Napjainkban a füredi Tagore sétány árnyékot adó rózsabokrai alatt sétálva nehéz elképzelni, hogy a modern üzletek helyén egykor kalapos úrikisasszonyok és elegáns férfiak korzóztak a festői partszakaszon. Pedig a balatoni fürdőhelyek nyújtotta lehetőségek messze nem merültek ki a víz melletti andalgásban és a naplementében úszó vitorláshajók szemlézésében, sőt, élénk társasági élet folyt a partmenti városokban.
Ennek a kulturális nyüzsgésnek váltak központi eseményeivé az előkelő füredi Anna-bálok, melyeket közel kétszáz év óta rendeznek meg az Anna naphoz legközelebb eső szombatokon mind a mai napig. A reformkori fürdőszezon legfényűzőbb táncvigadalmát arisztokraták, híres művészek és politikusok egyaránt látogatták,
Széchenyi Istvántól Jókai Móron át Blaha Lujzáig számos híres személy ropta a cotillont a Szentgyörgyi Horváth-ház fogadójában.
Ám a balatoni kulturális élet fejlődése során nem a Szentgyörgyi Horváth Fülöp János által rendezett Anna-bál jelentette az egyetlen szezonális szórakozási lehetőséget. De akkor hogyan nézett ki a balatoni társasági élet a 19-20. században? Kiről nevezték el és miként zajlott egykoron Füred ikonikus báli ünnepélye? A múltszázad nyarainak élénk hétköznapjaiba Dr. Kovács Emőke Balaton-kutató segítségével merülünk alá.
Kártyapartiktól a sztriptízbárokig
„A balatoni fürdőkultúra kibontakozása a 19. század első harmadában kezdődik meg. Ekkor még nem igazán fürödtek a tóban, de ismert volt Keszthely és Balatonfüred is ebben az időszakban” – avat be a kezdetekbe a történész.
Bár Balatonfüredet már a reformkorban is szívesen látogatták a korabeli politikusok, közéleti személyiségek, egyre nagyobb lett az igény arra, hogy a vendégek is szórakozzanak, kikapcsolódjanak a magyar tenger partján. Ennek apropójából jött létre a Dunántúl első kőszínháza 1831-ban Balatonfüreden, ahol rendszeres tartottak előadásokat, emellett
kedvelt időtöltésnek számítottak a kártyapartik, a táncestélyek és a vacsorák is, melyeknek az úgynevezett kurszalonok adtak otthont.
„A 19. század második felében elkezdődött a Balaton felfutása, a déli parti fürdőhelyek kiépülése, a szórakozási lehetőségek szélesedtek, akár sporteseménnyekkel is bővültek (vitorlásversenyek, kerékpártúrák, úszóversenyek), majd sorra nyíltak a tavi kaszinók, ahol a hajnalig tartó mulatságokról több feljegyzés is született.”
A szórakozás, a kikapcsolódás, a mulatozás tehát minden időben hozzátartozott a balatoni üdülésekhez, a második világháborút követő időszakban aztán ezt az igényt elégítették ki a neves diszkók, sőt mi több, az ellenőrzött keretek között működő balatoni sztriptízbárok is.
Egymást érték a divatos társasági események
„Anna nap körül rendszeresen tartottak bálokat a Balaton vidékén, de a sporteseményeket (teniszversenyek, lóversenyek) is gyakran kísérték bálok. Általában ezeken a bálokon díszes vacsorát adtak, neves zenekarok léptek fel, táncmulatság kísérte az eseményt.
A szórakozási lehetőségek a két háború közti időszakban szélesedtek: csónakpartykat tartottak, kivilágított vitorlások vonultak a tavon.
Általában az első nagyobb társas események a júniusi szezonnyitók környékén zajlottak” – részletezi Dr. Kovács Emőke, aki később már balatoni strandszépségversenyekről, fürdőruhabemutatókról is említést tesz.
A felsoroltakon túl a Balaton-part helyszínéül szolgált még nyári karneváloknak, melyeken neves fővárosi színészek léptek pódiumra, de tartottak bemutatót balett-táncosok, sőt mi több, még amerikai cirkusz is érkezett. A tűzijáték mellett katona-, cigány- és jazz-zenekarok játszottak,
megnyíltak a tavi kertmozik, ahol rendszeres vetítéseket tartottak, de voltak hangversenyek, színi- és kabaréelőadások, koktélpartik és zenés sétahajózások is.
A társasági összejövetelek legrangosabb eseményére, vagyis az Anna-bálra – melyet a közvélekedéssel ellentétben nem kizárólag Balatonfüreden rendeztek meg – a szezon záróeseményeként tekintettek, ugyanis augusztus már utószezonnak számított a fürdőhelyeken. Talán ezért is vált az ünnepély kiemelkedővé a térség táncvigadalmai között, de a 19. században az arisztokraták szemében más szerepe is volt a fényűző füredi mulatságnak.
Egyes feljegyzések szerint a neves vendégek megragadták az alkalmat, hogy a hagyománytisztelő Anna-bálokon felöltsék tradicionális öltözéküket és hangsúlyozzák hazafias érzéseiket, miközben más korabeli beszámolókból sokkal inkább egy divatos társasági esemény képe bontakozik ki, melyet egyéb színes rendezvények is kísértek.
Tragikus sors jutott a névadónak
A különféle kulturális eseményeknek otthont adó Szentgyörgyi Horváth ház központi épületnek számított Balatonfüreden, a korabeli hírességek mind megfordultak a korszakban fogadóként is működő helyszínen.
„Az első bált Szentgyörgyi Horváth Fülöp János rendezte, Anna napkor, mert feleségét Annának hívták.
A legenda szerint a lánya tiszteletére hívta életre a bált, de a lányát Krisztinának hívták, viszont az kétségtelen, hogy az akkor 20 esztendős fiatal lány elsőbálozónak számított.”
„A hagyomány szerint ezen a napon, július 26-án ismerkedett meg Szentgyörgyi Horváth Krisztina és Kiss Ernő (1799–1849) császári tiszt, későbbi aradi vértanú, ám kapcsolatuk a források alapján már a korábbi években elkezdődhetett, vagyis nem a bálon találkoztak először, ahogy a legtöbb leírásban szerepel. Szerelmüket 1826-ban szentesítették, Kiss Ernő kilépett a seregből és a répcenszentgyörgyi katolikus templomban kötött házasságot Krisztinával.”
A fiatalok boldogsága azonban meglehetősen rövid életűnek bizonyult, ugyanis Kiss Ernő később az 1848–49-es szabadságharc vértanújaként lelte halálát, ifjú felesége pedig mindössze 21 évesen követte, röviddel közös gyermekük, Ernesztina születése után. A gyermek is csupán hétéves volt, amikor örök nyugalomra lelt, emléküket azonban máig őrzi a város, mely 2003-ban még díjat is alapított Krisztina és vértanú férje emlékére.
Minden évben az Anna-bál szépének megválasztásakor ünnepélyes keretek közt adják át azt a Kiss Ernő porcelánszobrot – a Herendi Porcelánmanufaktúra jóvoltából –, melyet a város életében kiemelkedő szerepet betöltő személynek ítélnek oda.
„A füredi Anna bálon szól a zeneszó”
Dr. Kovács Emőke Balaton-kutató szerint a korabeli Anna-bálok nagyban hasonlítottak az akkori pest-budai mulatságokhoz: a központi elem mindenképp a tánc volt: a francia négyes, a nyolcas quadrille és az akkortájt divatba jövő csárdás. „ A Horváth-ház híres volt a jó konyhájáról, így feltételezhető, hogy kiváló ételeket szolgáltak fel a hajnalig tartó mulatságon.
Fontos kiemelni, hogy a korszakban ezek a bálok ismerkedési lehetőségek is voltak a tehetősebb társadalmi rétegek fiataljai számára.”
Ezt az a Slachta Etelka nevű, soproni úrileány is alátámasztja bensőséges naplójában, aki 1841-ben nyaralt édesanyjával Füreden, így alkalma nyílt részt venni a híres-nevezetes Anna-bálon. Részletes beszámolóját olvasva el tudjuk képzelni, hogyan is festettek az urak frakkban, a katonák egyenruháikban és miként csábították el fess hódolói a vonzó leányt, aki nyaralása alatt a füredi társaság egyik kedvencévé vált.
Naplóbejegyzéseiből tanúi lehetünk szép szavaknak, forró pillantásoknak és titkos kézcsókoknak,
de Etelka későbbi férjével, Szekrényessy Józseffel is a romantikus fürdővárosban keveredett először liezonba.
Így tudósít a fiatal lány az Anna-bál táncparkettjéről, ahová a leírtak alapján számos úriember csábította:
„Egy asztalon nagy virágbokrétákkal s szalagbokrokkal ékesített ág vala felállítva. Én szalagomat Gludovácz frakkjába tűzém, s nolens–volens kelle neki velem táncolni. Mondá, élte végéig őrzendi emlékül. Azonban engem annyi úr választott, hogy végül öt bokréta vala kezemben. […] Két ulánusunk parádéban vala, természetes, hogy az is feltűnt, hogy ők legtöbbet velem táncoltak.”
Volt, hogy nem rendezték meg a 200 év alatt
„A bállal hagyomány teremtődött, amely – ha az 1825-ös indulást vesszük alapul – jövőre 200 esztendős évfordulóját ünnepli majd” – hangsúlyozza a történész, de ez alatt a hosszú idő alatt a díszes jubileumok mellett arra is volt példa, hogy egyáltalán nem rendeztek Anna-bált Füreden.
A különböző társadalmi változások és a történelem viharos időszakai miatt a balatoni táncvigadalom fokozatosan vesztett jelentőségéből,
különösen az I. világháború idején vált okafogyottá, így 1954-ig szünetelt is a fürdőszezoni ünneplés. A bálok fénye megkopott a két világháború közötti időszakban, és a többi balatoni településsel ellentétben (ahol az Anna-bál mintájára még tartottak estélyeket) Balatonfüreden az említett ’54-es évig nem rendezték meg a rangos eseményt.
Ezt követően azonban az Anna-bál már a felújított, egykori Kurszalonban éledt újjá, mely ma az Anna Grand Hotel díszes rendezvényterme, ahol napjainkban a bál reneszánszát éli. A hagyományőrző szándékot ráadásul tovább erősíti, hogy a bálokat úgy számozzák, mintha valójában sohasem szüneteltek volna, így gyakorlatilag ez az alkalom számít az ország legrégebbi báli rendezvényének.
Így zajlik manapság egy Anna-bál
„Érdekesség, hogy a napjainkban jelentős pillanatnak számító bál szépe választást a kezdetekkor még nem tartották meg, annak szokása csak a 20. század második felében alakult ki” – mondja a történész. A bál szépét hagyományosan a 18. életévüket már betöltött balatonfüredi lányok közül választja ki a résztvevő közönség.
Az első bálkirálynő fejére 1861-ben került a korona, 1862-ben pedig aranyalmával is jutalmazták a győztest,
melyet azóta is minden évben elnyer az Anna-bál aktuálisan megválasztott királynője. A két udvarhölgy jutalma egy-egy Victoria Rothschild illetve Aponyi mintájú Herendi porcelánváza, de az igazi dicsőséget mégis a bált követő délelőtt megejtett sétakocsikázás jelenti: a díszes hintót lovas huszárok kísérik Balatonfüred forgalmas utcáin.
A program koraeste veszi kezdetét, az elsőbálozók a vendégekkel együtt gyülekeznek a Vaszary Villa kertjében, majd a felvonuló menet a Blaha Lujza utcán keresztül sétál egészen az Anna Grand Hotelig. Negyed 9-kor aztán felcsendül a báli nyitány, a kezdőtáncokat hagyományosan a Magyar Állami Operaház balettművészei adják elő.
Ezt követően kerül sor az ünnepi vacsorára és a gálaműsorra, majd éjféltájt bemutatkozik a közönség által kiválasztott 15 legszebb lány, akik az eredményhirdetés után még hajnalig ropják a díszpalotást és az Anna-báli keringőt – vagy alkalomadtán a ’20-as, ’30-as évek swing lépéseit. És ki tudja, talán Slachta Etelka példáját követve a szerencsésebbek még jövendőbelijüket is meglelik a zsúfolt táncparketten.
A legenda szerint ugyanis az lesz a lányok jövendőbelije, akinek neve ott áll a Balatonból előző este kihalászott, fából faragott szíven.
A balatoni szívhalászat hagyományát Krúdy Gyula azonos című novellája ihlette, melynek cselekményét követve a bálozó hölgyek már pénteken utánajárhatnak, kit kell szólongatniuk a másnapi báli forgatagban.
A reformkori Magyarország egyik leggazdagabb időszakát felelevenítő eseményt élőben is nyomon követhetjük a Füred TV-n, július 27-én.
A Balaton nekünk, magyaroknak fogalom, de vajon tényleg jól ismerjük? Teszteld haladó kvízünkben, mennyit tudsz hazánk egyik legkedveltebb nyaralóhelyéről!
Kiemelt kép: LikeBalaton; Getty Images, Nőklapja.hu