Két kedves fiatal nő ült egymás mellett. Barátnők lehetnek, beszélgetnek. Egyikük egy karonülő kisbabát tart az ölében. A szellős délelőtti HÉV-en alig van utas. A kisbabás mutatja a kisfia fején az apró piros pöttyöket.
– Nézd meg, kezdődik a szúnyoginvázió, már előre rettegek. Hiába vigyázunk, csak megcsípik ezt az ártatlant is. Bár azt mondta a doktor nénink, hogy az anyatejes kisbabák nem érzik a csípést.
A szerelvény ekkor kanyarodik ki a Duna-partra, innen már párhuzamosan fut a folyóval. A parti bokrok szoknyája, ami kilátszik a vízből, már száraz, fehér az iszaptól. A barátnő a vizet nézi.
– Megy le a Duna.
– Vége a zöldárnak. Ott marad
a víz az árkokban, minden gödörben milliárd szúnyoglárva. Hozzá a meleg! Ha ezek kikelnek! És minket két Duna-ág fog közre!
– Létezik szúnyogriasztó…
– Hát ez az! Szúnyogriasztóból, kérlek, készleteink vannak! A férjem megszállott szúnyogirtó. Mindent kipróbál, csak kémiai szereket nem. Először vett egy kis méretű szúnyogriasztó lámpát. Kék fény – bekapcsoltuk. Állítólag a kék fény vonzza a szúnyogokat: beleröpülnek, és annyi. Lehet, hogy odavonzotta, de vidáman röpködtek tovább. Na, erre vett egy nagy elektromos szúnyogcsapdát, ami állítólag tömegestül vonzza őket, és az áram, pakk-pakk, megöli mindet.
A nagy és drága elektromos szúnyogcsapda minden elképzelhető rovart, lepkét, éjszakai pillangót odavonzott, hallgattuk is, pakk-pakk-pakk, ölögette szerencsétleneket, de a szúnyogok a közelébe se mentek. Na, most kitalálta, hogy vesz egy olyat, amihez lehet kapni széndioxid-, testszag- és izzadságkibocsátó kapszulát! Tudtad, hogy a szúnyogok a mi kilélegzett szén-dioxidunkra mennek? Meg az izzadságszagra, meg minden testszagra? A férjem kiművelte magát. Engem is! Megvette a szuper szúnyogcsapdát. Mellé egy rahedli kapszulát. Azt hiszed, érdekli a szúnyogokat?! Se a széndioxid-kapszula, se a testszagkibocsátó kapszula nem vonzza őket! Az én lábam, nyakam, karom az igen! Most készül venni egy negyedik, garantáltan biztos szúnyogriasztót. És nem hagyja magát lebeszélni…
