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr
