Néhány hét erejéig legalábbis biztosan tartható, na de hosszú távon? Kisebb-nagyobb megtorpanások után aztán újrakezdjük, még nagyobb lendülettel. A diéták, fogyókúrák erdejében könnyű eltévedni, mert sokszor a gyors és látványos eredményekkel kecsegtető tortúráknak dőlünk be, ahelyett, hogy megnéznénk, mi a jó nekünk.

Az elegáns hangzású Cambridge-diéta már csak a neve miatt is attraktívnak tűnik, hiszen automatikusan a Cambridge-i Egyetemmel hozzuk összefüggésbe, és nem járunk messze az igazságtól. Katalin hercegnő neve is rendszeresen felmerül az étrenddel kapcsolatban, ami még inkább növeli a vonzerejét, de az erről szóló hírek inkább a bulvársajtó találgatásai közé tartoznak.

Honnan jön a Cambridge-diéta?

Alan Howard a módszer atyja, aki testvérével, Rogerrel együtt 1984-ben indította el az úttörő diétát, amely ma Cambridge Weight Plan néven működik.

Howard az 1970-es években kezdett el foglalkozni a tápszerdiétával a Cambridge-i Egyetemen, ahol kollégáival együtt a kórosan elhízott betegek lefogyasztásának módszereit kutatta.

A hatévnyi kutatás eredménye lett a Cambridge-diéta, ami lehetővé tette az emberek számára, hogy napi vitamin és tápanyag szükségletüket anélkül fogyasszák el, hogy az meghaladná a 450 kalóriát.

A kórházi súlycsökkentő programként indult fogyókúra húshelyettesítő termékeinek milliók adtak hitelt 1984 óta a karcsúság reményében. De vajon tud-e hatásos lenni egy több mint fél évszázaddal ezelőtt kitalált módszer napjainkban is?

A Nők Lapja videós beszélgetésben járta körbe a diéta témáját övező tévhiteket, kérdéseket.

Kevés kalória, látványos eredmények

A szigorú kalóriamegvonás régóta uralkodó táplálkozási trend, sokszor több élelmiszercsoport rovására kialakítva. A Cambridge-diéta is komoly lemondásokkal jár, egy 800 kalóriás ciklussal indul, ami turmixból, levesből, zabkásából és különböző szeletekből áll a napi tápanyag igénynek megfelelően.

A módszer alapgondolata, hogy az ember napi táplálékfelvételének nagy részét vagy egészét 35 speciálisan kialakított étkezést helyettesítő termékkel váltsa fel, amelyek körülbelül 200 kalóriát vagy annál kevesebbet tartalmaznak.

A termékeket kifejezetten úgy tervezték, hogy magas tápanyag tartalommal, de alacsony kalóriával rendelkezzenek.

A Cambridge-diéta előre gyártott, kész termékek fogyasztását javasolja (Fotó: Getty Images)

Így jutunk el a már sokszor hallott ketózis állapotához, amikor a szervezet a glükóz helyett zsírt használ fel, hogy kielégítse energiaszükségletét, mivel a diéta során nem jut elegendő kalóriához.

„Ez a test egyfajta éhezési taktikája” – mondta el Hannah Alderson táplálkozási szakértő és hormonspecialista. Mint rámutatott: noha a testsúly csökkenni fog, ugyanígy az anyagcsere is lelassul, ezzel számolni kell a diétát követően. Ezért fordul elő sokszor, hogy megindul a súlygyarapodás a fogyókúra után.

Annyit lehet enni, mint egy újszülöttnek

A Cambridge-diéta hat, két hetes periódusra oszlik, szélsőséges kalóriamegvonással indít, majd fokozatosan nő a bevitt energia mennyisége. Az étkezések tartalma attól függ, hogy a diétázó épp melyik szakaszban van.

Az első szakaszban kizárólag helyettesítő termékeket lehet fogyasztani, a másodikban napi három helyettesítő terméket, egy étkezés pedig tetszés szerint történik. A harmadik szakaszban két helyettesítő termék van előírva, valamint egészséges reggeli, ebéd és vacsora.

A negyedik szakasz két helyettesítő terméket ír elő naponta, ebéd, vacsora és uzsonna. Az ötödikben már csak egy helyettesítő terméket kell fogyasztani, a hatodik pedig a fenntartó fázis, amiben nincsenek szigorú előírások. Az első fázisban ajánlott 500 kalória a fenntartási szakaszig maximum napi 1000-1200 kalóriára nő.

A Cambridge-diéta előnyei

Villámgyorsan elérhető vele a bikinitest, kell ennél több érv a módszer mellett? Rövid távon valóban látványos lehet az eredmény, mint minden, kalóriamegvonásra alapozó módszer.

Nem kell vele sokat foglalkozni, kényelmes, könnyen beilleszthető a napi rutinba, egyszerűen csak csinálni kell. Főként azok kedvelhetik, akiknek kevés az idejük vagy nem tudják szabályozni az elfogyasztott adagokat.

Nincs bevásárlólista, nem szükséges előkészíteni ételeket, kiszámolni a tápanyagokat, sőt amiatt aggódni se érdemes, hiszen a Cambridge-diéta alapkoncepciója szerint az elfogyasztott termékek tartalmazzák a szervezet működéséhez szükséges vitaminok és ásványi anyagok minimum értékét.

A módszer hátrányai

„Táplálkozási szakértőként és hormonspecialistaként egyetlen eleme sincs a módszernek, amit ajánlanék” – hangzik el a szakértői verdikt. Hannah Alderson kiemelte: hosszú távon a Cambridge-diéta alkalmatlan a fogyásra, hiszen nem veszi figyelembe a hormonháztartás és az idegrendszer egyéni igényeit, melyek nélkülözhetetlenek a sikeres zsírégetéshez.

A Cambridge-diéta legnagyobb veszélye a jojó-effektus (Fotó: Getty Images)

A diéta ráadásul kizárólag a kalóriára fókuszál, és nem valódi, friss ételekkel dolgozik, hanem gyulladást elősegítő, feldolgozott élelmiszerekkel.

Victoria Repa, hivatalos egészségügyi coach, a BetterMe egészségügyi és wellness platform alapítója egyetért a véleménnyel.

„Mindenkinek egyedi táplálkozási igényei vannak, amelyeket a genetika, az anyagcsere és az életmód befolyásol. Olyan, mindenkire érvényes megközelítés, amit a Cambridge-diéta is alkalmaz, nem kezeli ezeket az egyéni különbségeket, ami káros egészségügyi következményekkel járhat.”

Hosszú távon nem fenntartható

Sok diétázó saját tapasztalatból is tudja, hogy a szénhidrátok megvonása nem egy sétagalopp, hanem egy rendkívül megterhelő, kimerítő folyamat számos mellékhatással kísérve. Ilyen kellemetlen tünet lehet: fáradtság, izomgörcsök, ingerlékenység, rossz hangulat, szédülés, izomvesztés.

Mivel a kalóriabevitelt a módszer az egészséges felnőtt átlagos szükséglete alatt határozza meg, hosszú távon lehetetlennek tűnik a fenntartása, ami jojó-effektushoz vezet. A gyors fogyás emellett irreális elvárásokat támaszthat, ami frusztrációt és csalódást okozhat, amikor a kilók visszatérnek.

Habár a tudományt is a kalóriamegvonás szolgálatába állították, a helyzet ennél sokkal árnyaltabb. A BMJ-ben megjelent tanulmány szerint kizárólag 30-as vagy annál magasabb BMI-vel rendelkező embereken végezték el a kísérletet.

Az Oxfordi Egyetem kutatói 138 emberen próbálták ki a Cambridge-diéta termékeit nyolc héten keresztül. A résztvevők naponta 810 kalóriát fogyasztottak, melyet egy négyhetes táplálék-újrabevezetési szakasz és egy 24 hetes fenntartási időszak követett. Egy év után átlagosan 10,7 kg-ot adtak le.

A szervezetet úgysem verhetjük át

Bármennyire is csábító tehát a gyors fogyás ígérete, nem javasolt a Cambridge-diétával készülni a nyaralásra. A módszer erősen korlátozó jellege negatívan befolyásolja az étellel való kapcsolatot, és mentálisan is káros lehet.

Az emberi testet nem fogyásra, hanem túlélésre tervezték. A történelem során számos alkalommal fenyegetett minket az éhezés, ezért sem tud működni egy ilyen szigorú diéta hosszú távon. A szervezet végül rájön a turpisságra, hiszen az a legfontosabb, hogy ne éhezzen.

Hosszú távú programban, vagy még inkább életmódváltásban érdemes gondolkodnia annak, aki egészségesen és kiegyensúlyozottan szeretne megszabadulni a felesleges kilóktól. Nem az éhezés, hanem a személyre szabott módszer fog elvezetni a hőn áhított bikinitesthez.

Ha már kalóriamegvonás, ismerkedjünk meg a kalóriák királynőjével, Lulu Hunt Petersszel!

Kiemelt kép: Getty Images