Biztosan emlékszik mindenki, vagy épp most éli át, milyen érzés tizen- és huszonévesnek lenni, gyakran elveszve, teli bizonytalansággal a jövőt illetően. Ebben a korban az ember tartozni szeretne valahova, egy közösséghez, ahol hasonló emberek veszik körül, hasonló érdeklődési körrel. Ez az útkeresés sokszor önmagunk keresését is jelenti. Önmagunk megismerése pedig gyakran döcögős, ám ebben segítségünkre lehetnek az amatőr színi társulatok, amik célt és barátokat adnak az embernek, valamint identitásformáló erővel bírnak.

Gólem Ifjúsági Társulat: összetartó közösség

Május elején a Gólem Ifjúsági Társulatban (röviden GITT) jártam, ahol szerencsém volt megismerkedni azokkal a csodás fiatalokkal, akik bár fáradtan, de csillogó szemmel érkeztek az aznapi mozgáskurzusukra, amit az elismert pantomim művész, Méhes Csaba tartott. A társulat próbáinak helyszínét a hetedik kerületi Gólem Színház adja, ami egy bérház udvaráról nyíló pár szobát jelent: egy rögtönzött öltözőt és közös helyiséget Robert Pattinson képével kidekorált öltözőszekrénnyel, egy próbatermet nézőtérrel, és egy kávézót. Nem túl nagy, és meglehetősen puritán, de talán ez adja a szépségét. 

Az udvaron beszélgetés és nevetés hallatszik – sorra érkeznek a társulat növendékei, huszonéves fiatalok. Hosszan tartó öleléssel köszönnek egymásnak, amit alig akarnak megtörni. Megbeszélik, ki hogy van, ki mennyire fáradt. A próba előtt még egy gyors eszmecsere belefér, majd átöltöznek a közös helyiségben próbaruhába, senki nem szégyenlős. Ezután megérkezik az aznapi mozgáskurzus tanára is, kiskutyájával, Áfonyával. A lányok palacsintával kínálnak. Úgy érzem magam, mintha én is odatartoznék, pedig még csak most érkeztem meg. 

Öt órakor átmegyünk a próbaterembe és kezdődhet is a bemelegítés: kidobós játék. Nagy a sikongatás, a hangulat pár pillanat alatt a tetőfokára hág. Mindenki véresen komolyan – de nem ellenségesen – veszi a játékot: a jó hangulatból látszik, hogy összetartó csapatról van szó.

Ezután mozgásgyakorlatok következnek. Méhes Csaba a gyakorlatok előtt tűpontosan demonstrálja, mit kéne csinálni. „A mozdulat az ujjadból induljon el, ne a karodból” – instruálja a csapatot.

A fiatalok figyelnek. Amikor komolyan kell venni valamit, azt intuitíven érzik és elcsendesednek.

A gyakorlatokban egymást is segítik, így a tudatos befelé figyelés mellett a környezetük érzékelését is tanulják. 

A két órás kurzus után átmegyünk a színház büféjébe, ahol a tapasztalataikról és jövőbeli terveikről beszélgetünk. 

GITT: „0-24 együtt vagyunk”

A tagok közül sokan a Madách Imre Gimnázium színjátszó társulatából kerültek a Gólembe, de van, aki a Vörösmarty Gimnáziumba járt dráma tagozatra. A színjátszáshoz fűződő viszony sokuknál tehát a gimnáziumi évekre nyúlik vissza, de van olyan is, aki például Instagram-hirdetésből hallott a társulatról.

Elmondásuk szerint 0-24, vagyis minden nap minden percében együtt vannak. Ha éppen nem darabot próbálnak, vagy előadást játszanak, akkor kurzusokon vesznek részt heti kétszer. Mozgáskurzus, beszédóra, színjátszás, ének- és filmes kurzus – az idei évben ezek voltak terítéken. Minden hónapban másik oktatóval, meghívott színészekkel, művészekkel dolgoznak együtt. A társulati munkán kívül pedig szabadidejükben is sok időt töltenek együtt, közös programokat szerveznek. 

„Talán ez eddigi életem legjobb élménye. Mivel a hetünkből két-három napot itt töltünk, ha ez nem lenne, nagyon üres lenne az életem”

– meséli Máté, aki két éve van a társulatnál. 

Az előadásokban sokszor nem csak színészként, de alkotóként, vagy akár díszítőként is részt vesznek: a darabok díszleteit is ők építik és bontják, de a díszlet kitalálásában is aktívak. Ez olyan tapasztalatot nyújt a színházi világban, ahol nem csak színészként létezhetnek, hanem az alkotói folyamat szerves részei lehetnek az elejétől a végéig. Ez többek között arra is lehetőséget kínál, hogy a színészeten kívül más dolgokban is kipróbálják magukat, hátha megtetszik nekik valami más is, amivel a jövőben szívesen foglalkoznának. „Nagyon jó egy független színházi környezetben tölteni a mindennapjainkat, és alkotni. Itt az ember nemcsak szakmailag, de emberileg is nagyon sokat képes fejlődni” – folytatja Máté.

Gólem Ifjúsági Társulat (Fotó: Domokos Benedek)

A mellette ülő András nevetve meséli, hogy ő szerinte csak azért került a társulathoz, mert a felvételire egyedül ő jött el a színmű előkészítőről, ahova akkoriban járt. Hozzáteszi, hogy ez a fajta „mindenki mindenben részt vesz” szemléletmód sokat hozzátesz a munkához való hozzáállásukhoz is, megtanítja őket arra, hogy minden munka értékes.

Így később, ha olyan helyzetben találják magukat, hogy egy forgatásra színészként mennek, akkor jobban értékelik majd a háttérben dolgozó munkatársakat is.

A Gólem Ifjúsági Társulat tagjai jelenleg 4 előadásban láthatóak: A Lev Tahor – Tiszta Szív, az Értelem és érzelem, az Erkély és a Rómeó és Júlia van az idei műsoron. Ezek közül az Erkély és a Lev Tahor – Tiszta szív a társulat saját darabjai. Az Erkélyt a társulat egyik tagja, Kalmár Emma írta, és rendezte a társulatvezetővel, Németh Virággal közösen. Talán ebből is látszik, hogy a tagok mennyire szerves részei az alkotói folyamatoknak.

Jövőbeli tervek

Felmerült bennem, hogy ha valaki egy ilyen társulatnak a tagja, az mennyire jelent tudatos készülést a pályára, ahol ez csak egy ugródeszkaként funkcionál, és mennyire inkább egy hosszútávú önismereti folyamat? Természetesen a kettő létezhet együtt is.  A beszélgetés során kiderül, hogy a tagok közül van, aki több éve itt van, de még nem tudja mi szeretne lenni. Van olyan is, aki átmeneti lehetőségként tekint erre a tapasztalatra, ahonnan további utak nyílnak majd számára. Elmondásuk szerint a társulat vezetője is ezt kommunikálja feléjük.  Van olyan társulati tag is, aki már a színház kommunikációs osztályán dolgozik, így ilyen jövőképek is élnek bennük. Mi a közös ezekben? Hogy elsősorban a tanulás a cél. Többen kiemelik, hogy nagyon jó alapokat ad a társulat, mind szakmailag, mind emberileg. 

Blanka szerint, aki a jelenleg futó előadásokban több főszerepet is alakít, például a Rómeó és Júliában Júliát, vagy az Értelem és érzelemben Lucy Steele-t, a társulatot az teszi többé egy sima diákszínjátszónál, hogy itt mindenki valamilyen formában színházzal szeretne foglalkozni. Legtöbbjük színész szeretne lenni, de van, aki dramaturg, vagy rendező, vagy még fogalma sincs, de biztos, hogy valamilyen színházzal kapcsolatos dologra vágyik. Nagyon komolyan veszik a munkát, habár még nem hivatásos színészek.

„Mi még koránt sem vagyunk színészek, ezt még tanuljuk”

– hangsúlyozza. Szavaikból lerí az alázat és a szorgalom.

Mit ad nekik a Gólem Ifjúsági Társulat?

Amikor erről kérdezem őket, többen is elérzékenyülnek és válaszukat nagyon átgondolják. Nehéz ugyanis szavakba önteni azokat az érzéseket, amik bennük kavarognak. „Nekem egy második családot és második esélyt is jelent. Nagyon sok mindenen átsegített a társulat, fejlődés és önismeret szempontjából is” – mondja Rebeka. Van akinek pedig még ennél is többet, célt adott.

„Barátaim vannak. Célom van. Én ezelőtt nem tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, és itt tudtam meg, hogy de. Így nekem ez, talán nem erős szó, hogy identitásformáló”

– mondja András. Van, akit váratlanul ért a kérdés, mivel elmondása szerint nem szokott ebbe belegondolni a sűrű mindennapokban. Kis gondolkodás után azonban erre a konklúzióra jut: „A legjobb éveim a legjobb barátaimmal.”

Kiemelt képünk illusztráció, forrás: Unsplash

Szeretnél találkozni a Nők Lapja újságíróival és szakértőivel? Szeretettel várunk a Példakép Díj átadóján! Jegyek már kaphatók.