Illés Fanni sokféle szerepet tölt be és sztereotípiát dönt le: anya, kerekesszékes szépségkirálynő, Európa-, világ- és paralimpiai bajnok úszó. Mindez egyszerre – ha tetszik, ábécésorrendben –, és teljesen egyenrangúan.

Kisfia, Mór születése után mindössze három hónapot hagyott ki, mielőtt újra úszni kezdett volna. Sok bántást és kritikát kapott emiatt, pedig ez a három hónap is nagyon sok idő egy élsportoló életében. Sok is, kevés is. Testnek és léleknek is idő kell a szülés utáni regenerációhoz, épp ezért Fanni egy éve elengedte a manchesteri paraúszó-világbajnokságot, és inkább a következő versenyszezonra koncentrált. A családja maximálisan támogatta a döntést.

Együtt és erősebben

Fanni édesanyja ment el nagyszülői GYED-re, és az edzések idején ő vigyázott a kis Mórra. Nagyi és unokája kezdetektől fogva imád együtt lenni, és később a medence mellől figyelték az edzéseket, ennek ellenére az úszónőt nem kerülte el a lelkiismeret-furdalás. Fanni az első pillanattól nagyon erősen kötődik a kisfiához. Épp ezért viselte meg, hogy

élsportoló anyukaként sokszor megkapja, miért nem marad otthon a gyerekével, hiszen ez lenne a „dolga”.

A fiatal olimpikon azonban tudja és érzi, hogy van még benne eredmény, amit nem hagyhat kárba veszni.

Élsportolónak lenni főállás. Persze egy felkészülési időszak nagyon komplex, számos összetevőből áll (például a fizikai és mentális állóképesség megerősítése), de az idő nagy részét mégiscsak az edzések teszik ki. Fanni napi 6-7 órát edz, gyakran előfordul, hogy addig édesanyja és kisfia a medenceparton vannak. Szerinte ennek kéne a normának lennie.

„Nálunk ez a legnehezebb dolog, hogy sokat vagyunk távol a gyermekünktől. Szerintem az lenne a feladata minden szövetségnek, hogy ha már ennyi eredményt elértünk, és büszkévé tettük a szövetségeinket, a klubjainkat, az országot, akkor megkapjuk azt a lehetőséget, hogy a kisgyerekünk velünk lehessen minden percben. Én nemcsak magamért dolgozom, hanem azért is, hogy dicsőséget hozzak újra Magyarországnak” – nyilatkozta néhány hónapja egy reggeli műsorban.

Zászlóvivők

Minden nehéz pillanat, küzdelem és befektetett munka megérte. Illés Fanni immár ötödször mérkőzhet meg úszóként a 2024-es párizsi paralimpián, ráadásul az a megtiszteltetés érte, hogy ő viheti a magyar zászlót a nyitóünnepségen.

Fanni esete számtalan gondolatot és két emléket hívott elő bennem.

Az első gyerekem születése után, anyagi okokból nálunk is úgy alakult az élet, hogy viszonylag hamar visszamentem dolgozni. A lányom 6 hónapos volt és az apukája maradt itthon GYED-en.

Szintén átéltem azt a fajta kettős megfelelési kényszert és lelkiismeret-furdalást,

hogy teljesíteni akartam a munkában, miközben a kisbabámmal is szerettem volna lenni. Akkor a munkaidőm 6:30–14:30-ig tartott. Hajnalban megetettem a kisbabámat, és már mentem is dolgozni. Ő meg jókislány módjára sokáig szundizott tovább. Persze az nálunk is igaz volt, jobban hiányzott ő nekem, mint én őneki. De legalább ezeknek a korai hónapoknak köszönhetően az apukájával még szorosabb lett a kapcsolata.

A tokiói paralimpia – emlékszem – teljesen más hangulatban zajlott. Na, nem mintha ott lettem volna, hiszen nem minden fogyatékkal élő automatikusan sportoló, pláne élsportoló, de mély nyomot hagyott bennem egy beszélgetésünk Dani Gyöngyi kerekesszékes vívóval, aki a Covid miatt elhalasztott paralimpián volt a magyar zászlóvivő. Fokozott ellenőrzések, folyamatos tesztelés.

Hajmási Éva Andrea , Krajnyák Zsuzsanna és Gyöngyi Dani pózolnak a bronzéremmel a 2020-as tokiói paralimpiai játékok 5. napján (Fotó: Carmen Mandato/Getty Images)

Az élsportoló magányossága

A sportolók a rangos megmérettetésre szó szerint csak jöttek-mentek, egyetlen bónusznapot sem töltöttek ott. A sokak számára kuriózumnak számító Japánból így sajnos semmit sem láthattak, versenyen kívül még a szállodát sem hagyhatták el.

Minden biztonsági előírásnak eleget téve, mindenki maszkban, és tartva a kötelező távolságtartást vonult végig a nyitóceremónián, amely így inkább megrendítő volt, mint lelkesítően ünnepi. (Elég csak arra gondolni, milyen sokat számít a biztató szurkolótábor jelenléte vagy éppen hiánya.) Az egész tokiói olimpia/paralimpia, adott körülmények között valahogy még inkább tiszteletet érdemlő volt. A magyar versenyzők kiemelkedő eredményekkel tértek haza.

Dani Gyöngyi akkor élsportolóként és egy kisfiú büszke anyukájaként menedzselte a mindennapjait úgy, hogy mellette még egy civil munkahelyen is dolgozott. Pályafutása során elért eredményeire jogosan lehet büszke, mégis valahányszor megszólal, kellő alázattal és tisztelettel beszél akár sporttársairól, akár a vívás szeretetéről és annak kihívásairól. Jelenleg a Paraktív Alapítvánnyal járja az országot és népszerűsíti a fiatalok körében a sport és a mozgás szeretetét.

Hazánk eddig 37 indulási jogot szerzett a soron következő XVII. Paralimpiai Játékokra, amelyet 2024. augusztus 28. és szeptember 8. között rendeznek meg a francia fővárosban. Asztalitenisz, atlétika, boccia, erőemelés, íjászat, kajak-kenu, kerekesszékes vívás, kerékpár, lovaglás, sportlövészet, triatlon és úszás sportágokban mérkőznek meg a bajnokaink. 

A Nyitott szemmel-sorozat előző cikkeit itt olvashatod.

Kiemelt kép– Fotó: Nánási Pál