Az Adriai-tengerben főként palackorrú delfinekkel találkozhatunk, de az elmúlt években a regionálisan kihaltnak vélt közönséges delfinek is megjelentek. A Blue World Institute kutatói a Kornati Nemzeti Park közelében pár évvel ezelőtt több mint 50 közönséges delfint figyeltek meg, ami arra enged következtetni, hogy a faj időszakosan ugyan, de évről évre magasabb számban tehet látogatást a térségben.
A közönséges delfinek egykor Horvátország legnépesebb delfinfajának számítottak. Évtizedekkel ezelőtt a jugoszláv állam azonban úgy határozott, hogy veszélyeztetik a halállományt, ezért az ötvenes években közel 800 delfin lelte halálát csak az Adriai-tenger északi részén.
A fajnak a túlhalászás, illetve a globális felmelegedés okozta környezeti változások sem kedveztek, így a hetvenes évekre szinte teljesen eltűntek a térségből – mindezek fényében tehát igazi sikertörténetnek számít, hogy a horvát törvények szerint azóta szigorúan védett, nagy örömmel fogadott populációk ismét megjelentek az adriai vizeken.
Bár nem nevezhető mindennapos látványnak, Horvátországban viszonylag gyakoriak a delfinészlelések – különösen május és szeptember között. Ha szívesen látnánk élőben is a tengerek és óceánok legjátékosabb képviselőit, számos delfinnéző hajókirándulás közül szemezgethetünk Dalmáciában.
De nem feltétlenül kell plusz pénzt költenünk az élményre, hiszen ha szerencsénk van, a partról bámészkodva is találkozhatunk halászhajókat követő csoportokkal.
Így történt ez velünk nemrég egy hangulatos primošteni étterem tengerre néző teraszán, ahol legnagyobb meglepetésünkre a tonhalsteak mellé még „delfinshow” is járt. A steak egyébként kétségkívül finom volt – ahogyan minden más is –, de tősgyökeres alföldi lányként az éhségem is megszűnt létezni a fel-felbukkanó uszonyok láttán.
Ha nem ismerném az illemet, és nem tudnám, hogy Horvátországban egyébként nem megengedett delfinekkel úszni – mert egyrészt tiltják a vadon élő állatok védelmét szolgáló törvények, másrészt betegségeket adhatunk át nekik, illetve kaphatunk el tőlük –, szinte biztos, hogy azonnal fejest (a valóságban inkább hasast) ugrok a tengerbe.
Ahhoz, hogy ezeket a lenyűgöző lényeket a jövőben is láthassuk, tisztes távolságból, élőhelyüket és biztonságukat óvva kell csodálnunk őket. De a természet és az állatvilág szerelmeseinek akkor sem lehet okuk panaszra, ha a delfinek éppenséggel szégyenlősebb kedvükben vannak. Ahogyan azt mi is megtapasztalhattuk, Dalmácia állat- és növényvilága hihetetlenül gazdag, ami egy perce sem engedi, hogy a különleges látnivalókra szomjas természetjárók unatkozzanak – különösen akkor, ha a térség nemzeti parkjait tervezzük feltérképezni.
Napfényes nyaralásra vágysz? Kattints a linkre, és ismerd meg Európa 10 legnaposabb városát!
Krka Nemzeti Park
Ami Šibenik-Knin megye karsztvidékeinek egyediségét, történelmi látnivalóit és ritka természeti jelenségeit illeti, Európa egyik legértékesebb madártani megfigyelőhelyét, a több mint 200 (köztük számos védett) madárfajnak otthont adó Krka Nemzeti Parkot mindenképp megéri útba ejteni.
A 109 km²-es területet 1985-ben nyilvánították nemzeti parkká, bár története még ennél is régebbre nyúlik vissza: ókori római települések maradványai, középkori kolostorok és 19. századi vízimalmok alkotnak harmonikus egységet a természettel. Ahogyan a neve is sejteti, a park a Krka folyó ölelésében fekszik, és összesen hét, geológiai szempontból igencsak érdekes mésztufa vízeséssel – Bilušića buk, Brljan, Manojlovač, Rošnjak, Miljacka, Roški és Skradinski buk – büszkélkedhet.
Bár mindegyik egyedi karakterrel és szépséggel rendelkezik, a leghosszabb és leglátogatottabb vízesés mind közül a szigetek és tavak alkotta Skradinski buk, amit egy hangulatos és biztonságos úthálózaton keresztül vehettünk szemügyre. Külön érdekesség, hogy éppen itt találhatók az egykori Krka vízerőmű maradványai is, melynek köszönhetően 1895-ben Šibenik lett az első város a világon, amely váltóáramú közvilágítást használt.
Tekintve, hogy természeti szépsége, növényvilága mellett rendkívül gazdag állatvilággal is rendelkezik, a hely szinte érintetlen ökoszisztémájának aligha akad párja Európában.
Csak a Krka Nemzeti Park földalatti faunája több mint 170 – többségében endemikus és védett – állatfajnak ad otthont.
A vizes, mocsaras területek felé fordulva húszféle halfajjal és számos kétéltűvel, a sziklás és bokros területeken pedig hüllőfélékkel találkozhatunk. Ami az emlősöket illeti, a park lenyűgöző állatvilágát többek között denevérek, mókusok, pelék, vidrák, sőt, alkalomadtán farkasok is színesítik.
Bár a találkozás esélye kicsi, az itt élő hüllők közül egyedül az orrcsúcsán lévő pikkelyszarvról felismerhető homoki vipera számít emberre is veszélyes fajnak, így – ahogyan hazánkban a keresztes- és rákosi vipera miatt, úgy – itt sem árt körültekintőnek lennünk. Mivel május közepén még nem nyüzsgött annyi látogató a park területén, egy (szerintem) balkáni haragossiklóval nekünk is sikerült összefutnunk, aki a sajtó tapintatos érdeklődésére igencsak szégyenlősen, szinte nevét meghazudtolva reagált.
Kornati Nemzeti Park
Ahogyan a Krka-, úgy a Kornati Nemzeti Park is megér egy egész napos kirándulást, ami kihagyhatatlan látnivalók tárházát kínálja a hozzám hasonlóan megszállott tengerrajongóknak. Ha a bőrünkön is megtapasztalnánk a víz ősi erejét (akár szó szerint is), a végeláthatatlan tengerből kimagasló sziklafalak látványa garantáltan felér egy kiadós meditációval – még hetekkel az utazás után is.
A számos szigetből, szigetecskéből, aprócska falvakból, zátonyokból, lagúnákból, tagolt partokból és hatalmas sziklafalakból álló tengeri paradicsomot 1980-ban nyilvánították természetvédelmi területté. A Kornati felé tartó hajós kirándulások az Adriai-tenger egyik legvédettebb területét, a Telašćica Natúrparkot is érintik, melynek egyik fő látványossága a tengernél is sósabb Mir-tó.
Az utolsó jégkorszak végével víz lepte el az egykor teljesen száraz karsztfennsíkot, ahol a tengervíz napjainkban földalatti mikrorepedéseken, valamint a tópart legalacsonyabb pontján keresztül tud behatolni. Az intenzív kipárolgás miatti magas sótartalomhoz, illetve a különleges mikroklímához csak néhány apróbb tengeri élőlény tudott alkalmazkodni, így nagyobb halakra nem, rákokra, kagylókra, csigákra, és friss sós levegőre viszont annál inkább számíthatunk.
Látnivaló azonban így is bőven akad, hiszen a natúrpark teljes területe 70,50 km², ahol a szárazföldön egyaránt megtalálhatók csupasz sziklák, mediterrán aleppói fenyők, szőlőültetvények, olajfa-ligetek és régészeti örökségek is. Nem beszélve a Kornati-szigetcsoport változatos tengeri élővilágáról, amit a csónak fedélzetéről is szemügyre vehetünk. Bár ezúttal nem volt szerencsénk, a térségben hajózva viszonylag nagy esély van arra, hogy delfineket is lássunk.
Városnézés (majdnem) madártávlatból
Aki szeretne, akár extrémebb vizek felé – vagy inkább fölé – is evezhet, a térség ugyanis átcsúszópályákból, azaz zipline-okból sem szenved hiányt. Ha elég bátrak vagyunk hozzá, júniustól Horvátország egyik legjelentősebb középkori építményéből, Knin várából csúszva is megcsodálhatjuk a Krka folyó kanyonját.
Felmérvén helyben a magasságokat, a tériszonyom parancsára jómagam inkább behúztam a kéziféket, de akit érdekel, hogy milyen is lehet madártávlatból gyönyörködni a tájban, az kattintson tovább bátor kollégám beszámolójára.
Program nélkül azonban így sem maradtam, hiszen a vár környéke is tartogat kellemes meglepetéseket. Ljubač felé tartva, a Krka folyó mentén egy hangulatos gyalogos ösvény felé vettem az irányt, ahol itt-ott horgászó helyiekkel, de leginkább a természet békés csendjével találkoztam. Ha úgy tartja kedvünk, a régió természeti szépségét két keréken is felfedezhetjük – a könnyűtől a nehezített terepig összesen 13 biciklis túraútvonal található Knin körzetében.
Egy kiadós sétát maga Knin városa is megér. A település kulcsfontosságú szerepet játszott a délszláv háború alatt: Knin és környéke a Vihar hadművelet helyszíne volt, melynek során 1995-ben a horvát erők visszafoglalták a szerbek által ellenőrzött területeket, beleértve Knint is. A csata következményei nem múltak el nyomtalanul, de ma már béke és csend honol a bájos, turisztikailag folyamatosan fejlődő városban.
Minőség és profizmus a tányéron
Ennyi izgalom után nem csoda, ha megéhezik az ember. Ha pedig farkaséhesek vagyunk, a lehető legjobb helyen járunk: a horvát vendégszeretet egy percig sem hagyja, hogy étlen-szomjan kóricáljunk!
Míg az isztriai térségben a szarvasgomba, addig Dalmáciában a pršut, vagyis a hagyományos dalmát sonka a sláger, amivel akkor is hajlandó vagyok kivételt tenni, ha sokadik nekifutásra próbálok vegetáriánus lenni. Tudom, jó kifogás, de ha már egyszer nyaralunk, akkor nyaraljon a gyomrunk is, nem igaz?
Dalmácia ráadásul kiterjedt borvidék, ahol a kopár, meredek lejtőktől a dimbes-dombos lankákig szinte mindenhol találkozhatunk szőlőültetvényekkel. Egy hangulatos primošteni borászatban mi is megízlelhettük a térség kiváló minőségű nedűit, melyek közül a babić és a debit ágyazott meg leginkább az ezután következő ebédnek.
Ha már az ebédnél tartunk: lévén, hogy egyszerre közép-európai és mediterrán állam, Horvátország igencsak sokszínű gasztronómiával büszkélkedhet. Ahogyan minden tengerhez közeli térségben, úgy Dalmáciában és Šibenik-Knin megyében is hangsúlyosabb a „legkönnyebben tartható és legegészségesebb diétaként” jellemzett mediterrán étrend – ami
nem véletlenül került fel az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségének listájára.
Feldolgozott ételekkel aligha, friss, teljes értékű összetevőkkel, helyi olívaolajjal, rengeteg gyümölccsel, zöldséggel, mennyei sajtokkal, ómega-3 zsírsavakban gazdag halakkal és tengeri herkentyűkkel viszont annál inkább találkozhatunk a dalmát éttermek étlapjain. Bár némi odafigyeléssel minden itthoni étkezésünkbe csempészhetünk hasonló elemeket, a frissesség, az ár-érték arány és az elkészítés módja nagyon nem mindegy. Töltsünk bármennyi időt is az Adriai-tenger mellett, mindenképp élvezzük ki a térség nyújtotta minőséget és vendégszeretetet!
Biztonság és kényelem – tudj meg mindent Európa legtisztább fürdőhelyeiről is!
Kiemelt kép: Kornati-szigetek – Fotó: Getty Images