Közismert tény, hogy nemcsak egy személynek lehet karizmája, hanem egy egész országnak is. Ezt ma országimázsnak hívjuk, és majdnem minden ország büdzséjében van egy erre a célra elkülönített tétel. Mindez szoros összefüggésben áll az ország puha erejével, ami három fő tényezőből áll össze: a kultúrából, a megvalósított politikai értékrendszerből és a külpolitikából. A különböző nemzetek és országok mindig is éltek a soft power eszköztárával, csak korábban esetleg nem így nevezték.
Puskás, Rubik, Szoboszlai
Az egyik legjelentősebb soft power a nyelv, amin kívül természetesen még rengeteg más is van, ami megnövelheti egy ország nemzetközi súlyát, továbbá vonzó befektetési és turisztikai célponttá teheti, amitől a puha erő keményvalutában is kifejezhetővé válik. Ugyanis a külföldi befektetések is leginkább azokba az országokba irányulnak, amelyek a soft power lista elején találhatók.
A 2024-es lista (Brand Finance – Global Soft Power Index) idén először az ENSZ által elismert mind a százkilencvenhárom országot bevette a lajstromba.
Magyarország közvetlenül Csehország és Horvátország után a negyvennyolcadik helyen áll ezen az indexen, ugyanott, ahol tavaly. Ha azt vesszük, hogy az IMF értékelése szerint a magyar gazdaság az ötvenharmadik legnagyobb a világon, akkor soft power szempontjából némileg előrébb vagyunk, mint ahogy azt a gazdasági befolyásunk indokolná. Ebben valószínűleg jelentős szerepe van a világszerte fellelhető magyar intézeteknek, amelyek a magyar nyelv és kultúra terjesztése céljából jöttek létre. Ugyanakkor azok a külföldiek is, akik sosem hallottak a magyar intézetek létezéséről, pontosan tudják, hogy ki Puskás Ferenc, Bartók Béla, Rubik Ernő, Szoboszlai Dominik, tudják, hogy a magyar konyha sok pirospaprikát használ, hogy a tokaji aszú édes bor, és azt is, hogy nálunk „legális drog” a mákos tészta. Mert a soft power abból áll, hogy egy nemzetről mit tudnak a nagyvilágban, és azt miként értékelik.
Az amerikai álom tovább él
Talán nem meglepő, a lista élén az Egyesült Államok áll. A világ legnagyobb gazdasága és hadereje mellett az USA rendelkezik a világ legbefolyásosabb infotechnológiai cégeivel és a világ legfejlettebb szórakoztatóiparával, ami már önmagában elég lenne, hogy a lista elejére kerüljön, és akkor még szót sem ejtettünk az ország gyorséttermi és üdítőitalos cégeiről, valamint demokráciaexportjáról. Mindezek tetejében azonban továbbra is élénken él az emberek fantáziájában az „amerikai álom”, ami azt az ígéretet hordozza, hogy a származásától függetlenül, egyedül a képességei és a szorgalma alapján itt bárkiből lehet bármi. A szabadság és a végtelen lehetőségek hazája mind a mai napig mágnesként vonzza az embereket a világ minden tájáról.
A lista második helyén az Egyesült Királyság végzett. Hogy soft power szempontjából a királyi család mit jelent az országnak, arról már a Nők Lapjában is rengeteget írtunk. Az Egyesült Királyság kivált az Európai Unióból, de tovább építgeti a Nemzetközösséget, amelynek a feje a mindenkori uralkodó, és jelenleg ötvenkét független állam a tagja, köztük olyanok is, amelyek korábban francia gyarmatok voltak, mint Gabon vagy Ruanda. Az általános vélemény ugyanis az, hogy míg a britek „jó gyarmatosítók” voltak, addig a franciák rosszak. Hogy tényleg így volt-e, nem tudhatjuk, a lényeg, hogy most így gondolják.
A sztereotípiák, amelyeket a nemzetekről mondogatni szoktunk, hogy a franciák ilyenek, a németek olyanok, az olaszok meg amolyanok, mind-mind a soft power részét jelentik, és vagy van alapjuk, vagy nincs, de jobbára organikusan alakultak. A továbbiakban viszont két olyan nemzetet veszünk szemügyre, ahol tudatos imidzsépítésbe fogtak, ami be is vált.
