A nevünket nem választjuk, hanem kapjuk. A vezetéknevünk (általában) az édesapánké, a keresztnevünk pedig az, amit a szüleink közösen kitaláltak számunkra. Ennek valóban semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen élet vár ránk, még akkor is, ha mindannyian tudjuk a keresztnevünk jelentését és ha az pozitív, titokban azért azonosítjuk magunkat vele. Ez viszont pusztán kitaláció, ahogy elméletben az is, hogy nevünk első betűje megjósolja a szakmánkat és a várost is, ahol élünk.
Zsófiaként igen nehéz dolgom lenne, ha eszerint kellene élnem az életemet. Lehetnék zsoldos Zsámbékon, de kötve hiszem, hogy erre lenne lehetőség. A külföldre költözés pedig lehetetlenné is válna. Nem igazán léteznek zs betűvel kezdődő világvárosok, így kénytelen lennék csalni, és azt mondani, hogy a franciák a j-t zsének ejtik – bár j-vel sincs olyan sok jó hely…
Nevünkben a sorsunk?
A Z betűvel még rosszabbul járnék, hiszen a világon csak Zimbabwe és Zambia országok jöhetnének szóba, várost meg hirtelen nem is tudok mondani, itthon meg költözhetnék Zala megyébe, de mihez kezdjenek az Évák, Ádámok, Örsök? Csalhatnak azzal, hogy leveszik az ékezetet nevük első betűjéről, de lehetnek igazi hazafiak is, és
ragaszkodhatnak olyan városokhoz és foglalkozásokhoz, amelyek tükrözik ősi nevük betűjét.
Már persze csak akkor, ha komolyan veszik, hogy ennek van értelme. Amire persze legyinthetnénk is, de még a tudósok sem képesek erre teljesen. Ennek az az oka, hogy létezik a nominatív determinizmus nevű jelenség.
Vonzódunk a nevünk betűihez
Ez az elképzelés azon alapszik, hogy alapvetően, zsigerből hajlamosak vagyunk a nevünkhöz illő munkaterületek és településnevek felé fordulni. Ez a preferencia kimutathatóan befolyásolhatja döntéseinket, például a szakma vagy a város kiválasztását. Hogy mennyire, azt a Utahi Egyetem kutatói vizsgálták. A Common Crawl, az X (korábbi nevén Twitter), a Google News és a Google Books adatain alapuló, nagyméretű nyelvi modelleket használtak, amelyek
az amerikai emberek nevének, foglalkozásának és lakóhelyének több millió előfordulását rögzítették.
Végül 3410 nevet, 508 szakmát és 14 856 várost találtak. A különböző tényezők, köztük a nem, az etnikai hovatartozás, valamint a nevek és a foglalkozások gyakoriságának ellenőrzése után a kutatók bizonyítékot találtak az emberek neve és a keresztnevükkel első betűjével kezdődő, fontos életválasztások között. Azaz akár hiszünk benne, akár nem, ez az ezoterikusnak tűnő kis vonzalom bizony befolyásol minket.
Nomen est omen
A kapcsolat persze nem újkeletű. A nomen est omen latin kifejezést mindannyian jól ismerjük, bár gyakran a félrefordított magyar verzióját emlegetjük, azaz azt, hogy a név kötelez (ez valójában „a nemesség kötelez” mondás nyelvi variációja, és a nomen est omenre formai hasonlósága miatt alkalmazzák, tévesen).
A nomen est omen helyesen azt jelenti, hogy nevünkben a sorsunk, vagy hogy a nevünk megjósolja különböző tulajdonságainkat. A kifejezés még az ókori Rómában született Titus Maccius Plautus komikus és színműíró tollából, a Persa című színművében. A háromszavas mondat hamar elterjedt az egész világon. Régen még erősen hittek abban is, hogy a keresztnév jelentése meghatározza az illető sorsát, ennek maradványaként foglalkozunk még ma is ezzel.
Aminek nevezem, az lesz belőle?
Így is akadnak azért párok, akik egyfajta beszélő nevet adnak gyereküknek, előre megpróbálják befolyásolni, hogy bátor legyen vagy erős, vagy azt jelzik, hogy kisebb csoda, hogy megszületett. A keresztnevünk pedig egyrészt működhet egyfajta önbeteljesítő jóslatként is, másrészt vonzalmat ébreszt bennünk minden olyan esemény, személy vagy település iránt, ami hasonlít hozzá.
Egyáltalán nem mindegy hát, hogyan hívnak minket, büszkék tudunk-e lenni rá, vagy csúfoltak miatta annak idején. Épp ezért olyan fontos az is, hogy ha megváltoztatjuk, azt jó okkal tegyük, hacsak nem érezzük magunkat egyértelműen Princess Consulea Bananahammocknak.
Te tudod, melyik keresztnév mit jelent? Tedd magad próbára!
Kiemelt kép: Getty Images