Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.
Ezúttal egy kétségbeesett édesanya levelét idézzük. Ő azért kéri Vekerdy Tamás segítségét, mert szorongást okoz neki a gondolat, hogy 11 éves kisfia vélhetően (és teljesen egészséges módon) maszturbál néha.
A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz
Erdélyi kisvárosban élek a férjemmel, tizenegy éves fiammal és édesanyámmal. Fiam óvodáskorában (tehát úgy négyévesen) nem szeretett az óvodában aludni, és emiatt (gondolom én) egyszer csak arra hívták fel az óvónők a figyelmemet, hogy a gyerek hasra fekszik és dörzsölgeti magát az ágyhoz. Sosem hallottam addig ilyesmiről, a hír hideg zuhanyként ért, rettenetesen szégyelltem magam.
Akkor azt hittem, hogy az óvónők azt gondolják, tőlünk felnőttektől láthatta. Azóta hallottam, hogy nem erről van szó, hanem ez a dolog előfordul fiúgyermekeknél, ha például stresszben vannak, vagy egyéb problémákkal küszködnek. Én akkor rögtön beszüntettem a délutáni alvást. Orvoshoz vittem, aki csak vitaminokat írt fel, és azt mondta, majd elmúlik idővel. Természetesen ettől nem lettem nyugodtabb. És nem múlt el.
Bár úgy három-négy éve nem vettem észre, hogy csinálná, de valami belső hang azt súgja, hogy végzi, de csak olyankor, amikor biztos benne, hogy senki se látja. Amikor kisebb volt, csak annyit mondtam neki, hogy ezt nem szabad csinálni, és amikor kérdezte, hogy miért nem, csak azt tudtam mondani, hogy „mert a fütyi arra való, hogy pisilj, és nem arra, hogy dörzsölgesd és játsszál vele!”
Meg kell említenem, hogy sokat foglalkoztunk és foglalkozunk a gyerekkel. Én még most is, amikor már betöltötte tizenegyedik évét, minden este a szobájában üldögélek és olvasok, amíg el nem alszik. Ez részben jó, mert este mindig olyan meghitt a légkör, a gyerek is mindig olyankor mesél a legtöbbet, de azért azt gondolom, hogy erről valahogy le kéne már szoktatni. És arról is, hogy amikor az édesapja éjszakás, velem aludjon a hálószobában. De azt nem tudom, hogyan.
Mit tegyünk?
Rémülten gondolok arra, hogy esetleg rajtakapom a fiamat a „szamárkodáson” (óvodáskorában így neveztük ezt a viselkedést), és hogy akkor mit fogok mondani neki.
Mikortól lehet ilyesmikről a fiúkkal beszélgetni? Ki beszéljen vele?
Mikor szokott a fiúknak magömlése lenni? Kétségbeesve gondolok arra, hogy Feriből esetleg rossz hajlamú felnőtt lehet emiatt a „szamárkodás” miatt. Már ott tartok, hogy ha éjjel felébredek és Feri szobájából ágynyikorgás hallatszik, én rögtön arra gondolok, hogy már megint azt csinálja. Ilyenkor kiver a veríték és nem tudok visszaaludni. Kérem, segítsen!
Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának
Először is: a kisgyerekkori onánia, maszturbáció – a nemi szervek dörzsölése, simogatása, szorongatása, a „szamárkodás” – gyakori és elég természetes. Általában az ágyban, az elalvás előtt teszik „oda” a kezüket a gyerekek, vagy szorítják a paplant a lábuk közé. Ez a megnyilvánulás azután általában eltűnik, hogy a gyerekek egy részénél kamaszkorban térjen újra vissza.
Ha kisgyerek ezt feltűnően, napközben, mások szeme láttára csinálja – időnként szinte abbahagyhatatlanul, bár esetleg belevörösödik, vagy meg is izzad –, akkor ez a rossz pszichés állapot jele,
nagyfokú feszültség vagy szorongás tünete, amelynek gyökereit általában a családi háttérben kell keresnünk. Abban igaza van, hogy ha egy kisgyerek – szóban és tettben, állandóan és szinte kizárólagosan – fokozott szexuális érdeklődést mutat, akkor ennek hátterében legtöbbször feldolgozhatatlan, a felnőtt világból, környezetéből származó szexuális élmények állhatnak. De maguknál mindez nem áll, nem állt fenn.
Mi is a probléma?
Közös, esti időtöltésük irigylésre méltó és példamutató. Talán lehetséges volna, hogy a gyereknek olvasson fel a szobájában üldögélve – és közben meg-megállva beszélgessenek is –, majd egy rész vagy a fejezet végére érve, oltson lámpát és jöjjön ki a szobából. Tudom, itt van a nehézség, hiszen maga azért ül ott, hogy Feri nehogy „szamárkodjon”. Ennél azonban egy kicsit jobban el kellene most már engednie, közeledik a kamaszkor.
Ezt az ügyet – de hiszen nincs is ügy! –, amíg nem feltűnő, kamaszkorban is diszkréten kell kezelni.
Ami a rajtakapást illeti: ne „kapja rajta”! Ami pedig a nyílt beszédet: ezekről a dolgokról – ha szóba kerülnek – mindig lehet és kell nyíltan beszélni, de ehhez az kell, hogy a szexualitás – és a tágabb értelemben vett erotika – ne legyen tabu téma a családban. Az is lehet azonban, hogy nem kell beszélni erről a dologról (ha nem nyílt tünetként lép fel). És az is lehet, hogy – megint csak diszkréten – az apa hozhatja könnyebben szóba, ha erre szükség van.
(A fiúk első, spontán, általában alvás közben bekövetkező magömlésének időpontja körülbelül a tizenegyedik és a tizenharmadik életév közé esik,
de ez egyáltalán nem olyan egyértelmű jelenség, mint a lányok esetében az első menstruáció. És az is lehet, hogy mindez a kamaszkori változás minden feltűnés nélkül zajlik le.)
Azt viszont határozottan tanácsolnám, hogy közös megbeszéléssel érjék el, hogy „mindenki” a helyén aludjon, akkor is, ha a férje éjszakás. „A gyerekek jobban ki tudják magukat pihenni, ha külön alszanak” – valami ilyesmit kellene mondani, és ez igaz is.
Kivel is van gond?
Attól semmiképpen nem kell félnie, hogy Feriből „rossz hajlamú” felnőtt lenne az egykori – vagy a kamaszkorban bekövetkező – „szamárkodás” miatt.
A maga félelme, szorongása, amit leír, viszont nagyon nagyfokú, és ettől meg kellene szabadulnia. Gyerekeink megérzik szorongásainkat, és félelmünkkel – fantáziáinkkal – kicsit lökdössük őket abba az irányba, amelyiktől éppen féltjük őket.
A maga helyében én saját szorongásaim oldásához keresnék segítséget egy helyi családsegítő, pszichológus szakembernél.
Azt hiszem, jelentősen megkönnyebbülne már néhány beszélgetés után is, és ez mindkettőjük szempontjából fontos volna.
Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el.
Nők Lapja 2000/32. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
