Egyszer megosztottam egy „jó útra tért” férfi ismerősömmel az aggályaimat egy bimbózó románcommal kapcsolatban. Elmondtam neki, hogy az az érzésem, hogy a kiszemeltem több vasat tart a tűzben. Válasza nagyon megmaradt bennem. Azt mondta, hogy ha egy hozzám hasonló értelmes, a világra nyitott és kellő tapasztalattal rendelkező nőben (ezek az ő szavai, nem az enyémek) csak egy pillanatra is megfogalmazódik ez a gondolat, akkor nyugodtan vegyem készpénznek. Igaza volt.

Ahogyan a megérzéseimnek is. Biztosan mindenkinek van több története is arról, amikor belső hangja tökéletes iránymutatást adott… vagy adott volna, ha hallgatott volna rá. Ez a hang nem légből kapott, mégis sokszor elhallgattatjuk magunkban, és inkább arra hagyatkozunk, amit a társadalmi beidegződések, az internet, vagy akár a környezetünk, egyszóval a külvilág diktál.

Tudom, és kész

Az intuíció egy bennünk rejlő képesség, azt jelenti, hogy tudunk valamit anélkül, hogy tudatosan gondolkodnánk rajta. Magyarul zsigeri érzésnek nevezzük, amit az angolban „gut feeling”-nek mondanak, és nem véletlen, hogy a belek vagy a zsigerek is szerepelnek ebben a fogalmi körben. De erről majd később. Tehát létezik olyan, hogy egyszerűen csak tudunk valamit.

Vannak, akik hatodik érzéknek nevezik az intuíciót, amely „hagyományos” érzékszerveinkhez hasonlóan fizikai jeleket idézhet elő a testünkben. Lehet, hogy ez egy szűnni nem akaró feszültség, vagy gyötrő gondolatok, amelyek nem múlnak el, esetleg állandó szorítás a gyomorban, de az is elképzelhető, hogy szó szerint feláll a hátunkon a szőr.

Megeshet, hogy érezzük, el kellene kerülnünk bizonyos területet, és később kiderül, veszélybe kerülhettünk volna, ha mégis arra megyünk. Sokaknak vannak szinte hátborzongató történeteik arról, mi eshetett volna meg velük, ha nem hallgatnak bizonyos megérzéseikre. Ez a horrorfilmkészítőknek is hálás téma. Mielőtt azonban azt hinnénk, az intuíció valami misztikus, vagy egyenesen természetfeletti érzék, térjünk vissza a földre, ugyanis

megérzéseink ennél sokkal kézzelfoghatóbb alapokon állnak.

Az intuíció nem csak ezoterikusan értelmezhető

Pattermann Kinga, az Intuíció a gyakorlatban című könyv szerzője, sikeres coach és tréner, nem mellesleg hat gyerek anyukája, könyvének rögtön az elején leszögezi, hogy ha az intuícióról van szó, ő mindenképp kerüli az ezoterikus megközelítést.

– Az én értelmezésemben az intuíció azon alapul, hogy az életünk során megtapasztalt sokmilliárdnyi élmény elraktározódik – mondja Kinga. – Amikor egy korábbihoz hasonló szituációba kerülünk, az adott helyzethez kapcsolódó, elfeledettnek hitt, de a mélyben megbújó tapasztalat visszaköszön. Az intuíciónk­ akkor működik jól, amikor a szavaink, a tetteink és a gondolataink­ összhangban vannak. Ez hasonlít egyfajta flow-állapotra.

Azt szoktam mondani, mindenki azon a területen fejlessze az intuícióját, amelyiken otthon van.

Ha én vadászni mennék, nem érezném meg, mikor jön a vad. De ha belépek egy terembe, és ott várakozik húsz vezető a világ öt országából, elég a szemükbe néznem, hogy belássam, rögtön meg kell változtatnom az aznapra tervezett programot. Vagy ha szembejön a gyerekem az utcán, egyből tudom, baj van-e. Nem mindig vagyunk tévedhetetlenek, de utólag is sokat tanulhatunk.

Az intuíciót lehet fejleszteni is (Fotó: Canva)

Elnyomja a kinti zaj?

Belső hangunkat sok minden elnyomhatja, rendkívül hangos világban élünk, minden forrásból ömlik ránk az információ. Kinga szerint azonban az intuíció szempontjából ezt akár pozitív előjellel is nézhetjük.
– Mivel a legtöbb dolog nagyon gyorsan elérhető, több időnk marad a megérzéseinkkel foglalkozni, mint ha az információ megszerzésén kellene dolgoznunk – véli. – A készen kapott adatoknak is megvan az előnyük, hiszen a belső megérzé­seidre hagyatkozva neked csak választanod kell. Persze az sem mindegy, melyik belső hangunkra figyelünk. Ez a hang lehet tiszta, segítő. De az is megeshet, hogy valamilyen kényszer színezi át, ami félrevisz. Például­ ha kiskorunkban olyan üzeneteket kaptunk, hogy „mindenáron meg kell felelned”, „erős gyerek nem panaszkodik”, ezeket is a magunkénak érezhetjük, pedig ez egy eltorzított belső hang. A kérdés inkább az, hogy a belsőnk melyik hangot hallja meg, milyen késztetésnek enged.

Mindenkiben ott van

Létezik vajon, hogy valaki „tehetségesebb” abban, ahogy a megérzéseire hallgat? Vagy esetleg a belső hang észleléséhez különleges önismeret szükséges? És van olyan, aki hiába szeretné, nem fér hozzá saját belső iránymutatásához? Jó hír, hogy az intuíció elméletileg mindenkiben ott van.

– Sok ember mindenféle tudatosság és önismeret nélkül használja, tehát az intuíció automatikusan része az életének, csak nem tudja, hogy így hívják – folytatja Pattermann Kinga.
– Nagyon racionális embereknek is rendkívül fontos ez a kérdés. Pénzügyi vezetők sokszor nem merik bevallani, de a munkájuk húsz százaléka elképzelhetetlen a megérzéseikre való hallgatás nélkül. Vannak azonban az intuíciónak olyan akadályozó tényezői, amelyek nem engedik jól működni. Ilyen az önbizalom­hiány, a bűntudat, a szégyen. A bűntudatos ember a hibáira koncentrál, és azt hiszi, nem érdemli meg, hogy a spontán jött pozitív gondolatai szerint éljen. Fontos leszögezni, hogy nem érdemes irigyelni a másik ember intuícióját, mert azzal nem jutunk sehová. Az izgalmas az, hogy a miénk melyik területen működik, és ezt hogyan tudjuk megtalálni.

Kinga már a következő könyvén dolgozik, amely a gyereknevelésben hangsúlyozza az intuíció fontosságát.
– Szülőként képtelenség mindig jól strukturálni az időnket, sokszor kell rugalmasnak és improvizatívnak lenni, előteremteni valamit a semmiből, legyen az egy új játék vagy egy leves. Tulajdonképpen a gyerekeimnek köszönhetem az intuícióval való legfontosabb tapasztalataimat. Öt gyereket szültem, felneveltem plusz egyet, és végig működött az intuícióm. Sok mindent elrontottam, mint bármelyik másik szülő, de voltak jó húzásaim az in­tuí­ció mentén.

Szerintem nincs olyan, hogy intuitív vagy nem intuitív szülő.

Valójában minden szülőnek van egy intuitív és egy nem intuitív része. Ugyanez igaz a gyerekekre is. Ahol nem érezzük, ott ne használjuk az intuíciót. Ahol pedig attól fogjuk magunkat biztonságosan érezni, hogy a megérzéseinkre figyelünk, ott feltétlenül használjuk. Beszélgessünk erről a körülöttünk lévő gyerekekkel, hiszen már az egészen kicsik is nagyon jól meg tudják fogalmazni, mikor cselekednek csak úgy érzésből.

Amikor a testünk tünetekkel jelez

Testünk intelligens rendszer: vannak érzetek, amelyeket nem tudunk nem észrevenni, ilyen például, ha éhesek vagy szomjasak vagyunk. És van, hogy megdobban a szívünk, gombócot érzünk a torkunkban, vagy egyszerűen csak érezzük, hogy valami nem stimmel, de nem igazán tudjuk megmagyarázni, mi az. Testünk folyamatosan próbál kommunikálni velünk. Mivel azonban a kulturális stressz elborítja mindennapi életünket, ahelyett, hogy figyelmünket belső szükségleteinkre összpontosítanánk, inkább kifele fordítjuk.

Az önmagunktól való elszakadás miatt elvesztettük a kapcsolatot az egyik legfontosabb „érzékszervünkkel”, a test intelligenciájával. Pedig az érzéseinkre való odafigyelés segíthet bennünket testi és lelki egészségünk javításában. A legtöbben könnyen felismerjük, ha fáradtak vagyunk, vagy fájdalmaink vannak, de sokan megtanultuk ezeket figyelmen kívül hagyni, vagy azonnal elfedni őket, például folyamatos kávéivással vagy fájdalomcsillapítók bekapkodásával.

A jobb testtudat fényt deríthet az ételérzékenységre vagy az allergiára, segítségével észrevesszük, ha fejfájást okoz a koffein, puffadást a búza, vagy bizonyos ételektől fellángol a herpesz vagy az ekcéma. A legtöbb pszichológiai folyamathoz testi tünetek is kapcsolódnak, gondoljunk csak az izzadt tenyérre, a gyomoridegre, a magas pulzusszámra vagy az állandó ehetnékre.

Ha tisztában vagyunk vele, hogy a különböző helyzetek és események milyen fizikai hatást keltenek, az segíthet jobban szabályozni érzelmeinket és az azokra adott reakcióinkat. A test nem hazudik, ideje visszatérni ahhoz az ősi szokásunkhoz, hogy hallgatunk is rá.

Túlagyalás és szorongás helyett

Nincs mit szépíteni: a szorongás népbetegség. Sokan vagyunk, akik folyamatosan aggódunk, túlgondolunk mindent. Ezért biztos sokakban felmerül a kérdés, hogy amit egy bizonyos helyzettel kapcsolatban érzünk, az csupán szorongás, vagy valóban egy megérzés, amely megpróbál a helyes irányba terelni minket. Szerencsére van módja annak, hogy meg tudjuk különböztetni ezt a két érzést.

„Az intuíció mindig semleges kommunikációként jelenik meg – írja Teresa Lodato karriercoach a Why aren’t you listening to me? (Miért nem figyelsz rám?) című könyvében. – Az intuíció nem fogja »megmondani«, csak sugallni, mit csinálj, hacsak nincs egyértelmű fizikai fenyegetés vagy veszély a testedre nézve. Amikor az intuíciónkra hallgatunk, olyasmit hallunk, hogy »lehet, hogy érdemes lenne erre menni«, és nem azt, hogy »menj erre vagy arra«.

A túlgondolás ezzel szemben általában ismétlődő, improduktív gondolatokra utal, amikor a jövőn aggódunk vagy a múlton agonizálunk. Bár nincs egyetlen üdvözítő útja annak, hogy megtanuljuk követni az intuíciónkat, megéri odafigyelni testünk és elménk jelzéseire. A legtöbb ember csak utólag jön rá, hogy jobb lett volna nem figyelmen kívül hagyni az intuíció­ját. A bizalmat meg kell tanulni. Ez egy folyamat, amelynek során megtanulunk bízni önmagunkban és belső hangunkban.”

Illusztráció: Getty Images