Minden azzal kezdődött, hogy naplemente után beléptem az UNESCO világörökséghez tartozó, 11. században épült óváros, a medina kapuján, hogy elvesszek a bazárok valamelyikében, és megkeressem azokat a hagyományos patikákat, ahol mindenféle kence­ficét árulnak.

A minaretből hangosan, recsegve-ropogva szólt az imára hívó ének, az utcai kifőzdékben rotyogott a csicseriborsó, az árusok és turisták nyüzsgésébe a kígyóbűvölők fúvós hangszere vegyült, amit aztán az afrikai táncosok dobjai harsogtak túl. Az omladozó házak és a faragott ajtók árnyékában, a szűk sikátorokban kanyarogva az ember úgy érezte, mintha visszacsöppent volna az időben, és valahol a középkorban járna, amikor a karavánok azért érkeztek a fallal körbevett városba, hogy a hegyekből hozott portékáikat eladják.

Az egyik bolt előtt hirtelen megtorpantam, hatalmas zsákokban álltak a különlegesebbnél különlegesebb fűszerek, a színes porok, de amin megakadt a szemem, az a sűrű, mézszerű massza volt, amit a bejárat elé tettek ki, hogy bárki kipróbálhassa. Ahogy közelebb hajoltam, hogy szemügyre vegyem, mi az, egy fiatal férfi lépett mellém:

– Szappan – mutatott a tálra. – Gyere be, ne aggódj, nem tukmálok rád semmit, a nézelődés ingyenes.

Így kerültem Mohamed különleges boltjába, ahol a férfi pillanatokon belül már argánolajat meg narancsvirágvizet szagoltatott velem.

Folyékony arany

Az argánolajnak, melyet gyakran Marokkó folyékony aranyaként emlegetnek, számos egészségügyi és szépségápolási előnye van. A bőr hidratálása mellett többféle betegség kezelésére is alkalmas, ekcémára, égési sérülésekre és fertőzésekre is kenik.

Az argánfa kizárólag Marokkó délnyugati részén őshonos. A terméséből fáradságos munkával kinyert olaj története Föníciában kezdődött, igaz, akkor még csak lámpákat töltöttek fel vele, később fedezték fel Marokkó őslakosai, a berberek, hogy bőrápolásra is tökéletes. Bármilyen hihetetlen, a ma már annyira népszerű argánfa a kilencvenes évek elején szinte teljesen kihalt a más típusú növényi olajok iránti kereslet miatt, szerencsére azonban jótékony tulajdonságaira és évezredes történetére hivatkozva az UNESCO 1998-ban bioszféra-­rezervátummá nyilvánította a termőterületét, megmentve a fát a teljes pusztulástól. 

A növény nemcsak kulturális jelentősége miatt különleges, de azért is, mert képes túlélni az ötvenfokos hőséget, sőt azt is, ha rossz talajba ültetik, ezért a helyiek az élet fájának is nevezik. 

Első gyümölcseit, amelyek az olajbogyóra emlékeztetnek, harminc–ötven évesen hozza, május és június között, az olajat pedig a mai napig kézzel állítják elő. 

– Az asszonyok először megpörkölik a csontárt, két kő között megtörik, majd kiszedik a sajtolásra használt magokat – magyarázza Mohamed, és belemarkol egy tál argándióba, majd elém teszi őket. – Az őrölt magot vízzel keverik pasztává, majd ebből préselik ki az olajat. Az eljárás fárasztó és időigényes, egyetlen liter argán­olajat körülbelül húszórányi sajtolással lehet kinyerni, nem csoda, hogy a világ egyik legritkább olaja. Add a kezed! Ha a bőrödre kened, mind­össze egy-két cseppre van szükséged, mivel nagyon erős koncentrátum. Most dörzsöld el az arcodon, meglátod, milyen puha lesz tőle a bőröd.

Ghassoul, a vörös iszap

Másnap reggel a Marrákestől ötven kilométerre fekvő Ourika-völgybe tartottam. Itt, a hófödte Magas-­Atlasz csúcsainak árnyékában jóval hűvösebb a nyár. Buja olajfaligetek szelik a domboldalakat, a legtöbb bolt a savon noirt, vagyis az olajbogyóból készült fekete szappant és a marokkói nők kedvencét, a vörös iszapport árulja.

Ahogy házigazdám, Hafna mesélte, a nők évszázadokra visszamenőleg használták mindkettőt.

– Most is emlékszem, hogy anyám alig várta, hogy apám a mecsetbe menjen imádkozni, amikor nem volt férfinép a háznál, akkor vette elő a ghassoult. Hetente egyszer használta, úgy, ahogy a saját anyjától tanulta. – Kint ültünk a teraszon, forró mentateát szopogattunk, és azt figyeltük, hogyan futnak be a turistabuszok kínai utasaikkal a völgybe.

A marokkói vörös agyaggal, melyet kizárólag az Atlasz hegységben bányásznak, évszázadok óta ápolják bőrüket és hajukat a marokkói nők. A magnéziumban és káliumban gazdag agyag molekuláris szerkezetének köszönhetően tökéletes tisztítószer, lehetővé teszi a felesleges olaj, szennyeződés és méreganyagok eltávolítását, emellett táplálja és kisimítja a bőrt.

– Én a mai napig ugyanazt a receptet használom, vörös iszap és ivóvíz – mondja Hafna, majd elém rakja a műanyag dobozba zárt port. Egy evőkanálnyit kivesz belőle, cserépedénybe teszi, vizet löttyint a tetejére, majd az óra járásával megegyező irányban kavargatni kezdi. – Ha világosabb vagy egyenletesebb bőrtónust akarsz, akkor cseppents bele rózsavizet is. Így ni. – A falon függő tükörre mutat. – Most vidd fel a keveréket az arcodra, a nyakadra, és hagyd részlegesen megszáradni, ez körülbelül öt perc. Vigyázz, a szemed köré ne tegyél! Amikor a maszk szélei töredezni kezdenek, öblítsd le langyos vízzel. Arra ügyelni kell, hogy ne hagyd fent addig, hogy teljesen megszáradjon, mert akkor nem a kívánt eredményt kapod.