Egy hűvös szombat reggelen érkezem Vasztélypusztára. Először egy kis szobában gyűlünk össze, ahol megtudom, hogy a többiek közül többen megfordultak már itt. Egy kezdőkörrel indítunk, hogy megérkezzünk a közös térbe, és kiszakadjunk azokból a gondolati körökből, amiket magunkkal hoztunk. Vagyis megérkezzünk az itt és mostba.

Kísérőink Kovalik Natasa lovastréner és László Zsófi a egészségpszichológus lesznek, no meg a három paripa, akikkel majd kicsivel később ismerkedünk meg. A bemutatkozást követően Zsófi arra kér minket, hogy kezdjünk el befelé figyelni, tudatosítsuk, milyen érzés a testünkben lenni, majd azt gyakoroljuk, hogyan vigyük le a hasunkba a belégzéseket, hogy átjárjon minket a nyugalom. A relaxáció során elhangzik az is, hogy a figyelem befelé irányítása és a tudatos légzés elsajátítása azért is fontos, mert ezzel is szabályozhatjuk érzelmi állapotunkat és énhatárainkat. Natasa mesél nekünk a lovak természetéről, arról, ahogy ráéreznek arra, ha például feszültek vagyunk, mivel ők akkor „boldogok”, ha mindenki harmóniában van körülöttük.

Önmagunkhoz közel

Az Énhatárok és személyes tér a kapcsolatokban program megerősít abban, milyen fontos a határaink meghúzása és (vész)jelzőrendszerünk kiépítése. Zsófi hangsúlyozza, hogy a határkezelés nem a bezárkózásról szól, éppen hogy a kapcsolódást segítjük a megerősítésével. Ha ugyanis tisztában vagyunk a védelmi vonalainkkal, egy kapcsolatban is jobban meg tudunk maradni. Ahhoz ugyanis, hogy jól működjünk benne, először önmagunkhoz kell közel kerülnünk, érzéseinket és igényeinket kell jobban megismernünk és elfogadnunk. „A lovak közvetlen szférája izgalmas terület. Mindig annak a lónak van a legnagyobb személyes tere a ménesben, amelyik a legmagasabb szinten áll a hierarchiában. A lovak az érzelmeket egyszerű információként kezelik. Arra is azonnal reagálnak, ha feszülten, rezignáltan vagy éppen félelemmel közelítünk feléjük” – sorolja Natasa.

Ezek után mindannyian rajzolunk egy egyenest – egyik végén az összeolvadás, másikon az elszakadás áll –, ezen kell elhelyeznünk, hol vagyunk most éppen a nehézségünk tekintetében, amivel foglalkozni szeretnénk.

„Sokféle árnyalat létezik, hiszen ha nem olvadok össze valakivel, az még nem azt jelenti, hogy elszakadok tőle – hangsúlyozza Zsófi . – A lovak segítségével azt gyakorolhatjuk, hogyan kapcsolódjunk őszintén és miként legyünk egyfajta szeretetáramlásban. Azt is megfigyelhetjük, hogyan alakul a bizalom.”

Uralom a testem?

Ezt követően húztunk a csodaszép lovas kártyákból, és átbeszéltük, milyen érzést hoz elő belőlünk, és ez mennyire fedi le a programra hozott témánkat. Az Oroszlánszívet választom, amelyben (az én olvasatomban) a ló szelídsége találkozik a ragadozó céltudatosságával. A témám pedig a külvilágtól elválasztó határom, vagyis a bőrömön megjelenő allergia. Az okáról mindig is úgy sejtettem, hogy jobban előtérbe helyezve magamat kellene érvényesítenem az akaratomat. Kérdésként azt írtam le, hogy „mit akarok távol tartani magamtól?”, illetve „mit üzenek a külvilágnak a foltokkal?”, és persze azt, hogy „minként tudom tartani a teremet?” Natasáék a kártyám segítségével arra is rávezettek, hogy keresem a harmóniát, illetve az is szóba került, hogyan élem meg a bennem lévő ragaszkodást.

Az énhatárok témája ahhoz is kapcsolódik, mennyire uralom a testemet, hogyan érzékelem magamat, és mekkora a személyes terem. Ha képesek vagyunk tudatosan kezelni ezeket, az önmagunk szerethetőségére tanít minket. Minél inkább szeretem magam, annál jobban tudom képviselni a határaimat, igényeimet, vágyaimat. Hogy miért jó partnereink ebben a lovak? Mert alapállapotuk a feltételnélküliség, nem nagyon tudnak mást, mint elfogadni. Az embereknél ez sokszor azért nem működik, mert túl sok az elvárásunk egymással szemben.

…

A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2018/3. lapszámában olvashatjátok el. A magazin április 6-tól kapható az újságosoknál.

Szöveg: Bakos Zsuzsi életmódcoach

Fotó: Istvánfalvy Mária