Montalván igazi született katonaként a rend, a fegyelem, az edzések és az amerikai hadseregbe vetett végtelen bizalom bűvkörében élte fiatal éveit. 17 évesen lépett be a seregbe, két alkalommal is szolgált Irakban, ám az ott látott korrupció, a hadsdereg vezetésének visszás döntései egy életre kiábrándították a seregből. Naponta találkozott a halállal és a végletekig kimerített, létszámhiánnyal küzdő katonák testi-lelki sérüléseivel.

Napi 4-6 óra alvás mellett folyamatosan dolgozott.

2003-ban egy alkalommal nemcsak fegyverek és bombák ellen kellett megvédenie másokat, de egy ellene irányuló merénylettől is. Bár túlélte a támadást, súlyosan megsérült. Végül 17 évnyi szolgálat után szerelték le, onnantól kezdve veteránként élt. Csakhogy addigra már évek óta küzdött a PTSD-vel, túl sok alkoholt ivott, marékszám szedte a fájdalomcsillapítókat, és képtelen volt emberek közé menni.

A segítőkutya a veteránoknak is jár

Csak 2007 júliusában diagnosztizálták poszttraumás stressz zavarral. Beállították a gyógyszerezését, abbahagyta az ivást és terápiára kezdett járni. Nagyon apró lépésekben haladva próbált továbbtanulni, menedzselni a mindennapi életét, és egyáltalán elviselni a tömeget mondjuk a közlekedés során.

Mindenben és mindenkiben fenyegetést látott.

Csakhogy akkoriban a PTSD-vel még nem igazán foglalkozott senki. Ma már mindenki hallott róla, akkoriban viszont nemcsak a gyógyítása, de a diagnosztizálása is gyerekcipőben járt. Szerencsére 2008-ban Montalván találkozott az ECAD nevű szervezettel, amely segítőkutyákat képzett ki többek között veteránoknak is. Nemcsak karjukat vagy lábukat vesztett katonáknak, de olyanoknak is, mint Montalván, akinek a térdét ért sérülésénél jóval súlyosabb volt az, ami a lelkével történt.

A kutyának is szüksége volt egy igazi gazdira

Az ECAD bemutatta a kutyákat lehetséges gazdáiknak, de a kapcsolódásnak, a kiválasztásnak magától kellett megtörténnie. A szakemberek tettek ugyan javaslatokat, de az, hogy Montalván és Kedd egymást választották, szinte sorsszerű volt. Kedd élete sem volt épp egy könnyű menet. Bár segítőkutyának képezték ki, erős volt benne a vágy, hogy egy saját gazdihoz kötődjön. Amikor a börtönbe került szolgálatra, megszerette ottani gazdáját és

nagy sokként érte, hogy el kellett válnia tőle.

Ez pedig a viselkedésén is meglátszott. Okos volt és ügyes, több mint száz parancsot tanult meg, észrevette a stressz jeleit, gazdáján és a maga módján elterelte róla a figyelmét. Ha Montalvánnak rémálma volt, Kedd észrevette és felébresztette. De időbe telt, mire igazán kötődni mert gazdájához. Kapcsolatuk szerencsére olyan jól alakult, hogy együtt járták az országot, és a reményt hirdették a PTSD-vel küzdők számára.

A katona további küzdelmei

Kedd és Montalván nagyon jól haladtak. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy el tudtak menni egy tömegrendezvényre, ahol Al Franken szenátorral találkoztak. A két férfi komoly beszélgetésbe merült a segítőkutyák szerepéről, aminek hatására a politikus törvényt vezetett be arról, hogy biztosíthassa a veteránoknak a szolgálati kutyákat.

Ez azonban még nem segített azon az alapvető problémán, hogy akkoriban a segítőkutyákra is más szemmel néztek, mint ma. Hiába élt Amerikában, Montalván folyamatosan előítéletekebe ütközött. Akárhová akart betérni a hámmal, pórázzal közlekedő kutyájával, azonnal, reflexből kizavarták, mondván kutya nem mehet be az épületbe, üzletbe, étterembe.

Még buszozni sem tudtak nyugodtan

Csakhogy a segítőkutyák nem házi kedvencek, nekik az a munkájuk, hogy minden helyzetben segítsék gazdájukat. Ezért rájuk semmiféle tilalom nem vonatkozhat. Ezt viszont az emberek egyszerűen nem értették meg, számtalan bosszús órát szerezve ezzel az amúgy is kihívásokkal küszködő Montalvánnak.

Egy alkalommal a buszvezető nem akarta felengedni Keddet, mert nem pont olyan megkülönböztető hámot viselt, amihez ő a vakok és gyengénlátók kutyáinál hozzászokott. Agresszív módon kiselőadást tartott a veteránnak arról, hogy ő sofőrként igenis jobban tudja, melyik a segítőkutya és melyik nem, majd csak úgy engedte őket utazni, hogy folyamatosan hangosan kiabálva az egész busz előtt megalázta őket.

Nyolc boldog év

Nem csoda, hogy Montalván egy ponton besokallt. 2009-ben beperelte a McDonald’s-ot, amiért az megtagadta, hogy szolgálati kutyája belépjen egy New York-i étterembe. Amikor mindezt filmre vette, a szemetes kuka fedelével verték meg. Az ügyet 2010 júniusában peren kívüli megegyezéssel rendezték. Az élet pedig folyt tovább, az emberek egyre inkább megismerték a PTSD következményeit és kezdtek hozzászokni, hogy nem kizárólagosan amputáltak vagy más sérüléssel küzdők közlekednek kutyával.

Montalván ennek segítése érdekében 2014-ben könyvben adta ki saját katonai élményeinek, illetve a Keddel való megismerkedésének emlékeit.

Később két gyerekkönyv megírásában is közreműködött, amelyben a kisebbeknek segített megérteni a veteránok és segítőkutyáik mindennapjait. 2016 elején újabb nehézség érkezett a páros életébe: Montalván jobb lábát térd felett amputálni kellett, ő pedig a nyilvánosság erejét használva gyűjtött pénzt speciális protézisre. Nem tudni, pontosan mi ment félre, mi történhetett. Annyit tudunk, hogy a műtét sikerült, de Ausztráliában végezték és Montalván hónapokig távol volt szeretett kutyájától. 2016 decemberében visszatért Amerikába, Dallasba. Ottani szállodai szobájában túladagolva a gyógyszerét öngyilkos lett. 43 éves volt.

Még belefért egy új gazdi

Kedd, aki nyolc évet töltött Montalvánnal, nyugdíjba vonult, könyvtárakat és iskolákat látogatott. Csakhogy nem tudott igazán kiteljesedni munka nélkül. Szolgálati kutyának tenyésztették, tanították, így erre vágyott idősen is.

Gordon Schafer degeneratív gerincbetegséggel és hármas stádiumú tüdőrákkal élő gazdálkodóhoz és feleségéhez került, ahol azonnal megtalálta a helyét. Az első pillanattól fogva tudta, hogy Gordon az új embere. Segítette a járásban és oldotta a szorongását. Hosszabb ideig éltek együtt, mint azt Gordon valaha is remélte. Kedd 2019-ben, 13 évesen hunyt el egy szolgálatban és boldogságban töltött élet után.

Hogy a kutyák és a katonák mennyire kötődnek egymáshoz, azt ebből a cikkből jobban megismerheted.

Kimelt kép: Getty Images. A címlapkép illusztráció.