Mindenki ismeri a történetet, miszerint szegény Marie Antoinette-nek, amikor a francia határra ért, le kellett mondania osztrák identitásáról. De nemcsak a ruháját vették el tőle, hanem még az otthonról hozott kiskutyájától, Mopsztól is el kellett válnia. A jelenetet sok regény és film felidézte – de sajnos egyetlen szó sem igaz belőle.
Egyetlen olyan kortárs forrás sincs, ami arról tanúskodna, hogy ez valóban megtörtént volna,
pedig az átadás folyamatát három (!) szemtanú is leírta. Azt mindannyian kiemelték, hogy Marie Antoinette szomorú volt, mert el kellett válnia a kísérőitől, de egyikben sincs szó semmiféle állatról. Úgy tűnik, hogy az egész hazug történet csak az írói fantázia és némi félrefordítás eredménye. Az egyetlen korabeli forrás ugyanis, ami Marie Antoinette-tel kapcsolatban „mopszról” beszél, egy évekkel később született levél, amit az osztrák nagykövet írt, és ami így szól:
„Este (Marie Antoinette) azt mondta, hogy szeretne hozatni egy »mopsz« kutyát Bécsből. Azt válaszoltam, hogy erre a futárút lehetőséget biztosít. A dauphine nagyon szereti a kutyákat; van neki kettő, sajnos mindkettő nagyon neveletlen, és attól félek, ha ezek számát növeljük, az ártatlan szórakozás, amit jelenlétük biztosít, nem lesz majd hátrányok nélkül.”
A levélből két dolog kiderül. Az egyik, hogy Marie Antoinette-nek volt már két kutyája,
a másik, hogy a „mopsz” nem egy név, hanem egy kutyafajta, a mopsz, vagy mopszli, amit egyszerűen a levél fordítói elnéztek. Sajnos azt nem tudjuk, hogy Marie Antoinette végül megkapta-e a maga mopszliját Ausztriából. De azt sem, hogy miért volt fontos számára, hogy Bécsből kapjon egyet, mikor a francia udvarban is népszerűnek számítottak ezek az ebek – az udvar hölgyeit több alkalommal is megörökítették ilyen ölebekkel.
Marie Antoinette hűséges kutyája
Marie Antoinette-ről azonban sajnos egyetlen olyan festményt sem ismerünk, ahol kutya lenne mellette – azt azonban mégis tudjuk, hogyan nézett ki az egyik kedvence. Ő Pompom, és bár senki nem tudja megmondani, hogy pontosan milyen fajta lehet, mert olyan furcsán van megnyírva a szőre, az biztos, hogy népszerű volt, mert a képnek tucatnyi másolata is fennmaradt. (Az egyik tavaly a Sotheby’s árverésén 280 ezer dollárért, azaz több mint 100 millió forintért kelt el.)
A mopszli kedvelt kutyafajta volt a francia nemesség körében. Ezen a képen, amit Joseph Ducreux festett, Madame Elizabeth látható, XVI. Lajos húga, Marie Antoinette sógornője, ölében kis kedvencével. (Fotó forrása: Wikipedia)
Marie Antoinette bizonyosan rajongott kutyáiért, és mindent meg is tett azok kényelméért. Ennek bizonyítéka az a kutyaágy, amit ma a Metropolitan Múzeumban őriznek, és amit a Versailles-i palotából mentettek meg. Ezt a kicsi bársonypalotát több festményen is megörökítették, de nem egyedi darab volt. A királyi pár összes kutyája ilyenben aludt, és a palotában a kutyáknak saját szobájuk volt. Sőt, a királyi cukrászmester feladatai közé tartozott az is, hogy minden reggel friss kutyakekszet süssön nekik, amivel gazdáik napközben kényeztethették őket.
Marie Antoinette leghíresebb kutyája azonban nem „Mopsz” és nem is Pompom, hanem egy spániel. Róla azonban nem maradt fenn egyetlen festmény sem, és sajnos a nevét sem jegyezték fel a korabeli források. Dumas regényében Blacknek nevezi, egy memoárban pedig Tishbe néven emlegetik, de bizonyosat sajnos nem tudunk. Csak a történetét, amit azonban oly sokan írtak le, hogy a kutatók hajlanak rá, hogy elhiggyék, valóban megtörtént.
Ez a bizonyos spániel volt ugyanis az egyetlen kutya, amit Marie Antoinette magánál tartott, amikor bebörtönözték.
Egészen addig vele volt, ameddig ki nem végezték a férjét, és el nem vették tőle a gyerekeit. Ekkor ugyanis a királynét új helyre szállították, és oda az őrök nem engedték be a kutyát. Egyszerűen elkergették. A hűséges eb azonban nem ment messzire, ott maradt a börtön mellett és őrt állt gazdája ablaka alatt.
Legendák szerint egy bizonyos Madame Arnaud azonban megsajnálta és elkezdte titokban etetni, sőt, éjszakára beengedte a házába is. Barátai és rokonai azonban figyelmeztették, hogy a királyné kutyájának befogadása veszélyes lehet: még azt hiszik, hogy royalista. Ezért elküldte a kutyát a nővéréhez. Ő azonban a börtöntől messze lakott, ami megviselte a kutyát. A kis négylábú nem volt hajlandó enni, egész nap vonyított, követelve, hogy engedjék ki, és amint lehetőség nyílt rá, azonnal megszökött. Vissza a börtönhöz. Nem mozdult onnan.
Egy nap aztán megnyílt a börtön ajtaja, és kigurult rajta egy szekér, amin Marie Antoinette utazott. Szegény állat megörült a rég látott gazdájának, nem tudta, hogy épp a vesztőhelyre viszik, így boldogan ugrált a kocsi körül. Amikor aztán a királyné fejét levágták, a történet szerint felhangzott a kutya hangos, gyötrelmes üvöltése, de csak egy pillanatra, mert egy katona azonnal ledöfte a szuronyos puskájával, és azt kiáltotta: „Így pusztuljon el mindenki, aki egy arisztokratát gyászol.”
Marie Antoinette és a megszöktetett macskák
Marie Antoinette-nek sok macskája is volt, és egy legenda szerint kutyáival ellentétben, őket sikerült megmentenie. Amikor a királyi család 1792-ben folyamatos életveszélyben élt a Tuileriákban, diplomata ismerőseiken keresztül szétküldték a vagyontárgyaikat a világban, híveik pedig újabb és újabb szöktetési terveket dolgoztak ki számukra. Egy Stephen Clough nevű hajóskapitány, aki Sally nevű hajójával oda-vissza utazott Maine és Franciaország között, megpakolta a hajóját
a királyné néhány értéktárgyával és kedvenc háziállataival, hat hatalmas, gyönyörű, fehér angóramacskával, amelyeket a török nagykövettől kapott ajándékba.
Marie Antoinette egyik kedvence volt a Jean-Jacques Bachelier festményén látható, Brilliant nevű angóramacska, ami állítólag a Maine Coon macskák őse. (Fotó forrása: Wikipedia)
Azt remélte, nemcsak a tárgyakat, de magát a királynét és a gyermekeit is kimenekítheti az országból. Clough kapitány, miután megkapta a megbízatást, levelet küldött feleségének, hogy az felkészülhessen a királyné fogadására, és az nekiállít felújítani Edgecombe-ban lévő házukat. Ezt a házat máig Marie Antoinette háznak nevezik, és a Clough család következő gyermeke az Antoinette nevet kapta, annak a királynénak az emlékére, akit majdnem vendégül láttak otthonukban.
A menekülési terv ugyanis kudarcot vallott. Bár a drága rakományt sikerült eljuttatni a hajóra, a királyi család már nem jutott fel: 1792 nyarán bebörtönözték őket. Clough kapitánynak ezért utasok nélkül kellett visszatérnie Amerikába, ahol Maine megyében, Wiscassetben kötött ki. Hajója tele volt finom francia dolgokkal: faragott bútorokkal, bársony- és selyem drapériákkal, tapétákkal, gazdag szövetekkel és persze hat hatalmas macskával.
Míg a drága tárgyaknak hamar lett gazdája, a macskákat senki nem akarta, ezért azokat egyszerűen szabadon engedték.
A macskák azonban nem pusztultak el, hanem szaporodni kezdtek, és a helyi rövidszőrű populációval való kapcsolatukból született a Maine Coon fajta.
Marie Antoinette és a rózsaszín bárányok
Marie Antoinette számára sokszor volt terhes a francia udvar szigorú etikettje, és ilyenkor udvarhölgyeivel a Petit Trianon nevű birtokra vonult el. A rajta álló házat férje, XVI. Lajos ajándékozta neki, amikor elfoglalta a trónt 1774-ben. A palota építése során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a benne dolgozó szolgák láthatatlanok maradjanak, így Marie Antoinette megélhette a magány, az egyedüllét illúzióját – amire uralkodóként kevés lehetősége volt –, létrehozva maga köré az egyszerű pásztoridillt, amit a korabeli versek, regények nagyra becsültek.
Marie Antoinette egy mintagazdaságot tervezett ide, és ő maga is kipróbálta a gazdaságban zajló folyamatokat: tehenet fejt, vajat köpült, sajtot készített. Ennek az álomvilágnak része volt az is, hogy amikor beöltözött pásztorlánynak, akkor a bárányokat gondos kezek előre megfürdették, parfümmel beillatosították, sőt, egyesek szerint még rózsaszínre is befestették. Sajnos az idill nem tartott sokáig. A francia forradalom kitörése után az épület bútorait széthordták, a benne lévő állatokat pedig lemészárolták.
Marie Antoinette és az elhanyagolt elefánt
A Versailles-i állatkertet még XIV. Lajos alapította, és olyan állatokkal volt benépesítve, amelyeket a legtöbb európai még soha nem látott. Többségük nagykövetek ajándéka volt: oroszlánok, tigrisek, hiúzok, tevék, lámák, struccok, flamingók, gazellák. Természetesen ez nem volt látogatható a nagyközönség számára, csak az udvar nemesei gyönyörködhettek az állatokban. Mind közül a korabeliek számára a legizgalmasabb egy hatalmas nőstény afrikai elefánt volt, ami kétszáz év óta ez első volt Európában.
Az állat állítólag naponta 80 vekni kenyeret, emellett rizses zöldséglevest és füvet evett, illetve – mivel ez mégiscsak Franciaország – napi 12 liter bort is megivott.
Elképesztő módon 13 évig élt ezen a diétán. Miután elpusztult, a francia király újat vásárolt, de az állat későn érkezett. XV. Lajost, a Napkirály utódját ugyanis kicsit sem érdekelték az egzotikus állatok, és uralkodása alatt mindössze egyszer látogatta meg azok lakóhelyét. Az állatkert így tönkrement, az állatok pedig az udvar falai között szabadon kószáltak élelmet keresve.
Ezt az áldatlan állapotot akarta megszüntetni XVI. Lajos és felesége, Marie Antoinette, amikor elrendelték egy újabb állatkert építését. Ide került volna az az elefánt is, amit megörököltek – de sajnos ennek az állatnak már nem volt olyan gondos ápolója, mint elődjének. Egy nap megszökött és a folyóba fulladt. Sajnos a forradalom alatt a többi állat is hasonló sorsra jutott, többségüket eladták vagy megették, az egykor csodálatos, szökőkutakkal és titkos lugasokkal díszített állatkert pedig romba dőlt és eltűnt.
Tudtad? Néhány éve elárverezték Marie Antoinette egyik leglátványosabb gyémántékszerét. A linkre kattintva fotón is megnézheted!
Kiemelt kép: Marie Antoinette Jean-Baptiste Gautier Dagoty képén 1775-ből (Fotó: Universal History Archive/Getty Images), Jean-Jacques Bachelier: Un chat Angora (Fotó: Wikipedia) és Joseph Ducreux: Madame Élisabeth (Fotó: Wikipedia); nőklapja.hu
