- A liftezés sokak számára félelmetes élmény.
- Bár ez vitatott, az úgynevezett liftzenék talán éppen emiatt születtek.
- Utánajártunk, hogy a tudomány szerint mi állhat a felvonókkal kapcsolatos általános nyugtalanság és szorongás hátterében.
„Nem túl hangos, nem túl halk, soha nem riaszt meg minket. Olyan, mintha magzatvíz venne körül bennünket” – jellemezte a liftekben szóló zenét Gary Gumpert, a Queens College professzora. Hogy mégis miért lehet ekkora jelentősége a liftben szóló zenének, arról megoszlanak a vélemények. A legkorábbi ismert utalások az 1930-as évekből származnak – ekkor nyitotta meg kapuit az Empire State Building, és ekkor váltak igazán nélkülözhetetlen tranziteszközzé az utasfelvonók.
Tekintve, hogy az 1800-as évek liftjei hagytak némi kívánnivalót maguk után, a munkába igyekvő irodisták hosszú évekkel később is ódzkodtak tőlük, és talán joggal érezhették, hogy – csúcskategóriás modellek ide vagy oda – nincsenek 100%-os biztonságban. Egy amerikai háttérzenét szolgáltató márka, a Muzak 1934-ben adta ki legelső célirányos lemezét, ami csak és kizárólag liftekben játszandó zenei aláfestéseket tartalmazott.
Sokak szerint a Muzak szerzeményei egyfajta figyelemelterelésként, stresszoldásként szolgáltak, hiszen a liftezés sokak számára jelent félelmetes élményt – különösen az Egyesült Államok felhőkarcolóiban –, míg más vélekedések a kereskedelmi terekben elhangzó zenéhez társítják, ami a karácsonyi dallamokhoz hasonlóan ösztönzi vásárlásra, jelen esetben termelékenységre a hallgatóságot. De, ha a liftzene esetleg nem is tette produktívabbá a dolgozókat, az irodába vezető út mindenesetre kellemesebben telhetett.
Szkopofóbia: egy speciális és súlyos mentális zavar, ami bénító félelmet okozhat.
Miért tartjuk kellemetlennek a liftezést?
Bármi is az igazság, egy valami biztos: akár a munkahelyünkre, akár az otthonunkba igyekszünk, a liftezés mára a globális mindennapi élet (biztonságos) részévé vált. De hiába a megszokás és megbízhatóság, sokak számára manapság is megterhelő élmény a lift használata, hiszen ez az a hely, ami különféle fóbiák találkozási pontja lehet.
Ahogyan bármi más az életben, úgy a liftezés is rejt némi kockázatot, de a modern technológiai fejlesztéseknek és szabályozásoknak köszönhetően nagyon alacsony a balesetek esélye.
Bár hivatalos névvel még nem illették, a liftektől való félelem manapság is gyakori. Utánajártunk, hogy a tudomány szerint mi állhat a felvonókkal kapcsolatos általános nyugtalanság és szorongás hátterében.
1. Klausztrofóbia, akrofóbia, kleitrofóbia, agorafóbia
A klausztrofóbia, vagyis a zárt terektől való félelem első helyen szerepel a liftekkel kapcsolatos szorongásos zavarok listáján. E viszonylag kicsi és zárt „doboz” könnyen aktiválhat klausztrofóbiás, illetve akrofóbiás (magasságtól való félelem), kleitrofóbiás (félelem a csapdába eséstől) és agorafóbiás (félelem a nyilvános és zsúfolt helyektől) reakciókat is. Mindez megnövekedett pulzusszámot, légzési nehézséget, remegést és pánikrohamot okozhat, ez pedig az érintettek számára különösen akadályozottá teheti a mindennapokat.
A lift különféle fóbiák találkozási pontja lehet (fotó: Getty Images)
Azok, akik a fenti fóbiák valamelyikében szenvednek, nemcsak a lift meghibásodásától és esetleges leállásától tarthatnak tehát, de magától a pánikrohamtól is. A tudomány (részben) emiatt nehezebben kezelhető félelemként definiálja a liftekkel kapcsolatos szorongást, hiszen – szemben például az autóban történő utazással – a liftezés nem tart annyi ideig, hogy az egyén hozzászokjon és megnyugodjon.
2. Kényszerű közelség
A lift szűk terén olykor kénytelenek vagyunk idegenekkel is osztozni. Dr. Lee Gray, az Észak-Karolinai Egyetem docensének kutatásai szerint másképp állunk a liftben, ha egyedül vagyunk. Ilyenkor automatikusan középre rendeződünk, míg, ha többen is beszállnak, a sarkokban, lehetőleg másoktól elfordulva próbálunk elhelyezkedni a liftajtóval szemben, kerülvén egymás túlzott közelségét.
Mindez bizonyos esetekben akkor is kényelmetlenségre adhat okot, ha nincs különösebb fóbiánk, esetleg szociálisan sem szorongunk, hiszen a ki nem mondott hatalmi dinamika akkor is megjelenhet, ha csak egyik emeltről a másikra próbálunk eljutni – például a főnökünk vagy egy kevésbé kedvelt kolléga mellett, esetleg egyedüli nőként vadidegen férfiak társaságában.
Ugyan mindez tényleg nem a világ vége, hiszen utastársaink jelenlétéhez már a tömegközlekedés során is megtanultunk alkalmazkodni, ugyanakkor autizmus spektrumzavar, illetve bármilyen fenti fóbia esetén mások közelsége is ronthat a helyzeten.
3. A filmek szerepe
A legtöbb fóbia korábbi rossz tapasztalatokhoz vezethető vissza. Azok, akik például valamilyen balesetet szenvedtek el a múltban, nagyobb valószínűséggel tarthatnak a liftektől is. Időnként ráadásul előfordulhatnak kisebb áramkimaradások, ami miatt megállhat a felvonó, és ami igencsak kellemetlen élmény lehet azok számára is, akik nem különösebben ódzkodnak a liftezéstől. De nem feltétlenül kell személyes tapasztalatokat átélnünk ahhoz, hogy félelmet érezzünk.
Ma már szerencsére hihetetlenül kicsi az esélye annak, hogy olyan katasztrofális események részesei legyünk, mint amilyeneket például a Végső állomás, a Féktelenül vagy A szem tükrében című filmekben is láthatunk. A szakértők szerint bizonyos filmjelenetek azonban önmagukban is elengedőek lehetnek ahhoz, hogy a későbbiekben tudat alatt, egyik pillanatról a másikra váltsanak ki potenciális liftfóbiát a nézőből.
Ha úgy érzed, hogy a szorongásod súlyos, tartós, és a hétköznapokon is erősen akadályoz, mindenképp konzultálj mentálhigiénés szakemberrel a kezelési lehetőségekről!
Korábbi cikkünkben a legszokatlanabb fóbiákat gyűjtöttük össze.
Kiemelt kép: Getty Images
