Iskolai földrajztanulmányaimból egy dolog ragadt meg bennem Norvégiával kapcsolatban, a fjordok. 2006-ban a National Geographic létrehozott egy szakértői csoportot, amely a világörökség legkedveltebb helyeit díjazza. A norvég fjordok legyőzték a Machu Picchut, a Grand Canyont és Egyiptom piramisait is. Nem véletlenül nevezik őket a természet műalkotásainak. Elsőre talán tónak tűnnek, de valójában a tenger részei, amely mélyen benyúlik a szárazföldre, és amelyet oldalról gyönyörű sziklafalak vesznek körül. Ezek a meredek falak akár ezernégyszáz méterre kiemelkednek a tengerből, és ötszáz méterre is lenyúlnak a víz alá. 

Az előkelő harmadik

A Trondheim-fjord, vagy eredeti nevén Trondheims­fjorden az ország harmadik legnagyobb ilyen képződménye, százharminc kilométer hosszú, és egészen a városig elnyúlik. Nem a legismertebb desztináció az országban, elsőre a legtöbbeknek biztosan Oslo vagy Bergen jut eszébe Norvégiáról, de a harmadik helyre már jó eséllyel pályázik a nagyjából kétszázezer lakossal rendelkező város, ahova egyébként Oslóból félóránként indul repülő. Már akkor is település volt, amikor Szent István fején még nem volt korona, ugyanis 997-ben alapították. Napjainkban rengeteg, mintegy harmincezer tanuló él itt, az oktatáson kívül a technikai és gyógyászati kutatások központja. Talán részben pont a diákoknak köszönhetően Trondheim igazán modern és élhető. Ottlétem alatt eszembe sem jutott az a szó, hogy nagyváros, pedig tény, hogy a nemzet életének nagy pillanatai évszázadok óta itt történnek: a trondheimi katedrális a norvég koronázási ceremóniák hivatalos helyszíne (igaz, hogy egy új szabályozás értelmében már nem „kötelező” itt koronázni), és egyébként Európa legészakibb zarándokhelye is. 

Minden egy helyen

Trondheim egyik varázsa az, hogy egyszerre van benne sok olyan dolog, ami nem feltétlenül szokott együtt járni. Város, annak minden előnyével, viszont a hátrányok nélkül. Izgalmas a kulturális élet, pillanatok alatt megközelíthető a természet, számos szabadidős tevékenység végezhető télen-nyáron, és végül, de nem utolsósorban nagyon jó az étel. Aki ottléte alatt nem szeretne közlekedési eszközt igénybe venni, az is rengeteg látnivalót bejárhat, mert minden érdekesség sétatávolságra van. 

Klasszikus értelemben véve a hely legnagyszabásúbb látványossága a Nidarosi katedrális, amely egész Skandinávia egyik legnagyobb temploma, és évszázadokon át a koronázások helyszíne volt. A gazdagon díszített gótikus remekmű a viking király, Szent Olaf sírja fölé épült. A templomot 1070-ben kezdték építeni, 1300 körül lett kész, azonban több tűzvésznek is áldozatául esett. Az 1800-as évek végén kezdődött meg nagyfokú renoválása, ennek köszönheti mai, lenyűgöző állapotát is. 

Néhány lépésre a katedrálistól található az Erkebis­pe­­gården, azaz a püspökkert. Az épület alapjai a 12. századból származnak, sokáig ez volt Norvégia legmeghatározóbb vallási központja. De ennyit a múltról.

Ha igazán autentikus trondheimi élményre vágyunk, a legjobb, amit tehetünk, ha cél nélkül adjuk át magunkat a Bakklandet nevű városrésznek. A Nidelva folyó melletti környék nagy múlttal bír, színes faházai, macskaköves utcái, parkos részei, kávézói és éttermei teszik felejthetetlenné. Itt található a Gamle Bybro, azaz a régi városi híd is. Ez egy díszes, fából épített gyaloghíd, amely fénykorában Trondheim legforgalmasabb hídja volt. A hidakat amúgy is érdemes végigjárni, mert kicsit mindegyikről más kilátás tárul elénk. De ha már a kilátásnál tartunk, mindenképp érdemes megemlíteni a város rádiótornyát, a Tyholtot. Önmagában nem túl érdekes, azonban a tetején lévő étterem háromszázhatvan fokban forog, miközben a vendégek falatoznak. Ez is az örökre szóló élmények közé kerül.

Főszerepben a víz

Mivel Trondheim a tenger és a folyó közelségét is élvezi, számos program adódik a vízen, még akkor is, ha az óceáni éghajlatnak köszönhetően nyáron sem jellemző az általunk jól ismert strandidő. Ott erről a fogalomról másképp gondolkoznak. A környék legnépszerűbb strandja a Korsvika, amely a Lade-félszigeten található, autóval és busszal is negyedórán belül elérhető a városközpontból. A terület homokos partot és tengerparti sziklákat egyaránt kínál, amelyekről néhány percnyi mászással ugyancsak varázslatos panoráma tárul elénk, főszerepben a végtelen tengerrel. Ez a rész igazán családbarát terület, játszótérrel, piknikasztalokkal, napozóhelyekkel. És nem csak nyáron pezseg itt az élet. A hideghez szokott norvégok télen-nyáron megmártóznak a fjord jeges vizében, én is ezt tettem márciusi látogatásomkor, és egyáltalán nem voltam egyedül. Ha már a mártózásról beszélünk, a város egyik újonnan épült kedvenc találkozóhelye a Havet Arena, amely nem más, mint egy tengeren úszó szauna. A létesítményt úgy alakították ki, hogy aki kijön a szaunából, azonnal megmártózhat a tengerben, vagy épp fejest is ugorhat bele, ahogyan a helyiek teszik. Aki szereti a vizet, de csobbanni nem szeretne, annak különleges városnézési és egyben sportolási lehetőséget jelenthet egy kajaktúra a Nid folyón. A vezetett túrák alkalmával olyan zugait is megismerhetjük a városnak, amelyeket a szárazföldről nem feltétlenül van lehetőségünk.