Hét éve nem adtál ki lemezt a quartettel? Ennek volt különösebb oka? Egyszerűen nem érdekel a mennyiség, vagy kell ennyi idő egy új albumhoz?
Ha már így rákérdeztél, valóban nem érdekel a mennyiség, és még csak nem is kell ennyi idő egy új albumhoz. Egyszerűen csak szeretek akkor előrukkolni valamivel, amikor összegyűlt annyi kép, annyi gondolat a fejemben, amit már érdemes valamilyen módon megmutatni. Amikor nincs konkrét alkotói munka, akkor is folyamatosan jegyzetelem az engem foglalkoztató témákat. Szüntelenül. Most jött el az idő, hogy a jegyzeteim életre keljenek.

Milyen fontos dolgok történtek veled zeneileg ebben a hét évben? És milyen fontos dolgok történtek veled nem zeneileg, amik hatással voltak az új lemezre?
Ha a zenei történéseket nézem, két dolgot biztosan ki tudok emelni. Az egyik ilyen a Geszti Péterrel való duett estem, ami Vabadaba néven fut színháztermekben, Budapesten és vidéken egyaránt. Szeretem ezt az előadást, egyszerre lírai és rendkívül szórakoztató.

A másik szívügyem az arab zene, ami viszonylag kései tanulmányaimhoz kapcsolódik,

és amivel végre nem csak elméletben foglalkozhatok, hanem két alkalommal is megvalósult koncert formájában, ahol az általam összeválogatott, számomra legkedvesebb arab dalokat énekelhettem. Ezek azonban függetlenek a Quartettel készített új anyagtól, amit továbbra is a szövegközpontúság jellemez. Így, amik hatottak rá, azok elsősorban lelki eredetű témák, megélések, vagy akár pont nem megélések.

Már a harmadik lemezünknél elkezdett foglalkoztatni a korosztályom együttműködése, vagy épp a harca az idő múlásával.

Jó ideje igyekszem megközelíteni ezt a témát úgy, mint akit ez valóban érint, mert már nevetségesnek érezném magam, ha egy olyan korosztály hangján próbálnék erőlködni, akikkel már rég nem beszélek egy nyelvet. Azt hiszem, ezt valamikor akkor hagyhattam magam mögött, amikor az első gyerekemet vártam.

Miért pont Mesterházy Balázzsal dolgoztál együtt? Honnan ered a közös történetetek?
Először is szeretném leszögezni, hogy valójában nem volt tervezve szerzőtárs közreműködése, amikor elkezdtem az új dalok szövegén dolgozni. Így Balázs sem egy volt a költők sorából, akit választottam. Az ismeretségünk 20 évre is visszanyúlik, de egy hosszú kihagyás után az elmúlt években újra felvettük a kapcsolatot. Beszélgetéseink alatt derült ki, hogy Balázsnak régi vágya a dalszövegírás, én pedig pont elkezdtem az első új szövegeket papírra vetni. Így jött az ötlet, mintegy kísérletképpen, vajon mi születne két szövegvilágból, két olyan ember tollából, akiket azért alapvetően nagyon hasonló dolgok foglalkoztatnak.

Szerinted a dalszövegírás költészet? És egyáltalán, hogyan gondolkozol a kategóriákról, most, hogy így jól „összeeresztettétek” őket?
Azt hiszem, egy dalszöveg nem lehet teljes mértékben költészet, de feltétlenül lehet költői. Talán egy olyan kísérlettel derülhetne ez ki, ha ugyanazt a témát költeményként, majd dalszövegként írná meg valaki. A költő sokkal szabadabban alkothat ez esetben. A dalszövegírónak több kritériumnak kell megfelelnie, hogy az a szöveg, innentől kezdve zenei legyen. De a cél egyértelmű. Szép dalokat szeretnénk, amik eszébe jutnak a hallgatóknak váratlanul, vagy egy érzés folytán. Szép dalokat, amiknek szép a szövege. Ami emlékezteti őket valamire. Mindenkit a saját valamijére.

A június 6-i lemezbemutató koncerten egy kerekasztal beszélgetésre is sor kerül majd. Elmondod erről, amit el lehet előre mondani?
Az ötletnek volt némi előzménye, ugyanis pont egy éve kaptam meghívást Juhász Annától, hogy közreműködjek az egyik irodalmi estjén, ahol Mesterházy Balázs, Margócsy István és Rudolf Péter voltak még a meghívottak. Természetesen itt is a költészeté volt a főszerep, egész pontosan Balázs és Tandori Dezső költészete.

Nekik ugyanis volt közös szál az életükben, méghozzá pont a költészet frontján.

Ezen az estén már két közös szövegünket elénekeltem gitár kísérettel. Később Bécsben, Bencze Mariann (KultPult) moderálásával történt egy hasonló alkalom, ahol ezekből a szövegekből énekeltem szintén, a vendégek pedig ezúttal Balázson kívül Bíró Kriszta és Parti Nagy Lajos voltak. Annyira jól sikerültek ezek az alkalmak, hogy adta magát az ötlet, legyen egy kis pódiumbeszélgetés, ami bevezeti a koncertet és egyúttal bepillantást enged a nézőinknek a szövegírásba. A beszélgetést Juhász Anna fogja moderálni, meghívott vendégünk pedig Kukorelly Endre költő lesz.

Hogyan mutatnád be a jelenlegi irodalmi ízlésedet, és hogyan változott ez benned az évek alatt?
Biztosan van bennem egy adag ódivatúság, vagy nevezhetjük konzervatívizmusnak is, mindenesetre abban feltétlenül igazat kell adnom a szüleimnek, hogy az ember egész életét meghatározó érzelmi impulzusok legintenzívebben az ifjúkori évek alatt történnek. Azok a könyvek, amik ezek alatt az évek alatt a kezembe kerültek, elsősorban általuk, markánsan befolyásolták az ízlésemet. Azt hiszem, ez nem igazán változott. Imádon Michel Houellebecq-et, akit ugyan pont nem nekik köszönhetek és aki eléggé megosztó és abszolút kortárs író. Szégyen szemre viszont csak nem rég olvastam Lawrence Durrell Alexandriai négyesét, ami jelen pillanatban első helyen áll a kedvenc könyveim sorában.

Mit gondolsz a Taylor Swift-jelenségről?
Dacolok a lehetőséggel, hogy aki eddig eljutott az interjú olvasásában és szimpatikusnak talált, most bezárja a böngészőt. Először is meg kell hallgatnom egy Taylor Swift dalt… és most a kérdésedre válaszolva, azt gondolom, hogy tökéletesen tükrözi ezt a világot. És ebből olvassa ki mindenki azt, amit akar.

Váczi Eszter életének 7 fontos napjáról, izgalmas pillanatairól mesélt egy korábbi cikkünkben.

Elindult a Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk! Csatlakozz te is!

Kiemelt kép: Falus Kriszta