Órákon át tartó séták, végeláthatatlan fagyizások, hétvégi összebújós mozizás… Az első szerelem emléke tényleg olyan, mint a romantikus filmekben. A két főhős fiatal, tiszta szívű és végtelenül naiv. Nagyokat nevetnek, néha sírnak, de mindig visszatalálnak egymáshoz. Hiába tűnik mindez idillinek, valamiért mégis csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy az első szerelmük mellett, békében és harmóniában öregedjenek meg.
Közbeszól ugyanis az élet, esetleg egy új csábító, egy költözés, vagy csak kiderül, a hormonokon kívül eleve nem sok minden kötött össze bennünket. Bárhogy is legyen, az első szerelmi csalódás fájdalmát a legtöbben elgyászoljuk, a barátokkal hónapokig elemezgetjük, bánatunkat jégkrémbe fojtjuk, majd egy szép napon arra ébredünk, hogy egy ideje már nem is gondoltunk rá. Mint a tanmesében: „elmúlik”.
Fotó: Unsplash
Az viszont, hogy a szakítás hogyan alakul át az adott kapcsolat, minden párnál teljesen egyedi. Vannak, akik egy időre eltávolodnak, majd évekkel később barátokként találnak vissza egymás életébe. Olyanról is hallottunk már, akik felnőttként, számos egyéb kapcsolat és kaland után találkoztak újra, és úgy döntöttek, mégis egymást választják, összeházasodtak, családot alapítottak, és azóta is együtt élnek.
Mások azonban egyik napról a másikra megszakítottak minden kapcsolatot – és ez életük végéig így is maradt. Általában ők azok, akik a legtöbb megbánást cipelik magukban, akár évtizedeken át. De akkor is maradhattak bennünk kimondatlan dolgok, ha nem haragban köszöntünk el egymástól. A Quora és a Reddit nevű fórumokon is viszonylag gyakori kérdés, hogy mit mondanánk első szerelmünknek, ha újra találkoznánk vele. Illetve, ha lenne hozzá bátorságunk. Alább a legnépszerűbb válaszokat gyűjtöttük össze.
Szégyelld magad!
Nem túl elegáns, de legalább őszinte: van, aki volt partnere szemére hányna mindent. „Betoppantál az életembe, szerettél, aztán úgy eldobtál, mint egy használt papír zsebkendőt. Mindenemet neked adtam, mert szerettelek, te viszont teljesen összetörtél. Rohadj meg!” – írta egy felhasználó.
Béke veled!
Más elegánsabban közelítette meg a témát. „Örökre a szívembe zártalak, így mindig velem leszel valamilyen formában. Sosem foglak elfelejteni” – áll a válaszban.
Még mindig szeretlek!
Volt olyan válaszadó is, akinek írásából úgy tűnt, még mindig érez valamit első szerelme iránt. „Köszönöm, hogy ilyen tökéletes voltál. Hogy elképesztően vonzó és hűséges voltál. Hogy sosem törted össze a szívemet. Elég viharos volt a kapcsolatunk, mindig tükröt tartottál nekem. És hiába nem hallgattál meg, mindig megértettél. Mindig én leszek a legnagyobb rajongód. Szeretlek” – írta.
Rólad szól a könyvem
Akadt egy kifejezetten hosszú levél is, melyben ilyen mondatok szerepeltek: „Amikor megláttam az interneten, hogy férjhez mentél valaki máshoz, olyan érzés volt, mintha üvegszilánkok fúródtak volna a szívembe. A suliban megígértük egymásnak, hogy mindig együtt leszünk. Én mindig megnevettettelek téged, te pedig megvédtél engem, ha kicsúfoltak.
Miattad hittem el, hogy létezik még jóság a világon.
Néha elgondolkodom rajta, milyen életünk lehetett volna együtt. Az, hogy a véreddel felírtad a nevemet a kémialabor ablakára, valamint az évek során használt számos internetes jelszavam is bizonyítja, hogy valóban szerettük egymást. Utóirat: Írtam egy regényt. A női főszereplőt rólad mintáztam.”
Sokat tanultam tőled
Volt, aki sorra vette, mi mindent tanult első szerelmétől. „Oly sokat tanultam magamról neked köszönhetően. Türelmet, alkalmazkodást, egyéniséget, hogy hogyan kell szeretni és szeretve lenni. Teljesen új ember lettem. Kívánom, hogy minden célodat elérd az életben!”
Hoztam tejet!
Persze, ezeknél könnyedebb, derűsebb válaszok is érkeztek. „Hogy mit mondanék neki? Azt, hogy »Helló, édes, hazaértem! Elvigyelek munkába, vagy inkább egyedül mennél a kocsival, hogy hamarabb hazaérj este?« Az első szerelmem a feleségem is egyben.”
Sajnálom
A legrövidebb válaszban pedig mindössze ennyi állt: „Sajnálom”.
Egy ápoló szerint ezt az 5 dolgot bánjuk meg a halálunk előtt
Kiemelt kép: Getty Images
