Alig múltam tizenhárom, amikor édesanyám balatonboglári beutalót kapott, kettesben nyaraltunk a Balcsi partján. Az üdülőben áhítattal csodáltam egy barna hajú, karcsú, szép lányt, hófehér bikinit viselt. Tizenhét-tizennyolc éves lehetett, és esténként fiúkkal, csapatostól indultak bulizni a pár kilométerre fekvő Boglár központjába. Nagyon irigyeltem őket, hogy már mehetnek, elég idősek hozzá…
A balatoni nyaralás ritka kincsnek számított! A Bőripari Dolgozó egyik 1973-as számában olvashatjuk, hogy Rónai Miklós hatgyerekes lakatos Balatonföldvárra kapott beutalót. „Rengeteg élményünk is volt. Az első mindjárt az augusztus 20-i ismerkedési est az üdülőben. Hajnalig együtt voltunk, sok emberrel ismerkedtünk össze… Szólt a zene, Alfonzó is fellépett. Új kenyeret sütöttek, amely olyan finom volt, amilyet még nem ettem. Mindenki nagyon sajnálta, mikor elérkezett az utolsó nap, de a búcsúesten azért remekül éreztük magunkat. Volt táncverseny, tizenegyesrúgásban is versenyeztek, a nyertesek pedig tortát kaptak.”
A fiatalok azonban már más élményekre vágytak. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején a Balaton a tinédzserek szemében a szabadság, a szórakozás vágyott színtere volt.
Sokan egyedül vagy barátokkal, gyakran a szülők tudta nélkül, autóstoppal, lyukas zsebbel vették célba a tavat. Ott aludtak, ahol rájuk esteledett, egy padon vagy egy pályaudvar várótermében, esetleg szalmakazalban. Pedig a korabeli sajtó szerint egyre több ifjúsági táborhely állt rendelkezésre, ahol viszonylag kevés pénzért alvási lehetőséghez juthattak a fiatalok. A kempingben, kedvezményesen, napi hat forintért kaptak egy sátorhelyet, azokban az időkben, amikor a havi bruttó átlagkereset kétezer-tizenkét forint volt.
Esténként a Balaton partján is dübörgött már a beatkorszak! Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda balatoni beathajója hetente ötször futott ki a tóra, s a huszonnégy forintos belépőjeggyel, nyaralási főszezonban tömegek táncoltak a fedélzeten.
Az NSZK-ban tanulták
Tipikus Balaton-parti szórakozásnak számított a kertmozi. Olcsó volt, garantáltan szúnyogos, de ugyanazokat a filmeket nézhettük meg (néhány évvel korábban bemutatott amerikai mozikat is), amiket a nagyvárosokban.
Az Országos Rendező Iroda beategyütteseket is felléptetett a szabadtéri színpadokon, hiszen mindenki az új zenére akart táncolni. Az Illés együttes Little Richard énekel című számát hallgattuk legtöbbször ’68 nyarán, három évvel később viszont már Koncz Zsuzsa számára, a Ne sírj kedvesemre lassúztunk.
A régi kúrszalonok mintájára új szórakoztató létesítmények is nyíltak: 1971-ben üdülőhelyi klubot építettek Balatonföldváron. Szerepelt itt többek között a Pécsi Balett, az Ex Antiquis Hacki Tamással, pénteken és szombaton pedig beatkoncertet adott a Gemini. „A büfé harmadosztályú áron működik napközben, flipper és vurlicer, biliárd és sakkasztal szolgálja a szórakozást. A belépő öt forint, az este kilenckor kezdődő rendezvényekre pedig harminc. A műsor után táblacsere: a büfére kikerül, hogy »Osztályon felüli«, és ezzel már bár is lett. A Bajor Giziről elnevezett szabadtéri színpad beategyütteseknek ad otthont. A Bergendi, az Omega és a Fonográf járja mikrobuszán a Balatonvidéket. Omegáék koncertjén emberfürtök a földvári színpad kerítésén. Tefu-kocsi hozza a csodákat: különleges hangszereket, petárdákat, a villódzó fényeket kibocsájtó lámpákat, a dob alatt forgó pódiumot. Az Omega együttes NSZK-ban tanult show-t
ad elő, amelyik azonban közelebb áll a cirkuszhoz. Örömtüzeket gyújt a színpadon, így igyekszik bejutni a fiatalok szívébe, a zene sokszor már »másodhegedűs«, átadja helyét a látványosságnak, a trükknek. Kár” – sopánkodott 1974-ben a Tükör újságírója.
Ugyanezen a nyáron a keszthelyi Helikon szállóban zenés, táncos műsorral szórakoztatta a nyaralókat Aradszky László és Magay Klementina. A Tihany motel bárjában pedig az Operettszínház táncosai mellett Máté Péter, Payer András és Ambrus Kyri adtak látványos show-műsort.
Pipacs, Éden, Európa
Népszerűek voltak a tóparti szépségversenyek is, a háború után először 1957-ben rendeztek ilyet Balatonföldváron. A szépségversenyre Budapesten, Siófokon és Balatonföldváron lehetett jelentkezni, a húszforintos nevezési díj leszurkolása után. A Miss Pannónia ’68 cím elnyeréséért hat héten át vetélkedtek a Balaton partján üdülő hölgyek. Az elődöntőkből harmincan jutottak tovább a döntőbe, s közülük Berkes Zsuzsa tizenkilenc éves közgazdaságtudományi egyetemi hallgató nyerte el az első díjat. A közönségnek Lendvai Ferencné húszéves siófoki lakos tetszett a legjobban. A zenés rendezvény részeként a budapesti Luxus Áruház őszi-téli divatkollekcióját is megtekinthette a közönség.
A hetvenes évek végén megindult a külföldiek (nyugat- és keletnémetek) áradata a magyar tenger partjára, a vendégek szórakoztatása egyre profibbá vált. Siófokon éjjel kettőig tartott nyitva a Maxim varieté, ahol nemzetközi produkciók várták az érdeklődőket. A Pipacs, az Éden és az Európa szálló tetőbárjában is késő éjszakáig mulathatott a főként külföldiekből álló közönség. Diszkó várta a táncolni vágyókat többek közt a Sóstói kempingben, a Csikó bárban és a fonyódligeti Centrum önkiszolgáló étteremben. Ez utóbbi üvegfalán „Discotheque Special” feliratú plakát hirdette az esti eseményt. A lemezjátszó mögött 1979 nyarán Kolovics István testnevelő tanár állt. „Nem szeretem a nagy hókuszpókuszt, nem dolgozom különleges effektusokkal. Nem sokkolni akarom a közönséget, hanem a zenével szeretnék hatni. Akinél a harmadik számra sem kelnek fel táncolni, az ne diszkózzon. Vasárnapra virradó éjjel tinik és huszonévesek egyformán kitűnő hangulatban szórakoztak, tegyük hozzá, minden rendbontás nélkül” – mesélte büszkén a diszkzsoké a Dunántúli Napló riporterének.
A nyolcvanas évek elején egy balatonlellei társasnyaraló kilencedik emeletén vásároltunk egy picike, erkélyes lakást. Élveztük a strandot a gyerekekkel, kertmoziztunk, kirándultunk, örültünk a nyárnak. Amikor tavasszal megnéztük, még nem működött az épület alatt a cigányzenés étterem és mellette a diszkó. A szezon kezdetén azonban beindultak! Nehéz leírni azt a dübörgést és kakofóniát, ami a két műfaj keveredéséből keletkezett. Amikor, úgy hajnali négy felé – már világosodott – felhangzott a Bikini Mielőtt végleg elmegyek című száma, végre álomba szenderülhettünk. Ma is a fülemben cseng az édes dallam…
1908, Keszthely
„Fél kilenc órakor tűzijáték kezdődött, melynek elmúltával a jelenlevő közönség legnagyobb része felvonult a Hullám szálloda teraszára, a fiatalság pedig, benn a teremben Bizi Sándor tüzes játékára csak úgy ropta a csárdást, vagyis inkább a bostont. A táncoló közönség jobbára a fürdővendégek közül került ki. A díszes hölgykoszorú minden egyes virága viruló szépségként tündökölt.” Balatonvidék, 1908. augusztus
1925, Siófok
„A Balaton Tavi Gőzhajózási Részvénytársaság a múlt esztendőben nagyszerűen bevált zenés sétahajóit rendszeresíti. A műsorok művészi rendezését a Színházi Élet balatoni szerkesztősége vállalta magára. Lesznek szépségversenyek, táncversenyek, táncrulett, ballon-tánc és egy igen nagy szabású nyári karnevál.” Színházi Élet, 1925. július
Fotó: Getty Images, MTI / Pinke Tibor, Fortepan/Főfotó, Balázs Lajos
