Korai napsütés világítja meg Jászberény utcáit, a helyiek a piacra sietnek, vagy zöldségekkel a kosaraikban bicikliznek hazafelé, hogy időben elkészüljön a szombati ebéd. Mi rétessütő tanfolyamra igyekszünk Balogh Fáni és anyukája, Baloghné Csík Katika cukrászműhelyébe, ahogy tették előttünk több mint százan, hogy elsajátítsák nagymamáink feledésbe merülő konyhai fortélyait.
Ezt már a családi ház konyhájában tudjuk meg egy csésze kávé mellett. Amíg a többiekre várunk, Fániék­ elárulják, 2022-ben indították a süteménykészítő workshopokat, ahol olyan hagyományos finomságok receptjeit adják át napjaink generációinak, mint a kelt kalács, a házi kenyér vagy a vargabéles.
Persze itt nem csupán színtiszta elméletről van szó, a gyakorlottabbak már köténnyel a karjukon érkeznek a helyszínre. Tudják, idilli nosztalgia ide vagy oda, a jó rétestésztáért bizony meg kell dolgozni.

Egyetlen fotóval kezdődött

A két Erika, vagyis egy anya-lánya páros, Lilla és Kati, a fiatal háziasszonyok és a tizenegy éves, ám közel sem tapasztalatlan Léna gyürkőzik neki a feladatnak, hogy a hozzávalókból megidézzék a nagymama konyhájának felejthetetlen ízeit és illatait. Katika már teszi is a kétféle liszttel és zsírral megrakott vájlingot az idősebbik Erika elé, miközben ő ecetes, sós langyos vizet ad a tésztához, mint mondja, pont annyit, amennyit még felvesz.
– Meg fogjátok kapni a receptet – jelenti ki Fáni, mintha megérezné rajtunk a kétségbeesést, s miközben morzsolódik a massza, elmeséli, az első megosztott rétesfotó óta nincs megállás. Ismerősök, majd ismeretlenek is tanulják náluk a réteshúzás tudományát, de bonbont, táblás csokoládét, sőt, karácsonykor ropogós narancsos kekszeket és házi „Baileys”-t is készítettek közösen.
– Mi is meglepődtünk rajta, mennyire kinőtte magát ez az egész, de úgy éreztük, kár lenne, ha ez a tudás elveszne. Egyre kevesebben tudnak rétest csinálni, ugyanakkor az igény megvolna rá a kicsiktől kezdve egészen az idősekig.
– És még Erdélyben is voltatok tanulmányúton – szól közbe a fiatalabb Erika, miközben tojást üt a lisztes keverékre. Így tudjuk meg, hogy mestereink Korondon lesték el az ordás kalács praktikáit.

A nagymama rétese

Amíg az asztal mellett zajlik a koncentrált munka, a jelenlévőkből előtörnek a régi szép emlékek. Van, akinek a nagymamájával együtt a sírba szállt a rétesreceptje, míg másoknak még megadatott a lehetőség, hogy lekövethessék az öreg kezek gyakorlott mozdulatait. Kati a bolti réteslappal megesett kudarcélményeit ecseteli, Lilla pedig a nagymama intelmeit idézi fel.
– Anyukám mindig egy kézzel gyúrta, a másikkal fogta a vájling szélét – mondja az idősebb Erika, a tálban pedig szorgos kezei alatt már javában formálódik a puha tészta.
– Jól van, az régen volt – inti le kedvesen Katika, a hangulat egyre jobb, lelazult a társaság.
Fáni anyukája, Katika tízévesen tanulta meg nagymamájától a húzott rétes elkészítését, aki először kinevette, de miután másnap egyedül is belefogott, már rettentő boldog volt. – Azóta is folyamatosan csinálom – teszi hozzá. – Emlékszem, amikor a nagymama készítette.
A nagypapa kint ült a kiskonyha előtt, és ha azt mondta, na most ne menjetek be, gyerekek, mert a mama szentségel, akkor az azt jelentette, hogy nem nyúlik a tészta. Amikor csend volt, nyugodtan bemehettünk.

Egy különleges születésnap

A múltidézés után a munkát a már pihentetett tésztaadagokkal folytatjuk, hogy ne kelljen olyan sokáig várni a kész rétesekre.
– Még ennyi év után, nekünk is mindig lutri, hogy milyen lesz a bekevert tészta. Ilyenkor szokott kiderülni a kurzuson, úgyhogy ez izgalmas pillanat. A lényege, hogy úgy rakom az asztalra, ahogy a tálcáról leveszem – magyarázza Fáni a lépéseket.
A folyamatban egy kis nyújtás és a megolvasztott zsír felkenése következik. A tenyerünk mellett a kézfejünket is mártsuk bele a lisztbe, figyelmeztet Katika. Alaposan be kell fürödnünk a nyújtás előtt, ugyanis ököllel nyúlunk alá a lisztes abroszra fektetett tésztának.
– Ha középen kiszakad, akkor nagyjából kuka – mondja Fáni.
– Nem lehet újra összegyúrni. De azért nem kell megijedni a kisebb szakadásoktól, inkább lyukacsos legyen a tészta, mint vastag.
Az instrukciókat hallgatva ketten-hárman forgatják, nyújtják és rebegtetik az asztal széléig húzott tésztát, és valamennyien azon morfondírozunk, nagymamáink hogyan csinálták mindezt egyedül, és sütöttek meg többtepsinyi süteményt egyetlen délután alatt, modern eszközök nélkül.
– Mi is egy hétig készültünk rá a nővéremmel – meséli az idősebb Erika, aki a testvéreivel sütött rétest a kilencvenéves édesanyjuk születésnapjára. – Mindig azt mondta szegénykém, hogy ha ő meghal, nem ehetünk többé ilyet, mert mi nem fogunk ezzel kínlódni. És akkor mondtam a nővéremnek, hogy lepjük meg a mamát. Egy héten át, amíg gyakoroltunk, minden este rétest evett a család. A mamának nagyon ízlett, egyedül azt nélkülözte, hogy nem az ő hosszú rétesvágó ollójával vágtuk a tésztát, ezt persze azonnal észrevette.