Lehet, hogy korábban én nem voltam eléggé otthon a generációkkal kapcsolatos diskurzusban (úgynevezett generációkutatás), de az az érzésem, sosem volt még annyira forró téma, hogy melyik generációra mi jellemző, mint napjainkban. Nagyjából tíz évvel ezelőttig csak a boomerekről hallottam, akiket akkor még szigorúan és szakszerűen baby boomernek hívtak. Illetve felmenőim szájából gyakran hallottam azt a kifejezést is, hogy Ratkó-gyerek, de X- és, Y generációról (vagyis milleniálokról), Gen Z-ről akkor még szó sem volt.

Nekem valahogy az az érzésem, hogy régen öregek voltak meg fiatalok, és a kategóriák közötti árnyalás nem volt a közbeszéd tárgya. Sokáig azt sem tudtam, én melyik generációhoz tartozom, sőt, igazából most sem egyértelmű. Egyes definíciók szerint X generációs vagyok, másik besorolás a milleniálok közé tesz engem. Egy biztos, digitális bevándorló vagyok, már rég ivarérett voltam, amikor megalapítottam az első freemail fiókom, öltözködésemet tekintve voltam tarisznyás és – akkori kifejezéssel élve – divatmajom is.

Épp a Disney családi délutánt néztem, amikor meghalt Antall József, hetijeggyel nyomultam, amikor a Sziget Fesztiválnak még Diáksziget volt a neve, és félve fújtam magamra az Impulse dezodort, mert mindenki arról beszélt, hogy nagyobb lesz tőle az ózonlyuk. De mielőtt elszáguldana velem a nosztalgiavonat, gyorsan visszatérek a jelenbe. Abba a jelenbe, ahol egyre több jel arra mutat, hogy az én korosztályom az ügyeletes ciki.

Öreg hiba: a Z generációsok szerint a bokazokni már ciki (Fotó: Getty Images)

Az avokádós pirítóstól Harry Potterig

Szinte törvényszerű, hogy aki már nem igazán fiatal, de még nem is öreg, az egy ideig két világ között érzi magát. Pont ma láttam egy nagyon vicces részt egy stand up humorista műsorából, amiben a 43 éves nő arról beszél, hogy úgy érzi magát, mint egy iPhone 6-os. Könnyebb hozzáférni, de még teszi a dolgát. Még futnak rajta a népszerű és kortárs programok, de már sokkal gyorsabban lemerül.

Lehet, hogy valahol ez történik a milleniálokkal is napjainkban. Abban a korban vannak, hogy még komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy meghosszabbítsák fiatalságukat, de közben már tetten érik magukon az öregedés jeleit (ebből azonban még inkább viccet csinálnak).

Ha milleniál, vagyis Y generációs vagy, bizonyára emlékszel még a 90-es évek kultikus parfümjeire.

A Z generáció azonban ennél sokkal kritikusabban nézi ezt a korosztályt, és ennek szeret hangot is adni. A TikTokon kimondottan népszerű téma a milleniál generáció savazása. A Z generáció röviden összefoglalva egy olyan nemzedéket lát a milleniálban, amely a Harry Potter-könyvek, valamint az avokádós pirítós kultuszában él.

Hosszabban kifejtve szerintük az én generációm hatalmas teljesítménynek tartja, ha képes életben tartani egy szobanövényt, és általában, szeret hatalmas feneket keríteni a hétköznapi, vagy úgy is fogalmazhatunk, unalmas dolgoknak. Igen, megszállott Harry Potter rajongó, és mindenből trendet akar csinálni, legyen szó a már említett avokádóról, az acai bogyós bowlról vagy épp a fekete színű fagyiról.

A Z generáció szerint a milleniálok tulajdonképpen a „legfrissebb” öregek,

akik rosszul használják a közösségi médiát, a gifeket és az emojikat is, miközben ők találták fel a szelfit, és ők csináltak szokást abból is, hogy minden utazásukat szanaszét posztolták. A Z szerint a milleniálok megszállottak azzal kapcsolatban, mit gondolnak róluk mások, és állandó identitáskrízisben vannak, annyi kvízt töltöttek ki az elmúlt húsz évben. (Ezen mondjuk felnevettem, mert teljesen előttem van, ahogy néhány évvel ezelőtt kitöltöttem egy olyan kvízt, hogy „Milyen sintér vagy?”)

A Z azt is mondja, hogy a milleniálok odavannak a 9-5-ig tartó munkaidőért, és azt hiszik, attól izgalmasak, ha napközben megisznak egy rozét, és azt írják a kép alá, hogy „it’s wine o’clock”. Szép kis társaság, gondolhatnánk ez alapján a leírás alapján, amelyben nyilván vannak igazságok és ferdítések is. Ez is csak egy vélemény, nyilván mindenki ott kezeli, ahol akarja.

Diana hercegné 1995-ben: egy ilyen szett, különösen a zokni most a Z generációsok kedvence (Fotó: Photo by Anwar Hussein/WireImage)

Mutasd a bokád, te milleniál!

2024 azonban egy egészen szélsőséges határvonalat húzott a Z generáció és a milleniálok közé, amelyben a fiatalság és a kúlság fokmérője nem más, mint a zokni hossza. Nemrég nagyon megörültem, hogy az egyik népszerű fast fashion üzletben olyan bokazoknit találtam, amelynek még egy kicsit fodros is a széle. Elégedetten és reményekkel teli fizettem ki a pénztárnál a hét párat belőle.

Néhány nappal később pedig bele is futottam az első híradásba, amely arról szólt, hogy

bokazoknit csak az öregek hordanak (azaz a milleniálok), a Z úgy felhúzza a zoknit, mint bármely teniszező a nyolcvanas években.

Ekkor tudatosult bennem az is, hogy az unokahúgom kommentje a szandálom talpával kapcsolatban nem feltétlen pozitív észrevétel volt, hanem tulajdonképpen azt mondta, hogy a szandál öreges.

De mi ez az őrület a bokazokni körül?

A Vogue.com négy napja kiemelt cikkben hozta le azt a „hírt”, hogy Jennifer Lawrence „bátran” jelent meg az utcán milleniál bokazokniban. Örülök, hogy a Vogue besorolása szerint én is a bátrak közé tartozom, ugyanis én is hordom a megvásárolt bokazoknikat, és inkább vállalok sorsközösséget Lawrence-szel, mint hogy vádliközépig húzzam a zoknim és eltűrjem, milyen előnytelen.

Jennifer Lawrence Bravely Steps Out In Millennial Socks https://t.co/ygeiVd2mmk

— British Vogue (@BritishVogue) June 18, 2024

Miután folytattam egy kis kutatómunkát az interneten, megállapítottam, hogy két szálon futnak az események: A Z generáció tagjai gyilkolják a bokazoknit, míg a milleniálok – akárcsak Jennifer Lawrence vagy én – csakazértis kiállnak mellette. Kíváncsi vagyok, azt milyen jelzővel illetné a Vogue, ha a milleniál szandálomhoz bokazoknit húznék. Arra nem lenne elég a „bátor” kifejezés.

Hamarosan a Z generáció is megkapja a magáét

De ha jobban belegondolok, a lábfej környéke minden érában kritikus tud lenni. Néhány évvel ezelőtt a szandál+zokni kombináció volt az öregség csimborasszója, és ne feledkezzünk meg azokról az időkről sem, amikor minden második kivágott orrú cipőből kikandikált egy úgynevezett konyakszín harisnya.

Amikor kitaláltam, hogy a milleniál bokazokni jelenségről fogok cikket írni és meggugliztam a témát, belefutottam egy ugyanilyen témájú cikkbe a New York Timeson, ami egy nappal korábban jelent meg. Arra jutottam, hogy lehet, hogy hét pár bokazokni lapul a fiókomban, és hordom is őket, de csak egy nappal vagyok lemaradva a New York Times mögött.

Nekem ez épp elég visszajelzés, hogy lépést tartok a korral, úgyhogy bátran hordom tovább a milleniál szandálomat is, már csak azért is, mert az unokahúgom észrevételének a második fele úgy szólt, hogy „de azért jól nézel ki”.

Úgy tűnik, a boomerség a múlté, most egy ideig a Z generáció diktálja majd, ki és mi az öreg, és ezt a milleniáloknak kell majd eltűrniük. De hadd jegyezzem meg, hogy miközben ezt a cikket írom, itt szuszog tőlem néhány méterre egy Alfa generációs majdnem hétéves, és ismerve az ő korosztályát,

én csak azt tanácsolom a Z-nek, hogy kösse fel a gatyáját (vagy húzza fel a zokniját), mert gyorsan repül az idő, és nem lesz kegyelem.

Ők lesznek a következők.

És ha már zokni: íme 5 zoknifajta, ami megóvja lábunk egészségét.

Kiemelt kép: Getty Images