Jellemzően ciklikus, súlyos alhasi fájdalmak, amelyekhez gyakran meddőség társul. Ez lenne az endometriózis jellemzője, aminek hátterében az áll, hogy a méhnyálkahártya hormonálisan érzékeny sejtjei más területeken, például a beleken és az urológiai szerveken is jelen vannak. Az emiatt jelentkező fájdalom általában a menzesz előtti napokban a legerősebb, majd a havivérzés után elcsitul. Egyeseknél krónikus a fájdalom, az endometriózisos szigetek elhelyezkedése miatt pedig egyéb panaszok is jelentkeznek. Ilyen lehet a fájdalmas székletürítés és szexuális együttlét.

Időben gondolni rá

– Ezek a tünetek nem feltétlenül jelentik azt, hogy valaki ebben a betegségben szenved, de utalhatnak rá. Emiatt akinél ilyen problémák hosszabb ideje fennállnak, annak érdemes specialistához fordulnia. Ez fontos, mert egy endometriózisos nő átlagosan hat-hét évig küzd a tüneteivel, mire felismerik nála, miről van szó – mondja prof. dr. Ács Nándor, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója, a Transzlációs Medicina Központ csoportvezetője. – Ez nem hazai jelenség, a helyzet a világ többi országában is hasonló, sőt, mi a jobbak között vagyunk. Az érintettek ebben az időszakban megfordulnak háziorvosnál, urológusnál, nőgyógyásznál, rengeteg helyen. Gyakran azt mondják nekik, hogy krónikus petefészek-­gyulladásuk, krónikus kismedence-­gyulladásuk van, pedig azok a nők, akik hónapról hónapra görcsös hasi panasszal térnek vissza orvosukhoz, döntő többségükben endometriózisban szenvednek. Így hiába kezelik őket antibiotikummal, gyulladáscsökkentővel és fájdalomcsillapítóval, azok a problémát nem oldják meg. Ellenben ha a betegséget felismerik, a pá­cienst­ egy kellően felszerelt centrumban megoperálhatja egy megfelelően képzett nőgyógyász, illetve sebész. Mert ez nem az a betegség, amit saját orvos kezelhet helyi kórházban. Itt az operáció során az endometrió­zisos sejteket, szigeteket kell eltávolítani vagy leégetni, súlyos esetekben bélszakaszokat is ki kell venni, meg kell operálni a húgyhólyagot, a vizeletelvezető csöveket is.

Érintett minden ötödik nő

A diagnózis – és azzal együtt a kezelés – csúszása annak tükrében pláne furcsa, hogy endometriózisban rengeteg nő szenved világszerte.

– A kórkép előfordulása minimum húszszázalékos, itthon is érintettje legalább minden ötödik nő. Vannak csoportok, amelyeknél a helyzet ennél is rosszabb. Például ha megnézzük a meddőségi központokat, azt látjuk, hogy ott a páciensek harminc-ötven százaléka érintett valamilyen szinten. A gyakoriságnövekedést részben magyarázza, hogy még ha csúszva is, de az endometriózist ma már jobban felismerik. Ez húsz-harminc éve nem így volt, mert akkor még nem álltak rendelkezésre az ehhez szükséges diagnosztikai eszközök. Ma már létezik laparoszkópia, azaz hastükrözés, és sokkal fejlettebb az ultrahangos diagnosztika – mondja Ács professzor.

Annak pontos oka ma sem ismert, hogy a betegség miért alakul ki, de valószínűsíthető, hogy van rá egyfajta öröklött hajlam. Rizikófaktorként szóba kerülnek környezeti ártalmak, vegyszerek, illetve a mikroműanyagok is, amelyek lehetnek úgynevezett endokrin diszruptorok. Ez azt jelenti, hogy hatást gyakorolnak a hormonrendszerre. Növeli a rizikót az is, hogy manapság a szülés későbbre tolódik. Ez azért szempont, mert endometriózisos sejtek, kisebb endometriózisos szigetek nagyon sok nőben jelen vannak, de régebben – amikor a nők még húsz-huszonöt éves korukban szültek, és sokáig szoptattak – ezek elsorvadtak. A kezdődő endometriózis legjobb terápiája ugyanis a korai szülés és a korai szoptatás, az azzal járó hormonális hatás. Ha az nincs, viszont vannak endometriózisos sejtek, akkor beindul azok burjánzása. Azt nem tudjuk, ezek a sejtek miért vannak jelen méhen kívüli területeken, de ma a legelfogadottabb elmélet az, hogy még a kislányok magzatkorában „tévednek el”, és alkotnak más helyeken is szigeteket. Később ezek kezdenek el burjánzani, a serdülőkor után – az akkor beinduló hormonhatások miatt – ez vezet a panaszok kialakulásához. Azok nem feltétlenül jelentkeznek azonnal, kialakulhatnak akár több évvel, évtizeddel később is. A jellemző általában az, hogy a betegség a tizennyolc és negyvenöt éves kor közötti nőket érinti.

Hogyan lehet kezelni?

Bár gyakori, hogy az endometriózist műtétileg kezelik, nem kell mindenkit megoperálni, az enyhébb eseteknél – pont azért, mert a betegség hormonalapú, és a panaszait okozó szövet is hormonérzékeny – elég lehet a gyógyszeres terápia is.