Nem szeretnénk, ha a Nők Lapját olvasó férfiak ezt a cikket lengetnék odahaza, de az a helyzet, hogy kocsmába járni akár egészséges is lehet. Na nem az alkohol miatt, hiszen az kifejezetten ártalmas idegméreg: a legfrissebb kutatások szerint egyáltalán nincs „egészséges mértéke”. Egy közel tízéves oxfordi kutatás írta le, hogy a kocsmába járás az értelmes emberi érintkezés egyik utolsó bástyája lehet. Az antropológusok és szociológusok készítette felmérés szerint akik kocsma közelében laknak, több baráttal rendelkeznek, és boldogabbak is. A kocsmázás során igazi emberekkel folytatunk valódi párbeszédet – persze csak azelőtt, mielőtt totálisan eláznánk.
Ugyanakkor Magyarországon valóban drasztikusan fogynak a vendéglátóhelyek: a KSH tavalyi felmérése alapján már csak tizenkétezer van: negyvenöt százalékkal kevesebb, mint 2010-ben. Csak a tavalyi év első felében ezer vendéglátóhely zárt be. Puska Tamás, a Mutass egy kocsmát! Facebook- csoport üzemeltetője – civilben számítástechnikai szakember – megerősíti a felmérések eredményeit.
– Hanyatlik a vendéglátás. 2012-ben volt egy hatalmas vízválasztó: kitiltották a nyerőgépeket – sok helyet ezek tartottak el – és a cigarettát, de ezzel együtt jött egy minőségi ugrás. 2020-ban beütött a Covid, és azok a vállalkozások, amelyeknek nem volt tartalékuk, nem nyitottak ki többé. Vidéken még durvább a bezárási hullám: kevés a fiatal, és az infláció miatt drága lett kocsmába járni. Budapesten egy korsó sör ezer forint környékén jár, de vidéken is zárkóznak fel az árak. Nyilván jobban megéri a dohánybolt előtt inni és a haverokkal beszélgetni. Kevésbé komfortos, de lényegesen olcsóbb.
Szentmihályon presszó lesz
– Bár a kocsma szót az elmúlt évtizedekben kissé lejáratták, én nem tudok ennél jobbat azon vendéglátóhelyekre, ahova bármikor be lehet ülni inni, anélkül, hogy elvárás lenne enni. Eleve azt gondolom, hogy teljesen véletlenszerű, melyik tulajdonos milyen nevet ad. Még régen kiszótáraztam, mi a „tankönyvi” jelentése a büfének, bisztrónak, presszónak, kávézónak, sörözőnek, bárnak, kocsmának, vendéglőnek stb., na, hát a valóság azzal köszönőviszonyban sincs. A presszók esetén nyilván a kávéra gondolunk, kis, kerek asztalokkal, ahova nap közben nem alkoholt inni jár az ember, hanem kávézni, kvaterkázni. Csupán ebből nem lehet ma megélni. A legjobb, ha egy vendéglátóhely többfunkciós: reggel reggeliző, nappal presszó, majd délután, estefelé átcsúszik kocsmába. Így a köznyelvben a presszók is kocsmásodnak, miközben a kávézókból „café” lesz, mert az kevésbé egzakt.
Megkérdeztük a kocsmabloggert, milyen vendéglátóhelyet nyitna szívesen.
– A feleségem cseh, én is sokat járok Csehországba, vagyis az én mintám onnan jön – mondja. – Ha nyitnék, az olyan kocsma lenne, amit egymagam képes lennék működtetni, alkalmazottak nélkül. Szeretném, hogy a vendégek többek közt miattam is jöjjenek. Tartanék három jobbféle sört csapon, válogatott kistermelői borokat, és csak az ízük végett pár népszerű tömény italt. És lenne sörkorcsolya – a cseheknél ez klasszikusan a hermelin (fűszeres olajban pácolt camembert) vagy az utopenec (ecetes, hagymás páclében krinolin). Amivel még készülnék, amit iszonyúan hiányolok, és Magyarországon alig van rá példa, az a gyereksarok. A cseheknél a családok gyakran együtt járnak kocsmába, hiszen miért is adnák fel régi kedvenc időtöltésüket azért, mert gyerekük születik? Ez még bevételben is sokat hozhat, mert az üdítőkön lényegesen nagyobb a nyereség, mint a sörön.
Búfelejtő
A talán már hatvanévesnél is idősebb, budapesti Zugló Gyöngye Eszpresszó nagyszerű helyen van, a főútvonal melletti keskeny, árnyas Bagolyvár utcában. Nemzetiszín zászlók lengedeznek rajta – később megtudjuk, hogy ez ideiglenes dekoráció, és a foci-Eb időszakára lelkesíti a drukkereket, akik bent, a tévén nézik a meccseket. Világos, barátságos a hely, se nem túl elegáns, se nem lélekvesztő krimó, éppen ideális a hangulata. Biliárdasztalok, tágas bokszok, színes pult, fagyi – kényelmes, komfortos.
Bereczki Gabriella huszonegy éve dolgozik az intézményben. A legjobban az embereket szereti: az ide járó színes egyéniségeket. Húszévestől nyolcvanig terjed a vendégek életkora, és van olyan csapat – egy zenésztársaság –, amelyik minden pénteken este nyolckor összeül, évtizedek óta. Ott a legidősebb tag kilencvenöt éves. A Zugló Gyöngye – bár bulikra is kiveszik, sőt esküvői bankettet is tartottak már itt – nem szórakozóhely, hanem inkább barátkozós, ismerkedős, beszélgetős, sőt államvizsgaírós. Szemben van ugyanis a BGE, a Budapesti Gazdasági Egyetem, és volt már rá példa, hogy a diákok itt vizsgáztak online.
– Igazából kicsit pszichológusok is vagyunk – mondja Gabriella. – Mert amikor az egyetemisták megbuknak, azért sírnak a pultnál, ha meg szerelmi bánatuk van, azt kell meghallgatni. És tanácsot adni. A tanácsok persze nem túl bonyolultak, de legalább egyértelműek. Ha elhagy valakit a párja, azzal vigasztaljuk, hogy „fel a fejjel, jön egy másik”. A bukott diákok pedig megkapják, hogy készüljenek alaposabban a pótvizsgára.
Gabriella is fogalomnak számít a kerületben: szeretik a helyiek, és kicsit miatta is ilyen barátságos a hangulat.
