Általában elfelejtjük, hogy minden új technológia alkalmazásával nemcsak nyerhet, de veszíthet is az ember, és a megoldott problémák helyébe sokkal nagyobbakat zúdíthat a nyakába. Az okoseszközök mérlegének megvonásakor mindenképpen érdemes lesz majd figyelembe venni azt az egészen friss ausztráliai kutatást, amely azt vizsgálta, milyen hatással van az elektronikus képernyő a gyerekek idegrendszeri fejlődésére. Az eredmények lesújtók.

A nagy tekintélyű JAMA Pediatrics folyóiratban megjelent, kétszázhúsz családot vizsgáló tanulmány szerint a túlzott képernyőidő gátolja a beszédkészség kifejlődését. A negatív hatás hároméves korban vált a legkritikusabbá, ilyenkor már minden perc képernyőidő alatt 6,6-tal kevesebb szót hallottak a gyerekek felnőttektől. Ráadásul úgy tűnik, nem elég betartani az Egészségügyi Világszervezet képernyőidőre vonatkozó irányelveit – szerintük például hároméves korban maximum napi egy órát lehetne megengedni a gyerekeknek –, a tanulmány szerint ugyanis már ennyi képernyőbámulással is naponta körülbelül háromszázkilencvenhét szóval kevesebbet hallanak a gyerekek.

– Logopédus kollégák egyre többször említik, hogy a nehézkes beszédértés ma már nagyobb probléma, mint a mozgáshiány, korábban ugyanis ez volt a fő oka az idegrendszer alulfejlettségének – erősíti meg a fentieket hazai tapasztalatok alapján Uzsalyné­ dr. Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára. – A szakemberek elé mind több olyan három-négy éves gyerek kerül, aki egyáltalán nem beszél. Ennek pedig az az oka, hogy a felnőttek nem szólnak eleget a gyerekekhez, akiknek a beszéd­fejlődése ennek hiányban megakad.

A nyelvi képesség nem velünk született adottság, ­hanem a gyerekekben személyes kapcsolatok során alakul ki. Azok a szülők, akik beszélgetnek a gyerekeikkel, figyelmesen meghallgatják őket és olvasnak nekik, nagymértékben hozzájárulnak a kicsik nyelvi fejlődéséhez. „A nyelvi képesség kialakítása megköveteli a szülők vagy elsődleges gondozók fizikai és érzelmi jelenlétét, azt, hogy aktívan foglalkozzanak a gyerekekkel – írja Képernyőidő és nyelvfejlődés című cikkében Erica Komisar klinikai pszichoanalitikus, a téma szakértője. – Napjaink társadalmában azonban a szülők gyakran túlságosan elfoglaltak, érzelmileg kevésbé elérhetők, és a figyelmüket egyre inkább leköti a munkájuk és a technológia. Emiatt magukra hagyják a gyerekeiket, akik egyre fiatalabb korban kezdenek el digitális eszközöket használni.” Ez pedig, úgy tűnik, nem jó irány. 

Sokan adnak kütyüt a gyereknek egy étteremben. Ez azonban arra tanítja a kicsit, hogy a mobiltelefon vagy a tablet legyen számára az önszabályozás kelléke (Fotó: Getty Images)

A dopamin vonzásában

Hogyan lehetne gyereknek és szülőnek segíteni abban, hogy megtalálják a helyes egyensúlyt, hogy a digitális technológiák ne kárára, hanem hasznára legyenek a fia­tal felhasználónak? 

– A felelősségteljes kutatók nagyon óvatosak azzal kapcsolatban, hogy mikor érdemes legelőször okoseszközt adni egy gyerek kezébe, de abban például már a legtöbb tudós messzemenőkig egyetért, hogy hároméves korig szinte egyáltalán nem lenne szabad – folytatja a neveléskutató. – A „személyes képernyő” (vagyis amikor a gyerek egyedül marad a tablettel, telefonnal) jelenti a legnagyobb veszélyt. Mert ha ez korlátlan internet-hozzáféréssel társul, akkor rendkívül kiszolgáltatottá válik a gyerek.

Van arra jó példa, hogy lehet okoseszközöket és érdekes alkalmazásokat otthon, a szülővel együtt használni

úgy, hogy az a gyerekek javára váljon, de a személyes képernyő rendkívüli veszélyeket rejt. A gyereknek ugyanis birtokában kellene lennie megfelelő mértékű önuralomnak és önmérsékletnek, tudnia kellene értékelni és szűrni az egyes tartalmakat, átlátni az összefüggéseket, és képesnek kellene lennie arra, hogy megértse, nem baj, ha nem teljesül azonnal minden vágya. Vagyis képesnek kellene lennie ellenállni a dopamin vonzásának. 

A dopamin egy rendkívül erős hormon, ami az agyunk úgynevezett jutalmazási rendszerében játszik főszerepet, és ahhoz az ősi ösztönhöz van kötve, hogy mi segít az egyénnek, illetve az egész emberi fajnak a túlélésben. Amire a dopamin rányomja a bélyegét, az fogja az embert izgalomba hozni. Az okoseszközökön elérhető tartalmak rendkívül erős ingerek, a közösségimédia-algoritmusok pedig nagyon hatékonyan térképezik fel nemcsak a felhasználó érdeklődési körét, hanem az érzékenységét is, és olyan tartalmakat tárnak elé, amelyek maradásra és reagálásra késztetik.  

Élménykényszerben

A dopamin szintje serdülőkorban megemelkedik az agyban, ami megnövekedett élményvágyat, élménykeresést eredményez. Emellé sem veszélyérzet, sem a következmények felmérésének képessége nem társul.

Ahogy Pécsi Rita fogalmaz: – A serdülő élménykényszerben van, ami azt jelenti, hogy egy turbómotor gázpedálja van nála, amihez nincs fék. A fék ugyanis nálunk, szülőknél, felnőtteknél van. Ami egyszer egy serdülőnek jó élményt adott, az extra erős hormonális megerősítést kap, a gépezés pedig remek élményeket nyújt. A fiatal ezután ezt az élményt fogja keresni, és egyre többet és többet akar belőle. Az okoseszközök pedig sokkal erősebb vonzerővel bírnak, mint amilyennek a korábbi korok gyerekei ki voltak téve. 

A szakember szerint arra kell nagyon ügyelni, hogy a képernyőhasználat mellett meglegyenek a szükséges más tapasztalatok, a mozgás, az alvás, a természettel való találkozás és a valódi, személyes emberi kapcsolatok, mert ha a gyerek alapszükségletei normális módon vannak kielégítve, akkor az eszközfüggőség kialakulásának veszélye a nulla felé tendál. 

– Továbbá meg kell nézni azt is, van-e lehetősége egy tizennégy évesnek a semmibe révedni, merthogy ez a személyiségfejlődése szempontjából feltétlenül szükséges. Ekkor dolgozza fel az őt ért impulzusokat, és ha ezt veszi el a képernyőidő, akkor az biztosan nagyon káros. Emellett lehetősége kell hogy legyen arra is, hogy amit látott, azt megossza mással, egy érettebb személlyel – mondja a szakember.

De mit tegyen az a szülő, aki esetleg ennek a cikknek a hatására kap a fejéhez, hogy talán túl korán adta a gyereke kezébe az okoseszközt? 

– Le kell ülnie a gyerekével beszélgetni, és elmondani neki, hogy közösen fel kell állítaniuk bizonyos korlátokat – válaszolja a neveléskutató. – Lesz egy kis küzdelem, néha nagyobb is, de mindenképpen érdemes konkrétumokban megállapodni. Amikor pedig már elszaladt a ló, azaz igazi függőség alakult ki, amivel sajnos egyre többször találkozom, az egyértelmű figyelmeztetés a szülőknek, hogy a gyerek alapvető érzelmi, lelki szükségletei nincsenek kielégítve. Ekkor szakemberhez kell fordulni, és emiatt nem szabad szégyenkezni, mert ez ugyanolyan függőség, mint ami, mondjuk, az alkoholnál alakul ki, sőt még erőteljesebb is lehet.

Digitális kompetenciák

Ausztráliában, Európában pedig Franciaországban, Hollandiában, Görögországban és Finnországban már kitiltották az iskolákból az okostelefonokat. A múlt év végén Svédország is csatlakozott, ott kilencedik osztályig, azaz nagyjából tizenhat éves korig vezették be a korlátozást. Ez azért érdekes, mert Svédország sokáig élen járt a digitális átalakulás szorgalmazásában, ami azonban nem a várt eredményeket hozta. Az oktatásügyi miniszter, Lotta Edholm szerint az okostelefon-használat az egyik oka annak, hogy az utóbbi években a svéd diákok egyre gyatrábban teljesítenek a PISA-felméréseken. Az okostelefonok betiltásával együtt a svéd kormány átgondolja az iskolák eddigi erőltetett digitalizációjának programját is. 

– A digitális kompetenciák elsajátításához nemcsak digitális eszközök kellenek, hanem hozzátartozik az érett idegrendszer, az pedig egészen biztosan nem képernyőn keresztül fejlődik ki – mondja Pécsi Rita. – A digitális kompetenciák egyéb módon is fejleszthetők, például táblajátékokkal. Magyarországon is van már egy-két olyan bátor hely, mint például a Búzaszem iskola Gödön, ahol elsőben aláíratták a szülőkkel, hogy nem lesz a gyereknek okoseszköze nyolcadik osztály első félévéig. És szeretném megnyugtatni a szülőket, hogy a gyerek nem marad ki semmiből. Több kutatás is igazolta, hogy akik csak idősebb korban jutottak hozzá okoseszközökhöz, rövid időn belül utolérték azokat, akik régebb óta használták őket. Egy, az érdeklődését és kíváncsiságát megőrző, érett idegrendszerű gyereknek nem lesz probléma a digitális kompetenciák elsajátítása.

ILLUSZTRÁCIÓ: Getty Images