Számít-e a születési sorrend? Ha azt vesszük, hogy ha az első gyereknek leesik a cumija, azt az anyuka kifőzi, és csak úgy adja vissza, a másodiknál leöblíti, a harmadiknál még azért megfújkálja, a negyedik és minden magasabb sorszámú gyerek meg már nyugodtan ehet egy tálból a kutyával, akkor azt kell mondanunk, hogy igen, számít a születési sorrend, személyes higiéné szempontjából mindenképpen. 

Intelligencia és a nehézségek tűrése

Ennél azért többet állít Kati Morton amerikai házasság- és családterapeuta, aki egy sokmilliós megtekintést generáló videóban egy egész sor dolgot sorol fel, hogy ha azokat valaki magán érzékeli, akkor gyanakodhat, hogy „elsőszülöttlány-szindrómája” van. A kérdéskört gyorsan felkapta a hivatalos média is, és elmondhatjuk, hogy az elsőszülött lányok, illetve maga a születési sorrend mint személyiségalakító tényező globális beszédtémává vált. A pszichológiai szakkönyvekben olyan tünetegyüttes, hogy elsőszülöttlány-szindróma, természetesen nincs, de hogy nem csak Kati Morton agyszüleményéről van szó, azt a globális érdeklődés mellett a szakirodalom is igazolja. Sok kutatás számol be arról, hogy erős összefüggést találtak például a tanulmányi eredmény, az általános intelligencia, a nehéz­ségtűrő képesség, sőt még az extrém sportokra való hajlandóság és a családban betöltött szerep között is. Ez azonban könnyen lehet, hogy csak annak köszönhető – legalábbis Rodica Damian, a Houston Egyetem szociálpszichológia-professzora szerint –, hogy a kutatók kis mintával dolgoztak, és az adott pillanatban az idősebb lányok pusztán a koruknál és az érettségüknél fogva mutatkoztak intelligensebbnek, mint fiatalabb testvéreik. Egy húszezer fős mintán Németországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban elvégzett kutatás, továbbá egy háromszázhetvenezer amerikai középiskolás bevonásával készült felmérés már sokkal gyengébb – majdnem elhanyagolható – összefüggést mutatott ki, de valamennyit azért igen. Valami tehát van, csak nem tudjuk pontosan, hogy mi.

– Számít a születési sorrend, de semmiképpen sem szabad túldimenzionálni – erősíti meg előbbi megállapításunkat Jung Csilla klinikai szakpszichológus, logoterapeuta. – Tényleg lehetnek a személyiségnek olyan elemei, amelyek mögé nem kell vagy nem érdemes más okokat gondolni, mint hogy mi a családban betöltött szerepünk, amire hatással lehet a születési sorrend. Az érthető, hogy másképp alakulnak a szociális készségei vagy képességei annak, akinek egyáltalán nincs testvére, vagy sokáig nincs, mint annak, aki nagycsaládban nő fel utolsó gyerekként. Ha csak azt vesszük, hogy az elsőnél a szülők sokkal többet szoronganak, hogy mindent jól csinálnak-e, annak minden bizonnyal van hatása a gyerek személyiségfejlődésére. A második, harmadik, sokadik utódnál már egyre lazábban veszik a dolgokat, ez a szülői hatás pedig független a gyerek személyiségétől. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy ezzel egy az egyben megrajzolják a gyerek karakterét. Mert elég egy nehezebb szülés, egy baleset vagy más súlyos érzelmi megrázkódtatás, és a szülői figyelem már teljesen másként irányul a gyerekre.

Törtető vagy gondoskodó

Hogy a születési sorrendnek szerepe lehet a személyiség kialakulásában, azt először Alfred Adler osztrák pszichológus, az individuálpszichológia atyja vetette fel. Adler születésisorrend-elmélete röviden a következő: az elsőszülötteknek nagyobb valószínűséggel lesz erős felelősségtudatuk, a középsők figyelemre vágynak, míg az utoljára születettek kalandvágyók és lázadóbb természetűek.

– Az általam ismert irodalom az elsőszülöttek esetében általában két irányt azonosít be – mondja Jung Csilla. – Az egyik képviselőire azt mondják jellemzőbbnek, hogy sokkal törtetőbbek, jobb önérdek-érvényesítők, irányításra hajlamosak, amit azzal magyaráznak, hogy nagyobb rajtuk a teher, mert a szülők egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy lesz még gyerekük, ezért az összes elvárásukat öntudatlanul is az elsőszülöttre terhelik rá. Az ilyen gyerekekből lesznek aztán a maximalista és perfekcionista felnőttek. Ugyanakkor az elsőszülötteknek van egy másik jól körülírható csoportja, amelyik nem feltétlenül lesz ilyen jó önérdek-érvényesítő és asszertív, hanem nagyon is szolgálatkész, törődő és gondoskodó. Nehéz megmondani, hogy az elsőszülöttek közül ki melyik kategóriába fog inkább tartozni. Szerepet játszhatnak ebben a nemi különbségek, illetve más genetikai meghatározottságok is. Noha általában a fiúk az asszertívebbek és a lányok az empatikusabbak – folytatja a klinikai szakpszichológus –, sok példa van arra is, hogy a legnagyobb lány például egyáltalán nem anyáskodó, hanem fiúsan irányító szerepben lép fel, vagy fordítva. Abban egyetért az idevonatkozó szakirodalom, hogy az elsőszülöttek jobban érzékelik a velük szemben támasztott elvárásokat, ami sok esetben teljesítménycentrikusságot eredményez. Egy hazai kutatás is megerősítette, hogy a szociális megfelelési igényük erősebb, ám hogy ez hogyan nyilvánul meg, abban nagy eltérések lehetnek. Van, akinél tanulmányi előmenetelben, másnál törődésben, odaforduló szeretetben.

Az elsőszülöttek egy darabig teljesen egyedül nevelkednek a felnőttek világában, ami jelentőséggel bír a személyiségfejlődésük szempontjából. Aztán megérkezik az első, a második stb. kistestvér, akikkel osztozni kell a szülők figyelmén, ami szintén egészen biztosan nem elhanyagolható hatást jelent. 

– Az elsőszülöttet traumaként éri, hogy egy darabig egyeduralkodó volt, és utána megjelenik valaki, aki elviszi róla a fókuszt. Szoktak arról is beszélni, hogy az elsőszülötteknek magasabb az értelmi intelligenciájuk. Ennek egyik oka az lehet, hogy az első gyereknél a szülők még lelkesebbek, so-
kat beszélgetnek, mert még több idejük van, mint több gyerek mellett. Az statisztikusan igazolt, hogy a sikeres üzletemberek, a politikai vezetők, a kiemelkedő tudományos vagy sportteljesítményt elérők között felülreprezentáltak az elsőszülöttek – teszi hozzá Jung Csilla.

Kulcs a megértéshez

A tudomány mai állása szerint abban, hogy kinek milyen lesz a személyisége, a genetika és a környezeti hatások éppen fele-fele arányban játszanak szerepet. 

– Számít, hogy mit hozok a genetikámban, azokat nevezhetjük a sors- szerű kereteknek, hogy milyen magas vagyok, milyen a temperamentumom, a hangom, illetve milyen pszichés betegségekre hordozok valamilyen érzékenységet. Ugyanakkor nagy tér van arra is, hogy ezt a sorszerűséget felülírjam. A biopszichológiai adottságaim csak részben determinálnak, nagyon széles az az értékhorizont, amin belül szabadon tudok mozogni – mondja pszichológus szakértőnk.

Noha sokan az egész személyiségüket ezzel magyarázzák, a születési sorrend csak egy, és távolról sem a legfontosabb a személyiségre ható tényezők közül. Annál, hogy hányadikként, sokkal fontosabb például az, hogy férfinak vagy nőnek születik-e az ember, ami az elsőszülöttlány-szindrómára is kézenfekvőbb magyarázatot adhat. Az ugyanis, hogy a legidősebb lányok inkább gondoskodók, míg a fiúk inkább irányítók lesznek, nem csak a véletlen, illetve a társadalmi normák műve, biológiai meghatározottsága is van. 

– A nők általában jobban érzékelik az egyéni szükségleteket, míg a férfiak a közösség szükségleteit. A nő jobban oda tud figyelni arra, hogy valaki éppen aktuálisan hogyan van, milyen figyelemre, törődésre lenne igénye, míg a férfiak jobban érzékelik az általános, hosszú távú jóllétét. A nőké odafigyelő, odaforduló, a férfiaké inkább cselekvő szeretet. Ebben persze lehet szerepcsere is, de a lényeg az, hogy a gondoskodás szintje férfi és nő esetében ugyanakkora, csak a formája más – magyarázza a szakember.

A születési sorrend teória, azon túl, hogy az ember egy szép – és minden bizonnyal hamis – történetet kalapálhat belőle össze, hogy miért is lett olyan, amilyen, arra jó lehet, hogy felhívja a szülők figyelmét, mire is kell ügyelniük a gyerekeiknél. Az elsőszülöttek vagy egykék esetében jó, ha különösen figyelnek arra, hogy az aggodalmaikkal, elvárásaikkal, vágyaikkal ne terheljék a gyereküket. A középsők igénylik a figyelmet, és mivel nekik sűrűn kell fentre és lentre, azaz az idősebb és a fiatalabb testvérhez is igazodni, ezért nehezebb is lehet az identitásukat kimunkálni. A legkisebb pedig keresi azt a rést, ahol ő betörhet a szülői figyelemért folytatott versenyben. A szülőnek nem (lenne) szabad elfelejtenie, hogy a legkisebb sokszor azért bohóckodik és viselkedik infantilisen, mert neki ez a szerep maradt – a felelősségteljesebbeket a többiek már elvitték. És még egy dologra mindenképp érdemes odafigyelni a szülőnek, ha maga is többgyermekes családból származik. Ahogy Jung Csilla fogalmaz:

– A szülő általában könnyebben tud szolidáris lenni azzal a gyerekével, aki a születési sorrendben ugyanott van, ahol ő, mert személyes tapasztalat alapján jobban ismeri az ő megéléseit és a belső világát.

Születési sajátságok

Adler kategorizálását alapul véve az elsőszülöttek gyakran:

• vezetők

• jól teljesítők (esetenként akár túlteljesítők)

• megfelelési kényszeresek

• rendszeretők 

• jó szervezők

• felelősségteljesek

• érettek 

A középső gyerekek gyakran:

• függetlenek

• béketeremtők

• alkalmazkodók

• figyelemre éhesek

• féltékenyek

• versengők

A legkisebb gyerekek gyakorta:

• kalandvágyók

• viccesek

• elbűvölők

• szabadszelleműek

• éretlenek

• manipulatívak

• énközpontúak

• függésre hajlamosak

• kockázatkeresők

Illusztráció: Getty Images