A sport jót tesz, ezt mindenki tudja. Ha szeretnénk hosszú ideig egészségesek maradni, az egyik legjobb, amit tehetünk magunkért az az, ha megkeressük azt a mozgásformát, amiben örömünket leljük, és űzzük, ameddig csak lehet. Az élsport viszont egészen más tészta. Ez ugyanis a legtöbb esetben a test kizsigereléséről, a határok kitolásáról, a tűrőképesség fokozásáról szól. És bizonyos esetekben akár meg is betegíthet.

Nem csak arról, van szó, hogy a legtöbb sport kifejezetten sérülésveszélyes, vagy hogy az edzések, a megfelelő, és napjainkban már patikamérlegen mért sporttáplálkozás milyen megterhelést jelentenek. Van egy olyan krónikus betegség is, ami megdöbbentően gyakori az olimpikonok körében. Egy 2023-as tanulmány szerint az olimpiai sportolók mintegy 15-30 százaléka asztmás, és egyes sportágak esetében ez a szám meghaladja az 50 százalékot is.

Asztma és sport

Az asztma egy a szervezet immunválaszához kapcsolódó krónikus tüdőbetegség, aminek többféle típusa létezik. A tüdőt érő különféle ingerek – például a légszennyezésből eredő mikroszkopikus méretű, belélegzett részecskék – a légutak gyulladását, szűkülését okozhatják és fokozott nyáktermelődést eredményezhetnek, együttesen pedig akadályozzák a szabad légzést. Világszerte naponta több mint 1000 ember hal meg asztma miatt, a helyzet különösen súlyos a fejlődő országok szennyezett levegőjű nagyvárosaiban. 

Az asztma tüneteinek enyhítéséről ebben a korábbi cikkünkben írtunk. 

A reakciót azonban nemcsak a légszennyezés, de például az intenzív testmozgás is kiválthatja. Mindannyian tapasztaljuk, hogy a sport közbeni megerőltetés ahhoz vezet, hogy gyorsan szedjük a levegőt, a szervezet ugyanis így igyekszik biztosítani az ilyenkor megemelkedett oxigénigényt. Ez alapvetően egészséges, hiszen javítja a keringést és növeli a tüdőkapacitást is.

Ha azonban – mint egy élsportoló – rendszeresen, hosszú távon és extrém mértékben kapkodjuk a levegőt, az egy idő után a légutak beszűkülését okozhatja, ami köhögéshez, sípoló légzéshez, légszomjhoz és gyulladáshoz vezethet. Ez a jelenség sok, a világ élvonalában teljesítő sportolót érint, megfigyelések szerint kiemelkedően sokat az állóképességi sportokat űzők között (futók, úszók), és azoknál, akik az állóképességet és szapora levegővételt igénylő sportot hidegben végzik (például sífutók).

Sokat fel kell áldozni (Fotó: Getty Images)

Asztma és úszás

Az egyik leginkább érintett csoport az úszóké, ők ugyanis a szapora levegővétel során a klóros víz mikrorészecskéit is belélegzik, amelyek tovább irritálják a tüdőt. Ha ezt nem kezelik, terhelés okozta hörgőszűkület alakul ki az érintetteknél, ami hegesedést okozhat a tüdőben, ez pedig hosszú távú maradandó kárt jelent és a sportteljesítmény romlását eredményezheti. Az asztma kezelése ráadásul extra kihívást jelenthet az élsportolók számára,

mivel a légzőszervi betegségek kezelésére rendelkezésre álló gyógyszerek közül sok olyan van, ami az olimpiai doppingellenes szabályok értelmében tiltott.

Szerencsére ma már nemcsak az élsport egyre fejlettebb, de a sportolók ellátása is, és egyre több olyan kezelési mód áll a rendelkezésükre, amely összeegyeztethető olimpiai ambícióikkal, így az asztma nem feltétlenül akadályozza az élsportot. Olyannyira nem, hogy több olyan olimpikon is van, aki krónikus betegsége ellenére vitt haza érmet a játékokról: elég csak sokak kedvencére, Cseh Lászlóra gondolnunk. 

Asztma és dopping

A kérdésnek van ugyanakkor még egy érdekes vetülete. Egyes, az asztma kezelésére szolgáló eszközök, például a különféle inhalátorok rövid úton jelentősen megkönnyítik a légzést, és az asztmáról szóló orvosi igazolás esetén bizonyos esetekben a sportolók számára is használhatók, noha hatóanyagaik tiltottnak minősülnek.

Rendre felmerül ezért a gyanú, hogy egyes sportolók teljesítményfokozóként használják a kis pipát, miközben valójában nem küzdenek ezzel a krónikus betegséggel. Takács Krisztián magyar úszó 2011-ben egyenesen úgy nyilatkozott egy világbajnoki futamról, hogy „tudtommal az összlakosság két százaléka asztmás, a döntőben viszont, ha jól számoltam, mindenki az volt, csak én nem.

A mi távunkon óriási segítség, ha használhatod azt a spray-t, mert annyira megkönnyíti a légzést, hogy az ászok levegőt sem vesznek, amíg elérik a falat.

Optimális esetben én kétszer veszek, tehát kétszer törik meg a mozgásom, vagyis egy tizedet a legszerényebb számítások szerint is otthagyok a vízben” – fogalmazott. Míg valószínűsíthető, hogy tényleg vannak, akik a krónikus betegséget ürügyként használják a legális doppingra, azok a sportolók, akik valóban ezzel a betegséggel küzdenek, valószínűleg örömmel lemondanának róla…

A testmozgás okozta asztma bárkit érinthet, nem csak az élsportolókat. Ha kocogás után légzési nehézségeket tapasztalsz, érdemes lehet orvoshoz fordulni, hogy kiderüljön, van-e valamilyen komolyabb ok a háttérben. Ha van is, nem kell, hogy megállítson, mert megfelelő kezeléssel ma már ugyanúgy sportolhatsz, mint korábban. 

Ha magyar élsport, pláne úszás, Egerszegi Krisztina személye megkerülhetetlen. 

Kiemelt kép: Getty Images