Vekerdy Tamás Nők Lapja csúfolódás tanács

Hogyan vigasztalhatom meg a gyerekemet, ha csúfolják? – Vekerdy Tamás tanácsai

Vekerdy Tamás örök érvényű tanácsa a Nők Lapja archívumából. Egy anya azért félt, mert kislánya szemüveges lett, és emiatt csúfolódás célpontja lehet majd.

Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.

Ezúttal egy kétségbeesett édesanya levelét idézzük. Ő azért kéri Vekerdy Tamás segítségét, mert kislánya szemüveges lett, és fél, hogy emiatt csúfolódás célpontja lesz az osztályban.

Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

Kislányom most nyáron szemüveget kapott. Ősszel másodikos lesz. Nagyon fél, hogy csúfolni fogják, mert az osztályban már volt két szemüveges gyerek, és őket mindig csúfolták. Főleg a kisfiút, akinek a szemüvegén az egyik üveg mindig le volt ragasztva. Nem tudom, hogyan kímélhetném meg ettől, vagy hogyan vigasztalhatom meg, ha majd csúfolni fogják? (Én is szemüveges vagyok, a férjem apja is az. Varráshoz már a nagymama is szemüveget hord.)

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

A gyerekek szívesen csúfolódnak. Általában zavarja őket, ha valaki valamiben nem olyan, mint ők, mint a többiek. Irigykedéssel vegyes ellenszenv (ami mindig a dolog meg nem értéséből fakad) okoz bennük nyugtalanságot, és készteti őket a csúfolódásra. De ez mindig is így volt. A fiúk csúfolták a lányokat, a lányok a fiúkat, a Péterek a Jánosokat, a Máriák a Katicákat és viszont. (Egész népköltési irodalmuk van a legény-, leány- és névcsúfolóknak.)

A felvég csúfolta az alvéget, az alvég a felvéget, egyik falu a másikat, egyik nép, vallás, társadalmi osztály a másikat, és viszont.

A felnőtt világnak ez az ismeretlen – vagy szokatlan, eltérő – dologgal szembeni izgalma mára többé-kevésbé alászállt a gyermeki világba (bár vannak csoportok, amelyek ezt máig megőrizték).

Ami a gyerekeinket illeti, ha szemüveget – vagy fogszabályozót, vagy bármi mást – kapnak, viselnek vagy hordanak (tehát olyasmit, ami nem mindenkinek van, vagy nem megszokott), őket elsősorban a mi biztonságunk tudja – legalább lelkileg – a csúfolással szemben megvédeni.

Ha rajtunk látja fiunk, lányunk, hogy teljességgel vele azonosulunk – és az ő szemüvegével –, ez idővel meg fogja őt nyugtatni.

Ez neki is biztonságot ad, és ha nem „ugrik” a csúfolásra, akkor ez hamarosan abba fog maradni, mert ha az illetőt nem izgatja, akkor nem is érdekes, sőt unalmas a dolog. (Sajnos, a kóros felnőtt mániákkal ez nem így van.)

Mit tegyünk?

Nem is kell nagyon sokat beszélnünk ezekről a dolgokról – persze a gyereket, akár többször is, ahányszor mondja, meg kell hallgatnunk –, de ha beszélünk, ilyeneket mondhatunk: „De hiszen nagyapának (nekem, nagymamának, más rokonnak, barátnak, tanítónak, tanárnak, ismerősnek) is van szemüvege! Mackó bácsinak is van! (Egyik mesekönyvünkben.) Láttad, hogy újabban Lacinak is van szemüvege, pedig nem is kell neki. Ablaküveg van benne.

Ma olyan nagy divat a szemüveg, hogy még az is hordja, akinek nem kellene.

Talán úgy tartják, hogy az okos ember szemüveges. De ezt Ferike (a fő csúfoló) még biztos nem tudja…”

Ami pedig a leragasztott szemüveget illeti: nem jó ezeket rózsaszín leukoplaszttal leragasztani, inkább szép fehérrel kell, ha már leragasztásra kerül sor, és erre gondosabb mamák színes virágokat, madarakat, tájacskákat pingálhatnak filctollal. Azt is jó tudnunk, hogy ma már a leragasztás többnyire elkerülhető, olyan üveggel, amin keresztül nem lát ki jól a lefedni való szemével a gyerek.

Egy szó, mint száz: a mi rendíthetetlenségünk, nyugalmunk, és a csúfolókat illető egy-két röpke, kurta megjegyzésünk tudja jól, újra és újra megvédeni gyerekeinket.

De ehhez persze kell a tanító néni aktív segítsége, együttműködése is, aki nemcsak szavakkal állítja le a csúfolást, hanem belső meggyőződésből tartja lehetetlennek

(és ilyenkor mondania is alig kell valamit, elég egy szemvillanás). Mert sajnos ebben a gyerekek is olyanok, mint a felnőttek: nagyon érzik, hogy kimondva-kimondatlanul mit engedélyeznek – netán mit támogatnak – onnan felülről

Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el.

vekerdy-tamas-nok-lapja-csufolodas-tanacs

vekerdy-tamas-nok-lapja-csufolodas-tanacs

Nők Lapja 2000/31. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images