• A toxikus reziliencia hétköznapi jelenség, szinte mindenkit érint.
• Érdemes különbséget tenni az egészséges és szélsőséges rugalmasság között.
• Némi odafigyeléssel, az egészséges egyensúly megtalálásával újra a régi önmagunk lehetünk. 

Dolgozom a reziliencián, nem vagy elég reziliens, tudtad, hogy a reziliencia igazi társ a bajban? A lelki rugalmasságnak hívott reziliencia már nem csupán az életbölcsességeket hirdető bögrék népszerű felirata, hanem stratégia. Segítség a túléléshez, hogy leküzdjük a csapásokat a magánéletben és a munkahelyen.

A reziliencia egy pszichológiai tulajdonság, azt a képességet jelenti, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni a korábbi jó állapotát valamilyen nehéz élethelyzet, testi-lelki szenvedés után.

Az önsegítő könyvek polcán és a közösségi média lelki bugyraiban kiemelt szerephez jutott a rugalmas ellenálló képesség, úgy tűnik, mintha nélküle félemberek lennénk.

Ám félő, hogy a rezilienciával szembeni túlzott elvárás átcsap abba a jelenségbe, amit talán úgy nevezhetünk, hogy mérgező rugalmasság.

Mi az a toxikus reziliencia?

Az az állandó nyomás, hogy minden körülmény között maradjunk erősek, teljesítsünk magas szinten annak ellenére, hogy komoly kihívásokkal kell szembenézni. Akkor válhat mérgezővé, amikor úgy érezzük, hogy rendszeresen figyelmen kívül kell hagynunk a szükségleteinket, illetve a korlátainkat. A szélsőséges elvárás magunkkal szemben megakadályozhatja, hogy elismerjük saját sebezhetőségünket, ez viszont komoly mentális és érzelmi megterheléshez vezethet.

Mindennap találkozunk a példákkal

Habár egyénileg változó, ki hogy éli meg a toxikus reziliencia tüneteit, az alábbi jelek univerzálisan megtalálhatók.

Túlterheltség

Klasszikus tünet, amikor jellemzően sokáig tart a munkavégzés, nem tartunk szüneteket és hadilábon állunk a szabadsággal. Még abban az esetben is, ha épp betegek vagyunk vagy egyszerűen kimerültünk érzelmileg.

Önfeláldozás

Aki mindig mások szükségleteit helyezi a sajátjai elé, előbb-utóbb garantáltan tapasztalni fogja a kiégés, az érzelmi kimerültség tüneteit.

A toxikus reziliencia aláássa a mentális jólétünket (Fotó: Getty Images)

Egészségtelen munkakörnyezet

Sok múlik a vállalati kultúrán: ha nem veszik figyelembe az alkalmazottak jólétét, ha nincsenek tisztázva az értékek és a szerepek, ha elégtelen a kommunikáció vagy eluralkodott a rosszindulatú folyosói pletyka, azt óhatatlanul megsínyli a munkavállaló.

A személyes jólét figyelmen kívül hagyása

Miközben nagy erőket összpontosítunk arra, hogy erőt és kompetenciát sugározzunk, gyakran megfeledkezünk az öngondoskodásról. A mentális egészség elhanyagolása azonban a fizikaihoz hasonlóan súlyos következményekkel járhat.

Hogy ismerjük fel a toxikus rezilienciát?

A különböző társadalmi és munkahelyi elvárások megnehezítik a dolgunkat, hogy felismerjük, mikortól beszélhetünk mérgező rugalmasságról.

Csak úgy tehetünk különbséget az egészséges és egészségtelen mértékű rugalmasság között, ha megfigyeljük a viselkedésünket.

Az alábbi kérdések megválaszolása sokat segíthet:

• Úgy érzed, hogy hiányzik a kontroll a munkádban vagy a magánéletedben?
• Folyamatosan azt bizonygatod, hogy nem kell küzdened?
• Kihat a személyes kapcsolataidra, hogy mindenáron rugalmas akarsz lenni?
• Mit kapsz azért cserébe, hogy túlhajszolod magad?

Ha őszintén válaszolunk a kérdésekre, akkor kiderül, hol tolódtak el a hangsúlyok az életünkben, és mire érdemes figyelni.

Kényszerpályán mozgunk

A világban zajló változások miatt is felerősödhetett a reziliencia fontossága, hogy képesek legyünk úrrá lenni az egyes helyzeteken, és visszaszerezzük a korábbi energiánkat, teljesítményünket.

A világ minden részén óriási a gazdasági nyomás, az országok sok esetben politikai instabilitással, inflációval küzdenek, ezért a munkavállalók a túlélésre játszanak az egyéni boldogulás helyett.

Érezhetően nagyobb a hangsúly a növekedés elérésén, ami nem feltétlenül veszi figyelembe a személyes jólétet, az egyedi szükségleteket.

A cégek pedig nyilvánvalóan jobban járnak a rugalmas munkaerővel, amelyik látszólagos gond nélkül képes kezelni a fokozott terhelést és a stresszes helyzeteket. Hosszú távon azonban a reziliencia nem fenntartható, akármilyenek is a körülmények.

Mit lehet tenni a toxikus reziliencia ellen?

A kihívásokkal akkor tudunk a legjobban foglalkozni, ha közben megőrizzük a kiegyensúlyozottságunkat és gyakoroljuk az empátiát magunkkal szemben is. Az alábbi tippek segítségével megőrizhetjük az egészséges rugalmasságot.

Saját határaink felismerése segít a rugalmasság megőrzésében (Fotó: Getty Images)

Önelfogadás

Ismerd be a korlátaidat, és ha szükséges, mondd el másoknak is. A sebezhetőség, a tökéletlenség felvállalása alapvető fontosságú mind a magántermészetű, mind a munkahelyi kapcsolatokban.

Mentális egészség

A testi-lelki karbantartás elemi érdekünk, ezzel érdemes mindennap foglalkozni. Figyelj az alvásodra, a mozgásra, beszélgess a barátaiddal, meditálj, esetleg írj naplót. A napi rutinból való kilépés, a jólét megőrzése sokkal hatékonyabban fejleszti a lelki rugalmasságot.

Bójaviselkedés

Ahelyett, hogy erőszakosan rugalmasnak akarsz tűnni, viselkedj inkább bójaként. Olykor elmerülsz, mert összecsapnak a fejed felett a hullámok, de végül mindig előbukkansz a felszínen.

Határok

A határok világos kijelölésével saját magadat óvod meg. Mondj nemet, ha kell, mert csak így előzheted meg a kiégést, hogy hosszú távon is reziliens legyél.

Támogató környezet

Amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: a támogató környezet már önmagában félsiker. Akár barátokhoz, a családhoz vagy szakemberhez fordulsz, biztos lehetsz benne, hogy nem vagy egyedül, és idővel ráakadsz a megoldásra is.

Hasznos tulajdonság a reziliencia, de csak akkor, ha közben nem sérül az öngondoskodás és az én határa. Néha ér összeomlani, pihenni, visszavonulni, hiszen ettől vagyunk emberek, de az igazi erő abban rajlik, ha a határok felismerésével újra talpra tudunk állni.

Négy remek tipp, hogyan fejleszthető egészségesen a reziliencia. 

Kiemelt kép: Getty Images