A spanyol festőzseni fiatal korától nagy érdeklődést mutatott a divatvilág iránt. Ars poeticája – „varázslatos dolgokat próbálok meg létrehozni, olyanokat, mint egy álomban” – nemcsak festészetében, hanem öltözködési stílusában, és divattervezői munkásságában is tetten érhető.
Salvador Dalí (1904. május 11.–1989. január 23.) egy átlagos napon dupla gombsoros zakói közül csíkosat viselt, alá pedig fodros inget vett fel. A zakót csakis szorosra gombolva viselte, de ez nem akadályozta meg abban, hogy egy különleges mellényt is vegyen alá. Legtöbbet talán leopárdmintás szőrmekabátját hordta, többnyire fekete bőrcsizmával és magas derekú, rakott gyapjúnadrággal.
Kiállításaira és a művészeti élet kiemelkedő eseményeire is saját maga által kreált szettekben érkezett: az 1936-os londoni Nemzetközi Szürrealista Kiállításon mélytengeri búvárruhában és sisakban jelent meg. A búvárfelszerelést nyitóbeszéde közben is viselte, a résztvevők elmondása szerint ettől kis híján megfulladt.
Salvador Dalí leopárdmintás kabátban 1970 környékén (Fotó: by STILLS/Gamma-Rapho via Getty Images)
De hova lett a majonéz a homáros ruháról?
Évtizedeken át dolgozott együtt a huszadik század első felének egyik legnagyobb, extravagáns divattervezőjével, Elsa Schiaparellivel. Eleinte szövetmintákat és parfümös üvegeket tervezett neki, és együtt szerették volna áthidalni a művészet és a divat között tátongó szakadékot.
A homár fehér ruhán fantázianevű ruhaköltemény Elsa Schiaparelli and Salvador Dal munkája 1937-ből (Fotó: Dominique Maître/WWD/Penske Media via Getty Images)
Szent ügynek tekintették, hogy bekerüljön a köztudatba: a művészet viselhető is lehet. Leghíresebb közös munkájukat, A homár fehér ruhán fantázianevű ruhakölteményt teljes mértékben ez a vágyuk ihlette. Az 1937-ben bemutatott, A-vonalú, selyem organza ruhán mindkettejük védjegye megtalálható.
A Dalí műveiben visszatérő motívumként megjelenő homár itt is a szexualitást jelképezte, és ez harmonizált Schiaparelli azon törekvésével, hogy a harmincas években megtörje a nőiesség szabályos formáit. A ruha hófehérsége azt a tiszta, női eszményt jelenítette meg, amit a szexualitás még nem rontott meg.
A pletykák szerint Dalí a világsiker ellenére sem volt teljesen elégedett a ruhával. Úgy érezte, hiányzik róla az utolsó simítás: „egy pici majonéz”. Jelentsen ez bármit is…
Papucskalapok és ajakcsattok
A művész imidzsének elengedhetetlen elemei voltak az ékszerek, emblematikus kaftán kabátjait rendszeresen megbolondította egy-egy hatalmas nyaklánccal. Nem csoda, hogy női ékszereket is nagy lelkesedéssel tervezett.
Gyakran hívta fel magára a figyelmet vaskos cipőivel: fekete szalagos espadrilles papucsait csíkos zoknikkal kombinálta. De nem csak a lábára vett cipőt: a híres, papucs alakú kalapokat Schiaparellivel együtt tervezte, csakúgy mint azokat a híres öveket, melynek csattjai ajkakat formáztak.
Salvador Dalí házának udvarán Costa Braván 1968 szeptemberében – itt is espadrillest viselt) (Fotó: Horst Ossinger/picture alliance via Getty Images)
Az organikus kiegészítő
Egyszer megkérdezték tőle, mit ken a bajszára, hogy az mindig peckesen áll. „Kezdetben egy nagyon természetes terméket használtam – mondta büszkén Dalí – a datolyát.
A vacsora végeztével nem tisztítom meg az ujjam, egy kicsit beletörlöm a bajszomba, és egész délutánra úgy marad.”
Az emblematikus bajusz nemcsak képletesen élte túl Dalít, hanem fizikai értelemben is. Amikor egy nő azt állította, hogy ő Dalí lánya, az igazság felderítése érdekében exhumálni kellett a művész holttestét. Később kiderült, hogy rokoni egyezésről nincs szó, de hamar szárnyra kapott a pletyka, hogy a test bebalzsamozását végző férfi nem hitt a szemének, amikor a bajszot ugyanolyan minőségében találta meg 2017-ben, mint amikor sírba tették a festőt. Éppen 10 óra 10 percet mutatott, ahogyan mindig is – nyilatkozta.
Salvadore Dalí ékszerei 1959-ben (Fotó: Getty Images/Bettmann)
A jövőbe nézve
Dalí divat iránti lelkesedése és formabontó merészsége jobban befolyásolta a mai divatot, mint azt sokan elismerik. A Victoria Beckham és a Prada divatház páldául ma is árul szabadon lebegő ajkakkal borított ingeket, amiket Salvador Dalí 1949-es, gyöngyökkel díszített ajak-brossai ihlettek.
Dalí munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a divat ne csupán ruhák tervezését, hanem művészi kifejezőeszközt is jelentsen.
Innovatív megközelítései lehetővé tették, hogy a divattervezők szabadabban kísérletezzenek formákkal, textúrákkal és koncepciókkal. Merész divatipari tevékenysége bebizonyította, hogy a művészet és a divat képes kölcsönösen inspirálni és gazdagítani egymást, ezáltal új távlatokat nyitva mindkét területen.
Ha tetszik Dalí stílusa, még van pár évünk, hogy eldöntsük, felvennénk-e a Christian Diorral közösen tervezett Egy ruha 2045-re című alkotását.
Kiemelt kép: Salvador Dalí 1964 december 29-én (Fotó: Terry Fincher/Daily Express/Hulton Archive/Getty Images)
